2013. október 27., vasárnap

Pokhara

2013.10.19.

A viszonylag korai ébredés után megeszem fincsi reggelimet, szép lassan összepakolok és lesétálok a pályaudvarra. A pokharai busz 3 perc múlva indul. Micsoda időzítés...:-) Beülök a sofőr mellé és bedugom az mp3-at a fülembe. Az út még mindig elég pocsék, de az eddigi állapotokhoz viszonyítva fényévekkel jobb. Pokharába 5 órával később érkezünk meg. Itt egy taxival vitetem magam a lakesidera. (turistanegyed)
Pár perc alatt találok egy szuper szállást fillérekért. A szoba ablakából tökéletesen rálátni a Phewa tóra és a tavat körülvevő hegyekre. A látvány valóban nagyon szép, de Én valahogy mégsem ájulok el tőle. Miután ledobom motyóimat, egy taxissal vitetem magam a bazárba, ahol egy hamisítatlan indiai étteremben ebédelek meg. A hatalmas választékon felbátorodva óriási lakomát csapok. Chuley bhatura, samosa, alo tikki, pakoda, gulab jamun és vagy 15 süti elvitelre. ;-) Hazafelé úgy döntök, gyalog teszem meg a néhány km-es távot, így kicsit alaposabban szétnézek a bazárban és Pokhara turistáktól mentes utcain.
Szállásomon rácuppanok a netre és előbb anyával, majd Tibiékkel skypolok. Tibiék jól haladnak és úgy néz ki, már holnap este itt lesznek.


2013.10.20.

A reggelem a sarki pékségben kezdem. Csokis és almás finomságok fél liter cukros tejcivel és némi sütivel. A reggeli édesség adagtól kicsit sikerül besokallni. Kimosom néhány koszos holmim, majd elindulok körbesétálni a turista negyedet, ami valójában egyetlen hosszú utcából áll. Pizzériák, éttermek, butikok és bárok. A szokásos felhozatal... Ahogy lesétálok a tó déli feléhez újabb hegyek jelennek meg a láthatáron. A tiszta időnek köszönhetően még az Annapurna 1 csúcsát is láthatom. Ez a látvány valóban lenyűgöz!

A séta után a szállás melletti pizzériába ülök be ebédelni. Az összes pizza 200 nepáli rúpiába (430 Ft) kerül és valódi fatüzelésű kemencében készül. Mikor megpillantom, majd először ráharapok e csodára, magával ragad a gyönyör. A vékony, ropogós olasz stílusú pizza és a töménytelen mennyiségű sajt.... Hmmm.... Azt hiszem ide mindennap be fogok térni!
Ebéd után egy kis szieszta és bámészkodás az ablakból. Tibiék este 7 körül érkeznek meg. Megtörténnek az élménybeszámolók mindkét részről, majd irány a pizzéria. Mondanom sem kell, hogy a mennyei étel mindenkit levesz a lábáról.:-) Vacsi után egy rövid sétával zárjuk a napot.


2013.10.21.

Ma a World Peace sztupához szeretnénk felsétálni, hogy a tó melletti hegyre épített szenthelyről is megcsodáljuk a panorámát. Kb. 0,5 dollárért montikat bérlünk és eltekerünk a város szélére. Innentől 1 óra séta vezet fel a hegyre. Az erdő pont olyan, mint otthon. Rám tör a honvágy, de próbálom elterelni gondolataim másfelé. A japán finanszírozásból épült sztupa pompás ékköve a hegynek. Miután körbesétálok és megcsodálom a fűben ücsörögve, hófödte hegyeket bámulva várom meg tesómékat. Az erdőben lefelé sem haladunk gyorsabban a csúszós talaj miatt. Már 2 óra és mindenki farkaséhes. Az indiai étteremhez tekerünk és sorra rendelem ki az általam ismert remekműveket. Szívemet elönti a boldogság, mikor Petrát és Tibit is elvarázsolják az ízek. Holnap is itt eszünk! A bazárban néhány szuper boltra bukkanunk. Tibiék és Én is betárazunk teából. A hazabiciklizés egy újabb élménnyel gazdagít mindenkit. A nyüzsgő és átláthatatlan forgalomban elsőre úgy tűnhet, hogy teljes a káosz, de itt mégis mindenki figyel a másikra... Egy magas dombról gurulunk egészen a lakesideig igy mindenféle erőlködés nélkül élvezkedünk. A turistanegyedben visszaadjuk bicóinkat, megnézzük a butikok kínálatát, majd eltesszük magunkat másnapra...

2013. október 21., hétfő

Annapurna 4

2013.10.16. (9. nap)

Szóval az esténként közös helyiségben, a napközben tv szobaként funkcionáló teremben töltöttük kb. 12 külföldivel közösen az éjszakát. Sajnos a megérzésem beigazolódott és nem volt csendes éjszakánk. Valaki egész éjjel felváltva nyuszogott és horkolt, Így lehetetlenné téve számomra az alvást. A hangzavar ellen a füldugó sem ért semmit, így kénytelen voltam utolsó dobásként az mp3 lejátszóm bevetni. Szerencsére a közepes hangerő már elég volt hozzá hogy elnyomja a külső zajokat, ellenben így az alvás is igen nehézkes volt. Jó ha 1 órát aludtam az éjjel...


