2 nap zötykölődés Manalibol Lehbe

2013.07.30.

Hajnali 3-kor jelez a telefonom. Ideje felkelni. Az éjszaka nyugtalanul aludtam és többször fent voltam. Mindig ezt csinálom, ha valami nagyobb esemény előtt állok.:-) Megeszem a már előre elkészített lekváros kenyerem, összekapom magam és.elindulok lefelé a kihalt utcán. Sajnos az utca még sem teljesen kihalt. A városka összes jól megtermett kutyája itt pihenget. Na ezzel megint nem számoltam! Mivel más lehetőségem nincs, így keresztül sétálok az olykor 5-10 kutyából álló falkákon. Szerencsére egy kis ugatással és körbeszaglással megúszom a találkákat. A pályaudvaron már mocorognak a helyiek és készül a csai masala. Egy buszsofőrnél érdeklődöm a 4 órási keylongi járat felől, de azt a választ kapom, hogy csak 5-kor lesz. Na szép! Tegnap azt mondják csak 4-kor, ma meg, hogy csak 5-kor. Leülök az útszélen várakozó helyiek közé és várok. Egy igen nehezen érthető angolsággal beszélő keylongi srác szólít meg. Megnyugtat, hogy van 4 órási busz, csak az egy másik városból indulva keresztezi Manalit.

4 után pár perccel be is fut a zsúfolásig tömött busz. Egy pillanatra eláll a lélegzetem. Állva nyomorogva utazzak 6-7 órát!? A buszjegy 150 rúpia (560 Ft) Néhányan leszállnak, így kicsit szellősebb a hely, de még mindig nincs ülőhelyem. A zsákomat a tetőre rögzítem az otthonról hozott hevederekkel. (Milyen jó, hogy nem küldtem haza Pacsirtámmal! Akkor még nem tudtam, hogy mire fog kelleni, de éreztem, hogy jobb lesz ha velem marad.) A buszon egyetlen külföldiként utazom, muszlimokkal, hindukkal, nomádokkal és tibetiekkel. A szagok állandó öklendezésre késztetnek... A meredeken felfelé kaptató, szerpentines úton méteresek a kátyúk. Egy-egy nagyobb kátyúnál egyszerre repül az összes utas a levegőbe, majd vissza a helyére. Itt bizony mindenki kapaszkodik amibe csak tud! Kb. 30 perccel indulás után jelentkeznek a rosszullét első tünetei. Szédülök, ver a víz és hányingerem van. A lépcsőre kuporodom és próbálok mélyen lélegezni. Hiába... Fejem az ablakon kilógatva próbálok hányni, de csak öklendezem. A következő pillanatban hasmenés tör rám. A fenekem viszont mar nem tudom és nem is akarom kidugni az ablakon! Muszáj valahogy megállítanom a buszt. Megbirkózom a lehetetlennel és átvergődöm a tömegen a sofőrig. Kérésemre megáll a busz, így könnyíthetek magamon. Mindenki nagyon megértő és kedves. Meg vizet is hoznak, hogy kitisztítsam hátsó felemet. Megkönnyebbülve sokkal jobban érzem magam. Nem sokkal később néhányan leszállnak így még egy falatnyi ülőhelyre is sikerül szert tennem. Buszunk még mindig kitartóan kaptat felfelé.

