2013. február 26., kedd

Az utolsó mászások Észak-Thaiföldön (2013.02.22-25)

Napjaink igen egysíkúan zajlanak. A reggeli kelés és bundikenyér után általában 1 óra körül indulunk mászni az árnyékos falakhoz és estig ütjük a vasat. Napi 3-6 út megmászásánál többet ritkán produkálunk. A meleg még most is elviselhetetlen. Volt, hogy próbáltunk egy-egy utat napsütésben megmászni, de a vége mindig szénné égés lett.:-) Kézzel írott naplómban szorgosan húztam a strigulákat, hogy miből hány utat sikerült megmásznom. Ma megszámoltam és igen elégedett vagyok a teljesítményemmel. 

Ahhoz képest, hogy a hónap első felét fix mászópartner nélkül nyomtam le, több mint dupla annyi utat sikerült megmásznom ebben a hónapban, mint az előzőben. Persze sok köztük a könnyebb út is, de jócskán akad olyan is, amelyeket a határomon vagy azon túl sikerült megmásznom. Laoszban remélem sikerül, majd egy bitang erős mászópartnerre lelnem, mert szeretnek sokat-sokat projektelni. Az elmúlt két hónapban szinte csak on-sightoltam leszámítva 1-2 projektet. Szóval szeretnek most kicsit rámenni a számomra igazán nehéz és többszöri próbát igénylő utak megmászására. Na majd meglátjuk, hogy alakul...

Már csak egy napunk van itt és elhagyjuk ezt a csodalatos helyet, amit úgy megszerettem. Ahogy múltkor, most is kettős érzés van bennem. Egyik felem hajt előre az új kalandok felé, a másik viszont azt mondja: Ne menj sehova! Hisz olyan jó itt Neked! Persze, hogy jó itt, de honnan tudhatnám nem lesz-e ennél is jobb egy új országban, új emberek megismerésével és új élményekkel gazdagodva. A kényelem és a megszokás nagy úr, de nem azért utaztam tízezer kilométert, hogy egy kényelmes házikóban henyéljek egy évet.:-) 

A laoszi városka, ahova utazni fogunk útikönyvemben a kis Kaosan roadként van feltüntetve. Bárok, éttermek, éjszakai élet, drog... Ez egy picit megijesztett, de szerintem fogunk találni ott is egy csendes guesthouset ahol meghúzzuk magunkat, ha pedig nagyon gáz a helyzet, még mindig át tudunk menni Thaktek mellé, ahol 15 km-re lenne a szállásunk a legközelebbi településhez...

A hétvégén újabb fesztivál volt. Persze mi is elmentünk. Sajnos kicsit csalódottak voltunk mikor a tömegnyi ember helyett, egy maroknyi fogadott. A helyszín itt is hasonló volt, mint az előző fesztiválkor. Egy buddhista kolostor köré épült majális.:-) Nagy színpad, kis színpad, színház, céllövöldék, kaja árusok. A tér közepén kóválygunk , mikor zene üti meg fülünket. Elindulunk a zene irányába és egy maroknyi ünneplő csoportot pillantunk meg. Egy fiatal hercegnek és egy fiatal hercegnőnek öltözött párocska ül lovukon, mögöttük a zenekar és körülöttük a táncoló "tömeg".

Persze egy percen belül minket is megragadnak és megtáncoltatnak. Hmm nem is tudom mikor táncoltam utoljára, ráadásul élő zenére... Szuper volt!:-) A táncoló csapat lassan eléri a kolostort, ahol elcsendesednek és egy mise szerű szertartás kezdődik. Mi rovunk meg egy-két kört, majd hazamegyünk. Meg kell jegyeznem, hogy életem eddigi legfinomabb kókuszos sütijét ettem itt. Mindössze 10 bahtért (75 Ft)!