2013.10.17. (10. nap)

Hajnali 5-kor kászálódom ki hálózsákomból. Összekaparom magam és míg megreggelizünk, teát főzök a csapatnak. Gyors készülődést követve együtt vágunk neki az utolsó kaptatónak, ami az 5416 méter magas hágóra vezet. Odakinn mindent hó és jég borít, de úgy döntök, hogy továbbra sem használom túrabotjaimat. Szeretnem ha sikerülne az egész kör ezek nélkül. A tábort elhagyva a csapat kétfelé oszlik. Én a magam tempójában, viszonylag gyorsan haladok felfelé és 1,5 órával később már a hágón vagyok. Még van szerencsém az északi 6-7 ezer méter magas hegyeket megcsodálni, de sajnos az idő hamar borúsra és szelesre fordul. Míg Tibiék felérnek, a hágón levő tea shopban próbálok felmelegedni. Elkészülnek a közös fotók, majd újból előre sietek a lefelé ereszkedés közben. Viszonylag széles ösvény vezet lefelé és ezen az oldalon már a jég sem nehezíti meg a dolgomat. Nagy siettemben nem számolok a lejtmenet hosszúságával és ennek eredményeképpen az utolsó 20 percet sántikálva gyaloglom végig. Sajna a térdeim a gyenge pontjaim és úgy tűnik ez már túl sok volt nekik...

Lent egy kis étteremben várom be Tibiéket. Mikor meglátom a láthatáron bicegő bátyámat, csak mosolyogni tudok magamban. Na már ketten vagyunk... Innen már közösen bicegünk el Muktinathba. Itt már járnak buszok és jeepek, melyek összekötik a kisebb településeket Pokharával. A táj pont olyan mint Ladakhban. Széles völgyek, hatalmas sziklák és kopár hegyek. A kis falvakat itt is szinte kizárólag buddhisták lakják. Muktinathbol busszal robogunk Jomsonba, Mustang régió fővárosába. Az úton több nepáli sráccal is szóba elegyedünk. Valahogy mindegyikük a segítségünkre akar lenni a Pokharába való eljutásunkkal kapcsolatban. Végül a két "gyanús" srácot lepattintjuk és két szimpatikus sráccal folytatjuk utunkat. Jomsonba kb. 5 órakor érkezünk meg. Átsétálunk a városka túlsó végén lévő pályaudvarra, de a pénztárak már zárva vannak.

A nepáli srácok biztosítanak afelől, hogy holnap reggel nyitásra ott lesznek a pénztárnál és helyieknek szóló árakon elintézik buszjegyeinket. Mustangban (mint majdnem mindenhol Nepálban) mindennek 3 ára van. Pl: Buszjegy Muktinathból Jomsonba, nepalinak 300, indiainak 400, külföldinek 710 rúpia. Ezzel természetesen egyáltalán nem értek egyet és sokszor hangot is adtam véleményemnek, persze hiába...) Az estét egy közeli szállodában töltjük. Tibivel vacsira Yak steaket eszünk, amitől egyikünk sem volt elragadtatva... Vacsi után néhány percet sikerül beszélnem édesanyámmal és pacsirtámmal, lefürdök forró zuhannyal, majd álomba szenderülök...


2013.10.18. (11. nap)

Hajnali 5. Ébredés megint. De jó lenne végre kialudni magam... Na talán majd ma este, ha elérjük Pokharat. Gyorsan összecsomagolunk és megreggelizünk, majd a pályaudvarra megyek, hogy megnézzem, önjelölt segítőink mire jutottak. Persze a pénztár még zárva és Ők sincsenek sehol. Visszamegyek a hotelbe és egy finom leszúrássa ébresztem segitőinket. Mire összekaparják magukat, már nem marad hely a Beni-be induló buszra. Marad a B. terv, miszerint előbb Ghasaba, onnan Benibe és onnan megyünk Pokharaba... El akartuk kerülni az átszállásokat, de ezt most nem ússzuk meg. (Ahogy a külföldiekre szabott buszjegyárat sem.)

Ghasaba zötykölődve Tibinek egyszer csak egy ötlet pattan ki a fejéből. (Igaz az ötlet már régebben is megfogalmazódott benne, csak az utóbbi napokban vetettük el.) Az út során ismét sűrű dzsungellel és vízesésekkel tarkított táj újra meghozta a kedvet a túrázásra. Ghasaból elvileg egy 3 napos túrával meg lehet toldani az Annapurna kört és most erre próbálja rávenni a csapatot. Petra hajlik a dologra, de én már túlságosan beleéltem magam a Pokharai lazításba. Végül abban maradunk, hogy én folytatom az utam busszal, míg Ők túráznak és majd Pokharaban találkozunk. Ghasaban elbúcsúzunk egymástól, majd felszállok a Benibe tartó járatra, ezzel megkezdem életem legkalandosabb buszútját.