Egy 4200 méter magas hágón kell átkeljünk. Az utat már csak foltokban takarja aszfalt. Leginkább hepehupás földutakon, sártengereken, vagy földcsuszamlások nyomain haladunk. A hágóról gyönyörű kilátás nyílik a környező hegyekre. Köztük több is 6000 méter főlé emelkedik! Az út mentén itt-ott nomád pásztorok legeltetik marháikat, vadlovak és jakok legelésznek. A sűrű erdőségeket is felváltották a kopár, vagy fűvel borított hegyoldalak. Igazi tibeti tájon járok, ami mindenféle kényelmetlenséget elfeledtet. Az ablakra tapadva minduntalan kifelé bámulok, már nem törődve szagokkal, rázkódással vagy szűk hellyel. A hágó után lefele ereszkedve a völgy alján erős sodrású folyó zubog és teszi termékennyé a sivatagi tájat. A termékeny földek mellett megjelentek a kisebb települések is. Itt-ott meg-meg állunk egy kis pihenőre. Egyre több a házakon a buddhista imazászló és az utcákon a tibeti külsejű alak. Persze mindenki kíváncsian bámul rám, de a gyanakvóan fürkésző tekintetek helyett itt inkább mosollyal párosul a bámulás.:-) A völgy mentén haladva szép lassan a tervezett időben elérjük Keylong (3500 méteren fekvő) városkát.

A buszpályaudvartól az első kb. 50 méterre lévő guesthouse-ban veszek ki szobát. Szállásom igen szerény, de egy éjszakára megteszi. A közös fürdőben vödörbe engedett hideg víz szolgáltatja a wellnes élményt. Internetről pedig ne is álmodjak. Bar állítólag néha szokott lenni.:-) Ebédre mix vegetable csapatival és naannal. ( A naan hasonló a csapatihoz csak vastagabb.) Ebéd után egy szuper fincsi gyömbértea is lecsúszik, majd ágynak dőlök. Mostanra jött ki rajtam a 7 órás utazás és a magasság okozta fáradtság. 3 órát alszom egy szuszra... Ébredés után naplót írok és egy kis lekváros kenyérrel + vízzel próbálok életet lehelni testembe. Sikerül! Felfrissülve indulok a pályaudvarra kiváltani helyjegyem a holnap hajnali 5-kor induló Lehi járatra. Az út legalább 12 óra és egy 5300 méter magas hágót is keresztez! Szóval ezért a helyjegy.:-) A buszjegy 525 rúpia (1.965 Ft) Néhány képet készítek a főtérről és a környező hegyekről, majd a közeli kifőzdében két krumplis pharatat vacsizom csai masalaval. 50 rúpia(190 Ft) Este kis olvasgatással és blogírással töltöm az időt. Mar nagyon kellene jógáznom, de nincs hozzá erőm. Úgy tűnik én sem vagyok kivétel és szoknom kell a ritkább levegőt. Lefekvés előtt meditációval zárom a napot.

2013.07.31.

A hajnali kelés egész könnyedén megy. A.hasmenést és a rosszullétet egy B6 vitaminnal próbálom megelőzni, ami be is válik... A busz 5 után néhány perccel indul. Fele fele.arányban helyivel és turistával. Szerencsére mindenkinek van kényelmesen ülőhelye és nem.kell nyomorognunk. Én egy tibeti hölgy mellett.utazom.

Utunk rögtön egy magas hágóra történő fölkapaszkodással kezdődik. Az útviszonyok ma is a tegnapihoz hasonlóak. Ahogy 4000 méter főlé érünk,  eltűnik a növényzet, kopár kőhegyek uralják a tájat. Itt már csak néhány sátorból és kőházból álló apró települések vannak. Az első pihenőnél csait iszom és megeszem az egyik szendóm. Megint elkezdett fájni a fejem, szédülök és minden mozdulat nehézkes. :-( Mi lesz.velem 5300 méteren? Leereszkedünk egy völgybe,.ahol nagy megdöbbenésemre csodálatos aszfaltút és egyenes szakaszok következnek. Már 12 óra és még mindig több mint 200 km van hátra... Egyre többet fészkelődöm. Sajnos alvásra esélyem sincs. Folyamatosan két kézzel kapaszkodom, hogy az ülésemben maradjak.