Szerencsére mostanság szinte mindig tudtam wifizni, amit alaposan ki is használok. Órákat skypolok szeretteimmel. A legnagyobb meglepetés most nagymamám volt. Karácsony óta nem hallottam a hangját és most végre összejött a kapcsolat. Boldog vagyok, hogy jól van és erős!

Még két info: A minap egy divatos Ray Ban napszemcsit találtam! Szuper kis szemcsi, már meg is szerettem!:-) A piacon pedig az évszázad üzletet kötöttem, amikor 20 bahtért (150 Ft) vettem, majd fél kg dohányt. ( Kóstolás után jöttem rá, hogy ez bizony nagyon nagyon nagyon erős fajta...) Mindegy, még egyszer neki futok majd, aztán ha nem birok vele, max. elajándékozom valami keményebb dohányosnak.:-)
Azt hiszem leírtam mindent, amit akartam!:-)
A köv. bejegyzésem már Laoszból! ( Remélhetőleg tudok blogolni...)
Puszi mindenkinek!

2013. február 23., szombat

Magányos pihi nap után egy váratlan találkozás

2013.02.20.

Pihi nap alkalmából 9-ig fetrengek ágyikómban. Ébredés után maratoni bundikenyér készítésbe kezdek. Lássuk csak hol is van a kókusztej és az eperlekvár... Hmmm... Ez mennyei. Azt hiszem a végtelenségig tudnám falni!:-) Épp a kávém szürcsölöm, amikor megjelenik a holland párocska. Búcsúzni jöttek.:- Meleg kézfogás és néhány kedves szó. Így válnak el útjaink egymástól. Talán Laoszban még látjuk egymást... A délelőttöt napozással és tanulással töltöm, majd ebédre egy jókora adag (kb. 1 liter) banánturmixot nyomok le. A délutánt szintén tanulással és napozással töltöm el, amit ugyancsak egy újabb banánturmix szakít félbe. ( Ezt most kávéval is megspékelem.)

Vacsira sárga currys disznóhusi rizzsel, majd irány a falu netezni. Anyával hosszasan sikerül tökéletes kép és hangminőségben skypolnom. Ritka az ilyen!:-) Lassan el kell hagynom Thaiföldet, így elkezdem szervezni a Laoszi utazást. Elég sok lehetőség van az odautazásra és hosszú időbe telik, mire megtalálom a számomra legoptimálisabbat... Az eddigi terveimben az volt, hogy felbuszozom a határhoz és onnan 2-2,5 nap hajókázással lecsurgok a Mekongon egy Laoszi városba, majd egy újabb buszozással elérem a célállomásom.

Miután alaposan utána olvastam a dolognak, letettem inkább erről az opcióról. A hajóka nagyon jól hangzik és hatalmas élmény lehet, de nem akkor ha egy 50 férőhelyes fapados hajón vagytok százan.:-) Ehhez még hozzá jön 8 óra busz a hajóig, majd újabb 6-10 óra busz Laosz egyik legveszélyesebb útvonalán Luang Prabang és Vang Vieng kozott! (Rettenetes útviszonyok, rablások, busz támadások)

Szóval marad a repülő, amit megint csak elvetettünk a drága jegyárak miatt, vagy marad a szárazföldi megközelítés másik irányból, Laosz fővárosán keresztül. Chiang Maibol egy éjszakai busszal elérjük a határt. Reggel átkelünk és már is a fővárosban vagyunk, ahonnét elvileg 4-6 óra busz út Vang Vieng. Elvileg 28-án este indulunk Chiang Maiból és 2-án érkezünk Vang Viengbe. (A fővárosban alszunk egyet.)

Moci híján ma gyalog sétáltam be a faluba. Korán indultam, de sajnos sikerült belecsúsznom a sötétedésbe a netezéssel. Eszembe jut a legutóbbi kutyás incidens... Jaj csak most ússzam meg! Sajnos nem úszom meg! Sőt! A falut elhagyva öt kutya verődik falkába és ugat egyre agresszívebben a két sávos út túlsó feléről. A viszonylag sűrű forgalomnak hála az átjutásuk meghiúsul. Rég voltam így berezelve mint most. Ezennel megfogadom, hogy többet nem jövök gyalog haza a faluból sötétedés után. Este naplóírással zárom a napot.