Az öreg Tata gyártmányú buszban közvetlenül a sofőr mellett foglalok helyet, így az egész út során tökéletes rálátásom.van az útra és sofőrünk bravúros manővereire. Már az idáig vezető úton is többször emlegettük, hogy az utazás egy hullámvasúttal is felér, de ami most következett, az minden eddigi buszutamat felülmúlta. Képzeljétek el, hogy milyen manőver lehet az, amikor már a helyiek is sikítoznak! A földes-sáros úton nem csak óriási kátyúk, sziklák, pocsolyák, patakok vannak, amiket már úgy ahogy megszoktam Ladakhban. Itt a a hatalmas gödrök úgy helyezkednek el, hogy a buszt oldal irányba megdöntik és csak Istennek hála nem döntik fel. A legijesztőbb szituáció az volt, amikor egy ilyen megdőlt pozícióban még be is ragadtak a kerekek. Számomra egyébként felfoghatatlan, hogy nem törtek ki azok az agyon strapált kerekek... A csodával határos módon végül mégis elértük Benit. A 73 km-t 9 óra alatt tettük meg, ezzel megdöntve laoszi lassúsági rekordomat. :-)

Beniben úgy döntök, hogy elég volt a zötykölődésből mára és itt töltöm az éjszakát. Egy szép kis szobát veszek ki és merülésig püfölöm telefonomat. Sötétedés előtt kicsit körbejárom a koszos városkát és egy utcai árusnál Chuley-t vacsizom szamószával... Este végre egy hatalmasat alszom!

2013. október 18., péntek

Annapurna trekk 3

2013.10.14. (7. nap)

Éjjel furcsa zajra ébredek. Odakint esik az eső és valami fém tárgyat kopogtathat. Kinéznék az ablakon, de felesleges. A kosztól semmit sem látnék. Nemsokkal később újabb zajra ébredek. Közvetlen a fejem mellől nyüszögés és dörömbölés. A zajt hamar beazonosítom. Utoljára Tonsai Beachen hallottam, mikor Gabival közelharcot vívtunk a bungalónkban lakó patkányokkal és egerekkel. Felülök az ágyamban és a többieket szólítom. Persze mindenki ébren van. Tibi fejlámpájával körbepásztázok, de úgy tűnik a zaj a pozdorja mögül jön. Hajnali 2 van. Felkapcsoljuk a villanyt és néhány erősebb ütést mérek a pozdorjára. A zaj megszűnik. Megfordulok az ágyamon, úgy hogy a lábaim legyenek a zaj forrása mellett és megpróbálok elaludni. Kb. egy óra alatt sikerül is visszaaludnom.

Kelés után első dolgunk kicsekkolni. A recepciósokat nem éri nagy meglepetés, mikor Tibi az éjjel történtekről számol be. Körbejárjuk Manang majd összes szállását, de szinte minden fullon van. Végül egy kétágyas, gyönyörű szobát sikerül találnunk 150 rúpiáért (330 Ft). A kedves szállás adóktól egy extra matracot kapunk takaróval és párnával, melyet a két ágy mellé a földre helyeznek el. A délelőttöt mohó evészettel töltöm el. A reggeli palacsinta után egy pékségben csokis croassont és almás tortát eszem. Ezután a szállásunkon zöldséges-tojásos krumpli és egy pohár tej. Ennyi kaját legyűrve már csak arra van erőm, hogy elterüljek matracomon és szundítsak egy nagyot. Sajnos a megállás nélkül szakadó eső amúgy is lehetetlenné tenné az akklimatizációs túrázást.:-( Késő délután körbejárjuk a falut és egy olcsó kifőzdére bukkanunk. Az árak fele annyiak mint a szállodákban. Ki is használjuk a lehetőséget és itt vacsizunk. Este Hobitra alszunk el...


2013.10.15. (8. nap)

Reggel ismét esőre ébredünk. Meghozzuk a döntést és nem várunk tovább a napsütésre, hanem továbbindulunk utunkon. Megreggelizünk a tegnapi kifőzdében és némi úti kajával is feltankoljuk magunkat. Megbeszélem Tibiékkel, hogy előre sietek Ledarba és foglalok szállást, nehogy megint patkányoktól hemzsegő szoba jusson nekünk. Elindulok a sártengerben és megállás nélkül rongyolok fel a 4200 méter magasan fekvő Ledarba. A tömeget megelőzve elsőként érkezem ide. Ledarban összvissz két szállodát találok. 150 rupiáért (330 Ft) sikerül megalkudnom egy szerény 3 ágyas szobára. Utunk során ez az első település ahol nincs áramellátás, sem fürdési lehetőség. Valahogy csak túléljük majd.:-) Visszaszaladom tesómék elé, de útközben rám jön a hasmenés. A tünetek már reggel óta megvannak, de ezidáig nem vettem róla tudomást. Most pedig azonnal cselekednem kell. Egy kőrakás mögé rejtőzve elintézem a dolgom és immár megkönnyebbülve folytatom utam. Tibiékkel Yak Karka településen találkozom. Egy étterembe ülünk be teázni és picit pihenni. Egy pillanat alatt leesik a vércukrom és kis híján elájulok. Szerencsére a fekvés+lábfelemelés kombinációtól pár perc múlva jobban vagyok. Egy újabb hasmenés, néhány perc pihi és készen állok az indulásra. Sajnos így már nem tudok segíteni a pakkok cipelésében, de legalább a szállást el tudtam intézni. Ledarba felérve Tibi enyhe fejfájásra panaszkodik, de nekünk Petrával semmi bajunk. Behúzódunk hálózsákjainkba és a délutánt pihenéssel töltjük. Este a közös étkezőben melegedünk fel, szárítjuk elázott ruháink és vacsorázunk. 7 körül már ágyikóban vagyunk és az extra takaróval tartjuk magunkat melegen...