A következő pihenőben egy újabb szendó és csai csúszik le. A fél órás pihenők nélkül nem is tudom mi lenne velem... Elkezdjük a felkapaszkodást a hágóra. A fejfájástól lassan felrobban a búrám, de valahogy mégis túlélem a hágót. 5320 méter. Innen már csak.lefelé.vezet az út.:-) Ahogy ladakh tartományba érünk, egyre sűrűbben lakott településekkel találkozunk. A hegyeken kolostorok és az. alattuk lévő völgyben apró falvacskák. A lakosság itt már túlnyomó részben tipikus tibeti vonásokkal.rendelkezik. A házak kőből vagy vályogtéglából épültek és díszes fafaragások díszítik. A kopár kőhegyekből termékeny völgybe érkeztünk.

Lehig szinte egymást érik az apró települések. Egy több km hosszan elterülő katonai bázis emlékeztet arra, hogy a pakisztáni és a kínai határ nagyon közel van...

Lehbe 15 órával az indulás után érkezünk. A Manaliból idáig tartó összesen 22 órás út egyszerre.volt kimerítő, embert próbáló és életem legfantasztikusabb utazása. A holdbéli táj iránt érzett vonzalmam, miatt többször a sírás kerülgetett. Úgy érzem itthon vagyok. Hazatért a tékozló fiú...:-) A nyüzsgő városból a Manaliban begyűjtött címnek.hála egy külvárosi részen találom meg csodás szállásom. A szállásadóim igazi ladakhi buddhisták. A ház pedig egy szépen karbantartott magyar parasztházra emlékeztet. A házigazdák kicsit meglepődnek váratlan érkezésemen, de szerencsémre.van.még egy szoba számomra.:-) A szoba a család házikójának konyhája mellett.van. A fürdő pedig közös a családéval. Ez aztán az igazi homestay!:-) A tiszta, tágas,.de.igen szerény szobácskát 400 rúpiáért (1.500 Ft) kapom.meg. Vacsorára igazi házikoszt, fürcsi, majd hullafáradtan bedőlök az ágyikómba. Jó lenne életjelet adni szeretteimnek, de erre már csak holnap lesz esélyem.:-(

Sziasztok!

Trekking Manali körül - sztori

2013.07.28.

Ma korán keltem, hogy az egész napos.trekking célállomására időben odaérjek és vissza tudjak jönni Manaliba. A rajzolt térkép alapján először az Old Manali tetején lévő templomot kell elhagynom és az innen induló hegyi ösvényt követve előbb a hegy oldalán, majd leereszkedve a völgybe 3 falun át erem el Solang Valley-t. A táv kb. 13 km és normál tempóban kb. 6 óra. A kiadós reggeli után egy kistáskával indulok útnak. A vízhatlan öltözékem mellé az alábbi dolgokat hozom magammal: 2 liter víz, 15 dkg magvas kenyér, fejlámpa, iránytű, izofólia (Ha netán eltévednék és a hegyen éjszakáznék), napszemüveg, öngyújtó, túrabot.

A korai kelés ellenére kicsattanok az energiától. Persze a templom után rögtön rossz fele indulok. Egy folyó medrét követve kaptatok egyenesen felfele. Kb. 15 perc hegymenet után jövök rá,.hogy ez.bizony nem lehet az ösvény, amit a falusiak is használnak, hogy elérjék a szomszédos falvakat. Visszasétálok, útbaigazítást kérek és persze kapok. :-) Végre megvan az ösvény, ami laza fenyveseken keresztül vezet felfele. 2 jól megtermett kutya követ tisztes távolságból. Amikor megállok, ők is megállnak. Úgy tűnik nem akarnak tőlem semmit. Talán csak egyfelé vezet az utunk.:-) Ahogy fogynak a méterek lábam alatt, úgy kerül le rólam a kabát, majd tűröm fel nadrágom a térdem fölé. A reggeli felhők már felszálltak a völgyből és a nap sugara egyre többször átszűrődik rajtuk. Egy hegyi pihenőszerűséghez érek. Nepáli külsejű srác épp teát főzöcskéz és kérésemre útbaigazítást ad merre is van a tovább... A kutyusok itt leválnak... Nem sokkal a pihenő után eltűnik a csapás. Egy apró patak keresztezi az utam, és mindent magasan benőtt az aljnövényzet. Keresgélek-keresgélek, de sehol sem találom. Belül érzem, hogy át kell jutnom.a túloldalra. Bevetem magam a dzsumbujba és kézzel-lábbal átmászok a patak túloldalára. Itt egy tisztáson találom magam, ahol egyből kirajzolódik a csapás is. (2 méterrel balra tőlem) A távolban teheneket legeltető nomád pásztornőket látok.

