Újra Laosz fővárosában

2013.04.09.

                                       

Kicsekk és végső búcsúzkodások után a főúthoz sétáltunk és 5 percen belül leintettünk egy helyi kisbuszt, amin a helyieken kívül még néhány élő rák és csirke is utazott.:-)  A városba érve egyből a múltkori wifis helyre mentünk és egészen este 9-ig ott is maradtunk. Alaposan kitelefonálgattam és leveleztem magam.:-)  Ebédre sültkrumplit ettem cordon bleuvel, ami annyira ízlett, hogy vacsira is azt ettem!:-)  Két skype között egyszer csak egy srác lép oda hozzám és ezt kérdi MAGYARUL:    - Te hova valósi vagy? 

- Magyarország

- De melyik város?

- Székesfehérvár. Miért Te?

- Én Nürnbergi vagyok, de a szüleim Magyarországon nőttek fel, csak emigráltak....

Nagyon megörültem az újabb magyar hangnak. Ő a második magyar, akivel találkozom Ázsiában. Alaposan ki is használtam az alkalmat és vagy 2 órát beszélgettünk...

Este tuktukkal mentünk a városon kívüli buszpályaudvarra, ahol megváltottuk az utolsó buszra a jegyünket. 23:30-kor indul és a jegyár 60 ezer kip (1.800 Ft). A busz azon kívül hogy nagyon meleg egész tűrhető volt. Azt hiszem zavartalanul átaludtam az egész utat.

2013.04.10.

Hajnalban értünk a fővárosba és hosszas guesthouse keresgélés után végül ismét a múltkorinál kötöttünk ki.:-)  Gyors zuhany és reggeli, majd irány a Thai követség.

Mar nyitás előtt ott voltunk, de így is kb. 50 fős sor fogadott. Bent végül a 46-os sorszámot kaptam. (Chenhui a 90-est.) A sor viszonylag gyorsan haladt, így 1,5 órával később már hazafelé sétáltam.( Ha minden jól megy, holnap visszakapom az útlevelem az új 2 hónapos vízumommal. Egyébként 1000 bahtba (7.800 Ft) került összvissz!) A fáradtság teljesen úrrá lett rajtam így Chenhuival megbeszélem, hogy a szobánkba várom majd. Miközben táskámból pakolászok, a külső védőfólia alatt valami puha dolgot tapintok ki. Valami nem odavalót... Kifordítom a fóliát és egy csúnya béka landol a padlón. "Hát ez mi a szar?" Mondom ki hangosan.:-) A következő pillanatban már összeáll a kép. Emlékszem, mikor a Thakeki pályaudvaron a busz csomagtartójába pakolták holmijainkat, majd egy laza mozdulattal egy békát hajított a csomagtartóba a sofőr. Nem igazán értettem a jelenetet, de nem is tulajdonítottam nagy jelentőséget a dognak.... Nos ezek szerint a béka nálam talált menedéket. A potya út azonban ezennel végetért, mert kitessékeltem a folyosóra és ágynak dőltem...

Chenhui rossz hírrel fogad. Mivel kínai állampolgár, így Ő csak Kínában igényelheti meg vízumát.:-(  Végül azt a megoldást agyaljuk ki, hogy vízum nélkül lépi át a határt és marad 15 napig velem. (Ilyen esetben nem kell vízum.) Este pizzázni indulunk egy olasz étterembe, oda ahonnan múltkor megfutamodtam az árak miatt... Sajnos most sincs másképp. A legolcsóbb pizza 65 ezer kip (1.950 Ft). Egyszerűen nincs szívem ennyit kiadni érte. Végül a jó öreg indiai étteremben kötünk ki és eszem teli magam egy 3 fogásos menüvel 62 ezer kipért... Este korán lefekszünk...

2013.04.11.

Az éjszakát zavartalanul aludtam át. Rég aludtam ilyen jót. Ágy, párna, takaró... Rég látott luxuscikkek ezek most.:-)  9 körül szállok ki az ágyból és készítem el suttyomban a reggelimet a szobában. A kávéval és a teával nincs gond, mivel azt ingyen kapjuk a recepción.:-)  A délelőttöt a szobámban töltöm. Netezem, lustálkodom, szépítkezem... Délben egy időre elbúcsúzunk Chenhuival egymástól. Udon Thani kettes számú buszpályaudvarára beszéljük meg a találkozót. Délben én is kicsekkolok, majd tuktukkal megyek a követségre, ahol megint szép kis sor vár. Most a 35-ös számot kapom. A sor villámgyors. 10 perc múlva kezemben az útlevelem az új vízumommal. A szívem elönti az érzés!!! BOLDOGSÁG!!!!!

Irány a központi pályaudvar. A három órási buszra kapok csak jegyet. Addig van meg egy órám. Hasznosan töltöm és elkajálom maradék pénzem, ami néhány sültbanánt és egy szendvicset takar.:-) A busz pontosan Indul és iszonyat lassan halad. Kiváltképp a határátkelés. A buszt elhagyva egyesével kell átlépnünk a határon majd újra felszállni a buszra és miután az utolsó eltévedt emberke is megérkezik ezt újra eljátsszuk a thai oldalon.

Udon Thaniba kb. 18:30-kor érkezem meg a tuktukosok gyűrűjébe. A horribilis árakból nem kérek és normál áron senki nem akar elvinni. Jó fél óra keresgélés és egy thai fiú önzetlen segítségének köszönhetően megtaláltam a helyi buszt, ami átvisz a kettes számú pályaudvarra. Chenhuit sehol sem találom. Meglátok egy buszt, ami Chiang Maiba indul és azonnal leállítom. A buszsofőrrel egyezkedem, de hiába... Full! Ennyi a válasz. Hátat fordítok és a jegypénztárak felé battyogok, amikor Chenhui megveregeti a vállam és így szól:" Ember! Hol voltál? Azt hittem, történt valami és én eladtam a buszjegyed, amit délután neked vettem!" Látom a kétségbeesést az arcán és azt is, hogy nem akar itt hagyni! Én megnyugtatom és biztosítom arról hogy reggel Chiang Maiban találkozunk... A jegypénztárnál pár perc könyörgés után az utolsó busz utolsó utáni helyét kapom meg. Ez annyit takar, hogy a buszsofőr mögött kialakított ágyon fogok utazni. Wooow!!! Basszus ez tényleg VIPclass!:-)  Egy órával Chenhui busza után  az én buszom is elindul és én hamar álomra hajtom a fejem...