2013.10.16. (9. nap)

Tibi telefonja 6-kor ébreszti a csapatot. Én az ágyikómból megfőzöm a tea fejadagokat, míg a többiek szüttyögnek. Elkészülnek a teák, megreggelizünk és a szokott 8 órai időpontban nekivágunk az útnak. A napot ma is felhők takarják, de szerencsénkre az eső nem esik. Thorung Phedi-ig együtt haladok tesómékkal, ahol egy pohár tejet iszom csapatival. A szálloda táblája ingyenes wifit, meleg vizes zuhanyt, olasz,spanyol, mexikói ételeket reklámoz. Ezen csak hangosan tudok röhögni. Itt vagyunk 4530 méteren és ha kedvem tartja lasagnet eszem capuccinoval. Szerintetek nem gáz?! :-) Mivel mindenki jól érzi magát, úgy döntünk, hogy tovább menetelünk a High campbe, a hágó előtti utolsó szálláslehetőségre. Itt ismét előre sietek, hogy legyen szállásunk. Az utolsó 3 ágyas szobát kapom meg.

A tetőről csöpög a víz a padlóra, de úgy látom az ágyak szárazok. Ledobom a motyóm és egy közeli csúcsra mászom fel, hogy onnan kémleljem tesómék érkezését. Míg a csúcson várakozom, két gyönyörű sas köröz körülöttem, olykor karnyújtásnyi távolságra megközelítve. Lassan befutnak tesómék és lesietek eléjük. Az ágyakat alaposan megvizsgálva kiderül, hogy a háromból kettő elázott. Sajnos több üres szoba nincs és másik matracot sem tudnak ígérni. Tibi úgy dönt, hogy aludjunk a többi szoba nélkül maradt emberrel az étkezőben. Erre kíváncsi leszek!:-) A délután folyamán szinte megállás nélkül havazik. Én egy mennyei pizzát ebédelek és közösen 2 liter teát szürcsölünk el.

Annapurna trekk 1

2013.10.08. (1. nap)

Reggel hajnali 4-kor ébreszt minket az óra. Kell néhány perc, mire sikerül összeszednem magam és kimászom az ágyamból. A taxi 4:30-ra jön a szállás elé, így nem sokat vacakolunk. Elszáguldunk a minibuszok parkolójába, kiváltjuk a jegyeket Beshisaharba (mára már 650 rúpia/fő, 1420 Ft) és begyömöszöljük magunkat a mikrobuszba. A 19 ülőhelyre 28-an zsúfolódunk be. Szerencsére a nyomor most sem tart túl sokáig. Ahogy haladunk, úgy szállingóznak el az emberek. Besisaharba 5,5 óra múlva érkezünk meg. Mielőtt belevágnánk a gyaloglásba, némi ebéddel turbózzuk fel magunkat.

13:00-kor frissen és üdén vágunk bele az újabb kalandba. A túrát egy poros autóúton kezdjük és gyalogoljuk végig Ngadi bazárig. Szerencsére az autó és buszforgalom még elviselhető így nem kell folyamatosan a port nyelnünk. Ngadi bazárban egy lemezből épült, Peace and love névre hallgató "hotelben" szállunk meg. (Nem ajánlom) A szobákhoz forróvizes zuhany és moszkitóháló is jár. Mindez 100 rúpiánkba kerül... A kaja kb 2-3 x annyiba kerül mint Kathmanduba, de meg így is elviselhető. Este korán álomba zuhanok...