Az utam is pont arra vezet. Útbaigazítást kapok és még egy képet is készíthetek róluk. Egy apró patakocska medren keresztül ereszkedem a völgyben. A hegy oldalában hatalmas vízesések zúdulnak le, felettem pedig sasszerű madarak köröznek. A következő pillanatban egy kisebb kígyó kúszik a kövek közé nem messze mellettem. Szóval ezért kőröznek itt ezek a fenséges madarak!

Lassan elérem az első falucskát, ahonnét betonozott úton vezet tovább a túrám. Az órákig tartó gyaloglás az aszfalton nem a kedvencem, de a táj mindenért kárpótol. Utam egyszer csak egy nagy sodrású kb. 10 méter széles folyó keresztezi. Jobbra 5 métert zuhan a víz, majd lépcsőzetesen tovább lefelé... Kicsit ijesztő elsőre. Aztán látván a patakból követ hordó munkások nyugodtságát Én is vetkőzni kezdek és óvatosan átkelek a vízen. A legnagyobb megdöbbenés az, amikor egy személyautó megy át ugyanitt!!! Ha nem látom ezt, nem hiszem el! Első pihenőmet 1 órakor töltöm egy falucska lepukkant kifőzdéjében. A magvas kenyerem már rég elfogyott és érzem, hogy szervezetem energiaforrást követel. 2 csapati, egy krumplis parata ( hasonló a csapatihoz) valami tejfölszerűséggel. Még egy kis ücsörgés, majd folytatom az utam immár egy forgalmasabb út mentén. Solang Valley kicsiny üdülő faluját egy órával később érem el. A busz indulásig még itt is körülnézek egy picit.

Hazafelé helyiekkel tömött ócska buszon utazom 15 rúpiáért. Tetszik, ahogy a kalauz a sofőrrel egy síppal kommunikál. Sípol,.ha.meg kell állni és sípol, ha indulhatunk. :-) Manali buszpályaudvarán a tegnap bejáratott étteremben vacsizom. Aloo gobi (fűszerezett karfiolféleség) két csapatival és egy csai masala. Felfelé beköszönök a könyvesboltba és a szemközti ruhaboltban egy szuper elefántos nacit és egy Ohm mintás felsőt veszek. (220+200 rúpia) Mire végre hazaérek, már rendesen érzem a lábaim. Jó lesz végre lepihenni egy picit. Amíg pihenek szeretteimmel telefonozok és a blogot próbálom frissíteni. Olasz barátom is átnéz hozzam, aki holnap indul tovább Lehbe a barátaihoz. Ha minden igaz, csütörtökön Lehben látjuk egymást. Este ma is alaposan betakarózom, mielőtt álomba zuhannék.

2013.07.29.

Utolsó napom Manaliban... Holnap hajnalban én is elindulok az 500 km hosszú hegyi úton Lehbe. Még mindig nem tudom pontosan hogyan, de ezt még ma kitalálom. Reggel 6:40-kor kidob az ágy. A tegnapi túrának nyoma.sincs a lábaimban. Egyedül a bokám törte fel egy picit a bakancs. Megreggelizem, majd egy rövidebb, de velősebb túrára indulok. Arra az elhatározasra jutottam, hogy ma.addig követem a patak medrét ameddig csak lehet. Remélhetőleg a felettem lévő hegy csúcsára fogok így feljutni. A felszerelésem ma is ugyanaz.