2013.02.21.

7:30-kor ébresztő, majd bundikenyér party.:-) A délelőtt pontosan úgy telik, ahogy tegnap. Tanulás napozás, banán turmix. 1 órakor összepakolom mászócuccom és kölcsönveszem Jeff önbiztosító mászó kütyüjét. (Ezzel a szerkezettel egyedül is tudok biztonságban mászni, csak legyen a kötél rögzítve a mászni kívánt útba.) A falhoz érve senkit sem találok. Hmmm... Most mi legyen. Idefele jövet egy lentebbi falnál láttam, egy csapat mászót, talán meg tudok kérni valakit, hogy biztosítson, amíg rögzítem a kötelet. Igen, volt ott egy srác aki rám is köszönt! Asszem Ő lesz az én emberem.

Visszamegyek a csapathoz, akik épp ebédszünetet tartanak. Egyedül az a bizonyos srác boulderezik a sziklán. Megvárom a megfelelő pillanatot, majd megszólítom és előállok a kívánságommal. Kérésemre egy Where are you from?-mal válaszol. Hungary. Felelem. - Akkor folytassuk magyarul! Jön a válasz és pacsizunk egyet!:-) Nem hiszek a fülemnek! Magyar ember itt az Isten háta mögött!!! Elönt a boldogság! :-) Hosszasan beszélgetünk. Ki mit csinál itt? Honnan jött? Hova tart? Stb...

Gergő afféle spirituális körutazáson van, aminek sajnos a végén jár. Kb 1,5 hét múlva utazik haza. Kicsit kifaggatom, mégis mit csinált itt, és egy igen jónak tűnő meditációs tanfolyamról mesél. Még az élményeit meséli, amikor fejemben megszületik a gondolat, hogy én el megyek egy ilyen tanfolyamra. Nem lehet véletlen ez a találka, ahogy az sem az, hogy most erről a tanfolyamról beszélgetünk. Gergő persze felbiztosít az útban és a mászóka sem marad el. Nyolc szériát nyomok a 20 méteres útban. Tízig akartam elmenni, de nem akarom teljesen kifacsarni a testem. Visszasietek Gergőékhez, ahol váltunk még pár mondatot, majd úgy búcsúzunk el, hogy ha ideje engedi még visszanéz hozzam egy napra mielőtt hazamegy.

Hullafáradtan és éhesen battyogok haza. Egy lavór levestől és rizstől hamar elmúlik az éhségérzet. :-) Este aztán mocira pattanok és netezni indulok. Nincs wifi... Marad a netkávézó. Épp az utazással kapcsolatos dolgokat böngészem, mikor megjelenik mellettem Jeff. Csapzott és fáradt. Látszik rajta, hogy ez bizony nem egy kéjutazás volt. 400 km robogóval bizony nem az.:-) Na, de a lényeg, hogy egyben visszatért... Elmesélem neki, hogy miket találtam az utazásról, majd együtt fejtegetjük tovább a lehetőségeket... Csekkolom a Gergő féle tanfolyamra jelentkezés lehetőségeit is, de elég elszomorító a helyzet. A legközelebbi szabad hely április 17-én lenne Thaiföldön. Ez sehogy sem jó...:-( Viszont Indiában és Nepálban is van lehetőségem kipróbálni. Talán majd ott összejön... A napomat jógázással és meditációval zárom.

Sziasztok!!!

2013. február 22., péntek

Egy újabb nap Jeffel és az utcsó mászósnapom a holland párocskával

2013.02.18.