2013.10.09. (2. nap)

A reggelt korán kezdjük, de a készülődés elég nehézkesen zajlik. Én kb. 5 perc alatt elkészülök, míg tesómék 1 óráig molyolnak. Persze ez annak is betudható, hogy még nincs meg az a rutinjuk, ami nekem. 8 körül indulunk meg a poros úton és nemsokkal később a saját tempómra váltva elszakadunk egymástól. Szerencsére a poros autóútról egy szűk gyalogösvényre vált az útvonal, ami meredeken vezet fel 1310 méter magasra. Az első település után egy gyönyörű kilátást nyújtó apró párkányra telepedek le. Meditálok egyet, míg Tibiék beérnek, gondolom magamban. A meditációnak vége és Tibiék sehol. Újabb fél óra várakozás után még mindig semmi. Ennyire lassan jönnének? Vagy nem vettük észre a jelzést és a lenti úton haladnak? Úgy döntök, hogy elsétálok a következő faluig és ott fogom bevárni őket. Az ösvény meredeken lejt, majd emelkedik újból felfelé Gerhmu falucskába. Egy vendéglőben banános porridget ebédelek és várok. Egy 10 éves kisfiú házi termesztésű hasist akar eladni nekem potom 100 rúpiáért. Az ajánlat nagyon kedvező, de nem élek a lehetőséggel.

Egyre jobban aggódom tesómék felől. Sms-sel próbálkozom, de sajnos nincs hálózat. Újabb 1 óra várakozás közben minden turistát megkérdezek, hogy neme látta-e őket. Sajnos senki sem ad pozitív választ. Egyre erősebb a gyanúm, hogy a lenti úton mennek. Felturbózom magam és szinte rohanok a nagy zsákommal a hátamon a hegyről le majd újból fel. Egyetlen reményem, hogy nem esett semmi bajuk és Jagatban, a reggel megbeszélt falucskában összefutunk. A faluba beérve rögtön az első házból egy srác szólít meg. Nem a testvéredéket keresed? Itt vannak a faluban és téged keresnek! Hatalmas kő esik le a szívemről és pár perccel később már újból együtt vagyunk! Sejtésem beigazolódik. A lenti autóúton jöttek, mivel egy guide erre mutatta nekik az utat. A szállásunk minden igényt kielégítő. Forró zuhany, tiszta és kényelmes ágyak, ingyenes internet és az étterem menüjén vagy 50 féle kaja. El sem akarom hinni, hogy trekkingezem. A ladakhi sátrazásaim után furcsa ez a luxus, de persze egyáltalán nincs ellenemre.;-) Vacsira jól bekajálok és a laptopot kifulladásig püföljük. Este a Hobit (hangoskönyv) mellett alszunk el.


2013.10.10. (3. nap)

Reggel a tegnapihoz hasonlóan indul. Kb. 1,5-2 óra alatt sikerül összekészülődnünk. Az ösvény meredeken indul felfelé, egy acélsodrony hídon keresztezi a folyót, majd meredek felfelé. A hullámzó terep is teljesen új számomra. Ladakhban általában vagy felfelé, vagy lefelé, vagy vízszintesen haladtam órákon át. A táj is sokkal változatosabb. Egyik nap még pálmák és banánfák között sétálunk, majd másnapra fenyvesek váltják fel a trópusi esőerdőket és rizsteraszokat. Utunkat megszámlálhatatlan vízesés mellett haladunk el, mire Tal falucskát elérjük. Innentől már Manang tartományban vagyunk, ahol a lakosság túlnyomó része buddhista. Megjelennek a sztupák, imamalmok és imazászlók. Talban egy fincsi ebéddel töltődünk fel és folytatjuk utunkat Bagarchapig. A túra második fele már közös az autóúttal, így a terep is sokkal könnyebb. A szállásunkon 150 rúpia ellenében kapunk 3 ágyas szobát. A kaja árak az előző napokéhoz hasonlóak, bár az ételek nem a legjobbak. Este újabb hobit hallgatás elalvás előtt.

Annapurna trekk 2

2013.10.11. (4. nap)

A reggelünk a szokott ritmusban indul. A csapatnak ma én készítem a teát, mivel van nálam gáz, főző, zöld tea és gyömbér is. Miután elhagyjuk a szállást, utunk ismét fel-le és olykor az autóutat keresztezve halad. Az első órák ma is "keményebbek" majd fokozatosan könnyebbedik a terep mire Chamebe érünk. Már 12-kor befutunk a faluba, de úgy döntünk nem megyünk tovább. Az utóbbi napok viszonylag jó tempójának köszönhetően így is egy nappal előbb értünk ide a "tervezettnél". A szállás gyönyörű és ráadásul teljesen ingyen van. Az egyetlen kitétel az ott evés. Cserébe forró zuhany, ingyenes internet és ízletes falatok. A napos időt kihasználva kimosom a ruháim, míg készül ebédem. Főtt krumpli vegyes zöldségekkel. Mennyei finom... A délután a netezes jegyében telik. Sikerül Dalos Pacsirtámmal, édesanyámmal és nagymamámmal is skypolnom illetve feltöltenem két blogbejegyzést is. A 2670 méteres magasságot leginkább a hőmérséklet további csökkenéséből érezzük. Naplemente után mindannyian a hálózsákunkba vackolva fekszünk és Hobitot hallgatunk...


