Három napja sehova

2013.04.21-22-23.

Az elmúlt három napban az esti falujáraton kívül nem tettem ki a lábam a kis tanyánkról. Jenitől, a finn lánytól egy könyvet kaptam ajándékba ( Cim: First they killes my father ), amit azzal a megjegyzéssel adott át, hogy lehetőleg még Kambodzsába érkezésem előtt olvassam el, így jobban meg fogom érteni, miért olyanok, amilyenek. A délkelet-ázsiai könyvpiacról, annyit írnék, hogy ahogy ez minden elektronikai cikkre is igaz, a könyveket is hamisítják, másolják. A könyvesboltokban még nem találkoztam eredeti könyvvel. Persze minden másolat viszonylag jó minőségű és eredetinek van feltüntetve, de a röntgen szemem mindig kiszúrja, hol a hiba. A rengeteg másolatnak köszönhetően az árak is nagyon nyomottak, sokszor az eredeti ár tizedéért lehet venni vadi új könyveket... Ha pedig kiolvastad, mindig van lehetőség cserélni, vagy eladni... A könyv, amit kaptam természetesen angol nyelvű, így mindamellett, hogy rendkívül jó olvasmány, a szókincsemet is gazdagítja. A sztori a kambodzsai vörös khmerek mészárlását mutatja be (1975-1979) egy túlélő kislány szemszögéből, aki csaknem egész családját vesztette el apránként...:-(  Mivel rengeteg az új szó és sokat kell szótáraznom, így az olvasás is lassabban megy és sokkal több energiámat emészti fel. Szóval ezzel magyaráznám azt, hogy már 3 napja időm nagy részét a 240 oldalas könyv olvasásával töltöm, de még mindig nem végeztem.

Olvasáson kívül persze jut idő egyéb dolgokra is. Mint pl. főzöcske Nung Yaoval, aki megosztotta velem (és ezáltal veletek is) két csodás thai étel receptjét. Minden nap napüdvözléssel kezdem a napot, majd napközben egy hosszabb egyórás jógázással mozgatom át bepunnyadt testem, végül este lefekvés előtt is nyújtok egy picit. Jóga után és esténként is meditálok kb. 10-20 percet. Az utóbbi napokban elkezdtem újra napozni. Általában egy órát töltök a napon fekve, ami majdhogynem soknak bizonyult. Mostanra szinte befeketedtem, és még meg is pirrantam.:-) (Nem gondoltam volna, hogy 4 hónap Ázsia után még meg tudok pirulni...) Az igazsághoz hozzátartozik persze, hogy semmilyen napvédő krémet nem használok, mivel ami volt azt is eladtam Laoszban egy svéd srácnak.:-) Késő délután mindig berobogok a.faluba, hogy internetezzek és végre egy picit emberek között is legyek. 

Tegnap egy angol párocskával találkoztam és végre újra hosszasan társaloghattam angolul. (Már hiányzott...) Általában estig, vagy a telefonom lemerüléséig netezek. Az elmúlt napokban mindennap tudtam beszélni Pacsirtámmal és Anyával. Persze a barátokkal is tartom a kapcsolatot kivel levélben, kivel facen, vagy egyéb fórumokon. A minap levelet kaptam Jenitől, miszerint már Bangkokban vannak és Alex felépült a kórságból, aminek mar neve is van. Szalmonella... Nagyon boldog vagyok, hogy ennek is vége és nem lett rosszabb a helyzet.

Most, hogy ennyit punnyadok itthon, előástam táskám mélyéről a négy hónapja nem használt mp3 lejátszóm és beüzemeltem. Telis tele romantikus, lassú és lírai számokkal. Főként magyar előadóktól. Néhány magyar szám meghallgatása és eléneklése után kénytelen voltam az angolokra váltani, mert szörnyű honvágyam támadt. Így, hogy egész nap szinte egyedül vagyok, sokszor elkalandoznak a gondolataim (otthon, Pacsirtám, családom,.barátok...) és nehéz őket kordában tartani, de azért megbirkózom velük. Kérlek ne értsétek félre, cseppet sem vagyok szomorú, sokkal inkább egy picit magányos.

Puszi és ölelés mindenkinek!!!

Ps: Lőttem pár képet a helyi pletykalapról, érdekességképp, hogy is néznek ki a helyi "celebek". :-) (Jól látható, mennyire törekszenek a hófehér bőrszínre.)