Reggel 7:45-kor ismét madarak énekére ébredek. Lehet ennél szebb reggelt elképzelni!? Persze, ha az én kis Madárkám dalolászna mellettem, az még szebb lenne, de most be kell érnem a Thai madarakkal. :-) A ház előtti asztalkán főzöcskézésbe kezdek, amire Jeff is előbújik odujából. Ma bundi kenyeret eszem fokhagymával. Pompásra sikerül. Jeff is megkóstol egyet, de ő az édes verzióhoz van hozzászokva. Elvileg holnap megmutatja milyen is az.

Korán indulunk mászni, így viszonylag hűvösben (26-30 fok) sétálunk fel a falakig. Az első utunkat egy barlang belsejében másszuk. Az út gyönyörű, csak sajnos csurom víz a tegnapi esőtől, ami igencsak megnehezíti a mászást... A második utam egy igen rövid (13 méter), de nagyon nehéz út. A könyv fájdalmas fogásokra és fokozott tapasz használatra hívja fel a figyelmet az ujjsérülések elkerülése végett. Rögtön az első 3 méter után érzem a leírtakat. Nagyot küzdök, apait anyait beleadok, de az on-sight nem jön össze. A fájdalom túl nagy, az út túl nehéz és én túl gyenge vagyok.:-) Sebaj megmarad projektnek.

Jeff megmászik egy utat, majd egy másik szektorhoz megyünk a hegy tetejére, ahol egy 3 kötélhosszas utat akarunk megmászni. Az út nehézsége nem okoz gondot, inkább az élmény miatt esik rá a választás. Az első és az utolsó hossz az enyém. Indulás előtt átbeszéljük az ilyenkor használatos és kulcsfontosságú kulcsszavakat, majd belevágok a mászásba. Az első standot könnyen elérem és Jeff is hamar felér mellém. Övé a második hossz, amit Ő is gyorsan teljesít.

A harmadik, egyben utolsó hossz ismét az enyém. Egy gyönyörű repedésmászással kezdődik és egy furmányos kéménymászással zárul. A  "nagyfalas érzés" megvan. Imádom!!! Mászás közben úszom a boldogságban, mintha csak a mennyországban lennék. Alattam a gyönyörű táj, felettem a tűző nap és előttem a borotvaéles szikla. Jeff hamar felér utánam a standba, ahonnét két hossz ereszkedéssel újból a földön vagyunk. Szép munka volt! Pacsi!

Egy közeli barlanghoz megyek felderíteni a terepet. A barlang inkább egy hatalmas kürtőhöz hasonlít, melynek kb. a felénél állok. Alattam negyven méter, felettem harminc. Ijesztő a sötét mélység alattam. Néhány bitang nehéz út is található itt, de nagyon nehéz a megközelítésük és az itteni kőzetről sem hallottam sok jót... Utolsó utunkat a barlang melletti külső falon mezítláb mászom meg. A tűző napon egyáltalán nincs kedvem felhúzni mászócipőmet, ami ilyenkor pillanatok alatt az ember lábára tud égni.

Ekkor jut eszembe az a bizonyos nyári mászásom az ausztriai Rootewandon Gyuszkó barátommal. Egy 250 méteres igen nehéz utat szerettünk volna hasonló körülmények között kimászni. A sorsunkban viszont nem ez volt megírva.:-) Végül egy kalandos mezítlábas mászás lett belőle. Pontos útvonal és nittek híján a megérzéseinkre hagyatkoztunk. Azt hiszem mindkettőnknek életre szóló élmény marad.

Mászóka után üres étterem fogad. Mocira pattanok és netezni indulok a faluba, hogy addig is hasznosan teljen az idő, amíg megjönnek a háziak. Persze megint nincs wifi. Hmm. Felkapom a vizet, mocira pattanok és elindulok Chiang Mai irányába. Kb. 20 km után egy Távol-keleti Vadnyugaton parkolom le robogómat. Kisse bizarr a rizsföldek után a fából készült vadnyugatot idéző házak, indián sátrak, legelésző lovak és kecskék látványa. Bizarrnak bizarr, de szép és igényes. Wifi is van, egyszóval megtaláltam a helyem. Az étterem iszonyat drága, de talán egy ebédet kibírok. A karaokezó thai lányok hangját viszont cseppet sem biztos, hogy kibírom.