2013.10.12. (5. nap)

Az éjjel sokszor fent voltam. A 8 órási lefekvések kissé felborítják bioritmusomat. Talán egy hosszú és fárasztó nap segítene ezen a kérdésen. Elvileg ma 600 méter szintemelkedés és hosszú út vár ránk. Reméljük elég lesz egy jó alváshoz. Utunk ma is meredek kaptatókkal kezdődik és könnyű tereppel fejeződik be. Úgy néz ki, ez már mindig így lesz. Lower Pisang falucskába érve egy újabb csodaszép szállást fogunk ki teljesen ingyen. A forró zuhany itt is megvan, de internet viszont nincs a faluban. Hát jó! Talán ki fogjuk bírni net nélkül is a pihenést!:-) Az erős szél miatt több réteg ruha is felkerül. A hangulatos étkezdében (akár egy osztrák Hütte) begyújtanak nekünk és sorra hozzák elénk a finomabbnál finomabb fogásokat. Én pizzát (380 nepáli rúpia 830 Ft) eszem és forró, cukros tejet (50 nepáli rúpia 110 Ft) iszom. Este úgy döntünk, hogy holnap a hosszabb és kissé kaptatósabb fenti úton folytatjuk utunkat a még szebb kilátásért cserébe.


2013.10.13. (6. nap)

Gyönyörűen napos, de igen csípős reggelre ébredünk. Elfogyasztjuk ízletes reggelinket, majd szép lassan összekészülődünk. Az út első szakasza eddigi legnagyobb kaptatónkkal indul. Kb. 1 órán keresztül menetelek megállás nélkül felfelé, mire elérem a 3660 méteres magasságot. Ez a fajta gyaloglás már sokkal inkább emlékeztet a ladakhi túráimra. (Leszámítva a félúton hideg üdítőket árusító srácot és a megannyi kialakított pihenőhelyet.) Fentről pazar kilátás tarul elem. Az Annapurma2 7931 méter magas csúcsa szinte karnyújtásnyira van előttem és az Annapurma3 nem sokkal alacsonyabb csúcsa sincs nagyon messze. Az Annapurma2 megbabonáz. Szinte le sem veszem róla a szemem, míg Tesómék fel nem érnek mellém a csúcsra. Fejben már azt képzelem, hogy egy expedíció tagjaként valamelyik gleccseren haladok keresztül, küzdök a ritka levegővel, dermesztő hideggel és a nehéz hátizsákkal. Talán egyszer még ez is eljön... Meglátjuk. Tesómékkal egy tucat fényképet lövünk egymásról, majd folytatjuk utunkat a gyalogösvényen.

A táj minden irányban lenyűgöző, de Én menet közben is az Annapurma2-t bámulom... Most érzem igazán, hogy megérte eljönni erre a trekkingre. Ilyen magas hegyet még sosem láttam. Utunk lassan visszaereszkedik az alattunk zubogó folyó szintjére és egy sima néhány km-es séta vezet Manangig (3540 m). A város mindannyiunkban negatív benyomásokat kelt. A poros település hatalmas, lepukkant 40-50 szobás szállodákat sorakoztat egymás után mindkét oldalon. A helyiek pedig rég nem gyakorolták a vendégszeretet művészetét. A turisták hordája és túlkínálata, úgymond kifordította a helyi lakosságot magából, akik most tojnak a külföldiek fejére és visszaélnek helyzetükkel. A német pékségek, az étlapon olasz capuccinot és lasagnet kínáló éttermek további furcsa benyomásokat keltenek bennem. Persze nem mondom, hogy nem csábulok el rögtön a kakaós csigákat és almás tortákat látván, de ez akkor is gáz... Elvileg még mindig túrázunk a Himalája hegyei között! Sőt elvileg egyre távolabb kerülünk a civilizációtól. Ezt sajnos egy cseppet sem érzem...:-(

Az árak is jóval magasabbak az eddigieknél és csak sokadik próbálkozásra találunk olyan szállást, ahol 50 rúpiás jelképes összegért kapunk szobát és a kaja árak is elfogadhatóak. (Moonlight hotel) A kicsi - koszos szoba kissé elriasztja Tesómékat, de a további keresgélések hoznak eredményt. A szép szoba drága, olcsó pedig nincs több a városkában. Miután kipakolunk táskáinkból az étkezdében vacsizunk. Tibi nagyon izgatott lesz a Yak burger látványára. Rábeszél, hogy felesbe együnk egyet. Hosszú ideje nem ettem húst, de engedek a kísértésnek. A hambi kissé hidegen érkezik asztalunkra, így nem igazán tudjuk átadni magunkat az élvezeteknek sem. :-( A krumplis momo ellenben mennyei! Vacsi után beburkolózunk hálózsákjainkba és Hobit mellett zuhanunk álomba...

2013. október 11., péntek

Pörgős napok Kathmanduban

2013.10.05.

Reggel korán keltem, de sajnos nem eléggé. A telefonom valamiért nem ébresztett, így lekéstem a találkozót Narayannal. Telefonon egyeztetünk egy esti időpontot. Egy utcai kifőzdében szamószát pakodat reggelizem, majd elkezdem felmérni a trekking boltok kínálatát. A kínálat óriási. Mindenféle márka mindenféle minőségben és árkategóriában. A legócskább hamisítványoktól az eredeti darabokig. Egy thanka boltba is belebotlok, ahol döbbenten szembesülök a ladakhinál sokkal sokkal alacsonyabb árakkal. Nem is tudok ellenállni a kísértésnek, hogy néhány újabb csodálatos darabbal növeljem a készletem. Immár 9 db thankam van! :-) Trekking cuccokat egyelőre nem vásárolok, mert ezzel szeretnem megvárni tesómékat. Ebédre újabb szamószák csúsznak le két szem Gulab jamunnal. Visszamegyek a szállásra, ahol próbálok életet lehelni telefonom aksijába és telefonozni szeretteimmel.

Narayannal este 9-kor találkozom a szállásán. Míg beszélgetünk sorra csúsznak az ízletes Everest sörök, amitől hamarosan igen bódult állapotba kerülünk. Rég éreztem ilyet.:-) Már épp hazafelé indulnánk mikor a szálloda alkalmazottjai az asztalukhoz invitálnak további sörözésre. Éjfélig italozunk és hát igen nehézkesen találom meg a hazafelé vezető utat. Még jó, hogy Nepálban vagyok, ahol még ilyenkor is biztonságos a közlekedés...


2013.10.06.

Reggel 8-kor másnaposan ébredek. Nagy nehezen összekaparom magam és egy szinttel feljebb költözöm egy szebb szobába. Megreggelizem, majd a szálloda kisbuszával indulunk tesómékért a reptérre. Mire odaérünk, ők már kint várnak. Nagy ölelkezés és boldogság a szívemben! Végre újra láthatom Őket! Visszarobogunk a szállásra és közben elmesélik kalandos útjukat Kathmanduba. ( Az indiai átszállásnál volt nem kevés fennakadás, de szerencsére megoldódott.) Miután kipakolnak táskáikból előkerülnek a Pacsirtámtól és Anyukámtól kapott sütik. Persze azonnal nekik rontok! ;-) Fincsi nutellás golyók és diós sütik! Összekészül a csapat és megkezdjük a shoppingolást. Az első üzletben 2,5 órát molyolunk. Én pehelykabit, pehely cipőcskét, héjkabátot vásárolok és egy halom pénzt ott hagyok. A vásárlás egész estig zajlik, de még mindig nincs meg minden. Este egy hangulatos, eldugott, helyi étteremben ismertetem meg Tibit és Petrát a helyi ízekkel. Nagy az öröm, amikor mindketten elégedetten mosolyognak rám a vacsi végeztével. Este hulla fáradtan 23:00 köröl kerülünk ágyba.


2013.10.07.

Sajnos ma sincs időnk sokáig lustálkodni. Tibor telefonja 7 körül ébreszt. Ősszekapjuk magunkat, megreggelizünk és folytatjuk a shoppingolást. Tesómék is bevásárolnak thankából és néhány szuvenirből, majd jöhetnek a trekking felszerelések. Egykor elsétálunk a 2 km-re található Tourist centerbe, ahol 4000 rúpia (8850 Ft) és 4 igazolványkép ellenében megkapjuk az engedélyeket az annapurma körhöz. Délután sikerül minden ruhadarabot beszerezni és Én is sikeresen feladom Máté barátomnak a kért csomagot. Egy indiai utcai konga árustól még egy dobot is vásárolok. Az ezer rúpiás (2210 Ft) árra nem tudtam nemet mondani. Jó kérdés, hogy hogyan fog hazakerülni.:-) Szerencsére Narayan jóbarátjának cargo cége van, aki számtalanszor küldött már Magyarországra ilyen csomagokat (6,5 kg trekking ruházat) mindenféle probléma nélkül. Este egy másik étteremben vacsizunk. Én vega pizzát és vega momot eszem, ami most is a mennyekbe repit.:-) Este bepakoljuk a nagy zsákokat az előttünk álló túrára és a felesleges holmi a szálloda raktárába kerül.
Holnap hajnalban utazunk Beshisarba, ahonnan egy hoszabb, kb. 14 napos gyalogtúra veszi majd kezdetét. A túra a világ 10. legmagasabb hegycsúcsa, az Annapurma körül vezet egy 5410 méteres hágón át. Kíváncsian várom, milyen élményekkel fogunk gazdagodni

Puszi mindenkinek!

Utazás Dehradunból Kathmanduba

2013.10.02-2013.10.04.