Megállás nélkül próbálkoznak az énekléssel, ami gyakorta fülsértő vernyogáshoz hasonlítható leginkább.:-) A wifit alaposan kihasználom. Csaknem teljesen lemerül a telefonom. Távozás előtt még körbejárom a ranchet. Az indiánsátrak közelebbről megvizsgálva, betonból készült klimatizált sátor alakú házikók, amiket természetesen ki lehet bérelni. A lovakat is megvizsgálom közelebbről, de tartom a tisztes távolságot. ( Félek a lovaktól...) Körbe fotózok mindent, majd hazarobogok, ahol újra nyitva az étterem. A vadnyugati koszt igen szerény volt, így itthon tovább folytatom a vacsorázást Jeffel, majd visszavonulok és jógával valamint meditációval zárom a napot.


2013.02.19

7:30-kor kelek és lassan Jeff is előbújik. A bundikenyér party ma sem marad el. Sőt Jeff bemutatja, hogy is néz ki a Kaliforniai bundi. Végy tojást, keverd össze tejjel (jelen esetben kókusztej), tégy hozzá cukrot és ebbe forgasd bele lehetőleg az édes kenyeret. Süsd meg, majd edd meg!:-) Persze megkóstolom. Szuper finom. Asszem én is fogok ilyet csinálni. Jeff ma elutazik mocijával bizonytalan időre. Lehet, hogy meg ma este visszatér, de lehet csak holnap. Abban maradunk, hogy ír este facebookon, ha mégse jön ma. Mára pihinapot terveztem, így sehova sem sietek. Az étteremben összefutok a holland párocskával, akik az utolsó napjukat töltik itt. Egy utolsó közös mászásra invitálnak. Persze nem tudok nemet mondani. 20 perccel később már a sziklák felé battyogunk.

Két gyönyörű út megmászásával kezdjük a napot, majd a nap hamar ráfordul a falra, így egy másik, árnyékos szektorba kényszerülünk. Gyönyörű áthajló testerős mászások. Itt újabb két utat sikerül megmásznom. Sikerül minden utat on-sight másznom, szóval nagy a boldogság. Egyben az éhség is. 15:30 és a kora reggeli óta nem ettem semmit. Elköszönök a párocskától és az étteremben a szokásos Fried big noodle-al és jéghideg coca colával fojtom el éhségem. Otthon sosem ittam kólát, itt bezzeg szinte mindennap. Filléres kiadás és igazi elvezet, ahogy  a 38 fokos hőségből leérek az árnyékos étterembe és jégbe hűtött kólát szürcsölök.

Ebéd után édesen elkészített(+eperlekvár) bundi kenyérrel fokozom az élvezetek habzsolását. Napozás az udvaron, majd tanulás, aztán egyszer csak rámtör az álomkór. Muszáj lefeküdnöm. Fél órát engedélyezek magamnak, ami elégnek is bizonyul. Ébredés után zuhany, majd újabb vacsi. :-) (Fried big noodle ismét.) Vacsi után irány a falu. És igen! Van wifi. Levelezés, chatelés, webezés, skypeolás. Ismét végsőkig merítem telefonomat. Net után a kisboltban beruházok 250 ml, 20 baht (150 Ft) kókusztejre a további édes bundikenyerek elkészítéséhez... Este hosszas naplóírással és blogírással zárom a napot. Lefekvés előtt rövid jóga és meditáció.

Jeff jelentkezett. Úgy néz ki, péntek estére ér csak haza. Asszem holnap pihi napot tartok, de ne kiabáljuk el!:-)
Sziasztok!!!!!