A vonatom Dehradunból 22:55-kor indul és elvileg reggel 7:10-re fog befutni Kathgodamba, a nepáli határhoz legközelebb eső vasútállomásra. A 2. osztály légkondicionált, alvós szerelvénye minden igényem kielégíti. Tiszta ágynemű, tágas hely és teljesen kulturált körülmények. A csomagjaim biztos ami biztos az ágyam végére rakom és az indulás után pár perccel mély álomba zuhanok.
Reggel 6 körül ébredek "alvótársaim" mocorgására. Ők előbb elhagyják a vonatot, így felszabadulnak a lenti ágyak. Leköltözöm és ismerkedem a tájjal, ami most a szokásos. Szemét hegyek, nyomor és némi zöld. Kathgodam vasútállomásról riksával megyek a buszpályaudvarra, ahol épp elcsípek egy buszt, ami Banbassaba (határfalu) tart. A busz csordultig teli és az első 1,5 órát végig állom. Szerencsére lassan kopni kezd a tömeg és felszabadul néhány ülőhely. Banbassaban motoros riksa híján egy biciklis riksával érem el a határt kb 20 perc alatt. Eddigi legfurcsább határátkelőm ez. A nepáli és indiai emberek hátukon hatalmas árukötegekkel százával vonulnak mindkét irányból. Sehol egy turista és egy épület, ami határátkelőre emlékeztetne. Egyszercsak egy düledező bodegából integetnek. Ez lesz az indiai oldal, ahol ellenőrzik okmányaim. Míg a papírunkat intézem, egy pofátlan pávián majdnem ellopja a fánkjaimat. Nagy nehezen sikerül elhessegetnem, mire vicsorgással és fenyegető magatartással reagál... Innen újabb 15 perc séta a nepáli oldalra. A fogadtatást soha nem fogom elfelejteni. A barátságos, civil ruhás emberek között úgy érzem magam, mintha egy család hívott volna be teára. Miközben megkapom nepáli vízumom és beváltom indiai rúpiám nepáli rúpiára (1 irs=1,6 nrs) kellemesen diskurálunk Magyarországról és kalandjaimról...

Szuper! Nepálban vagyok!:-) Újabb 30 perc alatt biciklis riksával érem el Mahatnagar városkát. Az úton gyönyörködhetek az új tájban, ami meglehetősen emlékeztet a Laoszira. Eltűntek a nagy nyomornegyedek és városok. Itt a vidéki nyomor a jellemző. Persze 30 perc bicikliút alatt nem lehet következtetéseket levonni az egész országra, de bizakodom, hogy így is marad.:-) A buszpályaudvaron óriási káosz fogad, de riksásom hamar talál nekem egy buszt. Elvileg 15 percem van indulásig. Gyorsan bekapok néhány szamószát, majd elfoglalok egy ülőhelyet a buszon, míg van. A nagy zsákom a tetőre kerül, de a szemem mindvégig rajta tartom. Az út Nepalganjig alaposan lefáraszt. A busz az idő legnagyobb részében zsúfolásig megtelik és az ülőhelyek sem európai emberek számára lettek méretezve. Az út vége fele szerencsére elfogy a tömeg és mivel eleredt az eső, a srácok megengedték, hogy a nagy zsákom is az utastérben legyen. Az úgynevezett highway-t teljesen aszfalt fedi és szinte semmi forgalom nincs rajta. Fura érzés úgy utazni az ország első számú főútján, hogy percekig semmilyen gépjármű nem jön szemből. A tájat végtelen sík erdők, a távolban pedig 1-2 ezer méter magas hegyek uralják. Városokat szinte egyáltalán nem látni. A helyi lakosság sárból és bambuszból épült házakban, kis közösségekben él. Egyszer csak lángok csapnak fel az utastérben. Szerencsére nem túl komoly a helyzet, "csak" az akku égett le. Ami nagyobb baj, hogy innentől nincs dudánk és világításunk sem. Lassan sötétbe burkolózik a táj és egy zseblámpával világítunk magunk elé.:-) Na csak ezt éljük túl! Nepalganjba 21:00 körül érkezem és hamar egy szuper kis szállást találok. Wifi, zuhany, kényelmes ágy és finom kaja. A háziaktól megtudom, hogy a Kathmanduba tartó buszok reggel 5 körül indulnak. Gyorsan váltok pár szót szeretteimmel, majd álomba zuhanok, hogy valamelyest kipihenjem magam a holnapi hosszú buszútra...

Hajnali 4-kor ébredek, gyorsan összekapom magam és elsétálok a pályaudvarra. A hiénák hamar ellepnek, így könnyen megtalálom az ideális busztársaságot. 1180 rúpiáért  (2610 Ft) Kathmanduba repítenek és még kaját és vizet is kapok. Kényelmes ülések és a csomagom is a busz belsejében utazik velem. Mellettem egy fiatal srác, ex katonai rendőr foglal helyet, aki rajong a külföldiekért és valamelyest beszél is angolul. Az úton mindvégig kommentálja a tájat illetve segít, amiben csak tud. Igazán rendes, akárcsak bárki más, akivel csak találkoztam ebben az országban. Az út végül 14 óra hosszúra sikeredett, minimális megállókkal... Kathmanduban útitársam taxit fog nekem, ami a Thamel szélén található Kathmandu peace guesthouse-hoz visz. Tesóm ide foglalt szállást. A fogadtatás itt is nagyon meleg. Elfoglalom a szobám, életjelet adok az otthoniaknak, majd álomba zuhanok. Végre megérkeztem Kathmanduba! Hosszú és fáradságos út van mögöttem, de holnap után már tesómékkal folytathatom kalandozásaim!:-)