A patak meder sajnos szépen lassan szűkül, majd eltűnik. Egy tisztáson találom magam, ahol felfelé vezető ösvényeket találok. Folytatom a meredek kaptatást felfelé az olykor olykor szinte láthatatlan csapáson. A tisztásokat sűrű aljnövényzetű dzsumbuj, majd egy szépen átlátható fenyőerdő követi. A fenyőerdő felett áthatolhatatlan dzsumbujjal szembesülök. Nem tudom mennyire lehetek a csúcstól, de szerintem nagyon közel. Most mégis visszafordulok. Nem látom értelmét több méter magas kitudja meddig nyúló gaztengeren átkelni. Két órával indulás után megkezdem a lemenetet. A felfelé meredek kaptató, lefelé lassú menetre késztet. A túrabotjaimnak most nagy hasznát veszem! Egy fekete madártollal a hajamba ( A földön találtam.) térek vissza Manaliba. Itt veszem eszre, hogy a Fehérváron, ősszel vásárolt méregdrága vízhatlan kabátom belső ragasztása elkezdett leválni. Nem is kicsit!:-( A helyi szabómestereknél érdeklődöm javítással kapcsolatban, de olyan spéci ragasztójuk, ami Nekem kellene, nincs a városban. Majd talán Lehben. A könyvesboltban átmeneti búcsút veszek az öregtől, majd a buszpályaudvarra megyek ebédelni. Ma is alo gobi az ebéd krumplis pakarával, viszont egy még lepukkantabb helyen. Bízván abban,.hogy itt még olcsóbb lesz a kaja, de ez most nem jött be. Az ár ugyanaz, de az adag nagyobb. Szóval félsiker.:-) Az állomáson megtudom, hogy holnap csak hajnali 4-kor illetve 7-kor indul busz Keylongba, ami félúton van Leh felé. A hajnali 4-es lesz az én pályám. A reggeli kelést talán majd kárpótolja, hogy a többi turista előtt érek a faluba és így könnyebben találok szállást. Visszasétálok szállásomra, ahol kimosom ruháim és összepakolom a motyóm. Szerencsére a net is feléled, így Anyával és Évivel is tudok egy picit beszélni. Este befejezem a blogírást, fürcsizem, majd korán ágyba bújok.

Remélem hamarosan tudok újra jelentkezni.

Sajnos nagyon úgy néz ki, hogy Lehben nagyon gyenge netem lesz. Ha pedig több napos trekkingeken leszek végképp nem tudok majd jelentkezni!:-(

Sziasztok!!?

Manali - kapu a Himalájába sztori

2013.07.26.

Az utolsó éjszakám sem volt igazán pihentető... A délelőttöt a táskám összepakolásával és ágyban pihenéssel töltöm. Délben kicsekk, majd egy utolsó ebéd a szálloda éttermében. A menü vega momo és almasör. Az almasör alkoholmentes és leginkább a német almdudlerre emlékeztet az íze. Ebéd után a főtéren levő templomhoz megyek. Leülök egy padra és szemlélem a tibeti negyed nyüzsgő életét.

A belvárosba csak 3-kor indulok el. Biciklis riksa a metróállomásig, innen pedig a központig. A fémdetektoros és táska átvizsgálós kapunál nincs könnyű dolgom, de sikerül átpréselnem a zsákom.:-) Az egyes állomásoknál közelharc folyik a leszállni és a felszállni kívánó tömeg között. Jajj csak Delhiből jussak már ki! A központban egy plázának nevezett épületben (Inkább tudnám hasonlítani a pandorfi outlethez.) gázpalackokat vásárolok a főzöcskémhez. Az épületbe történő bejutáshoz itt is csomagellenőrzésen kell átesni. A begyűjtött gázpalackokkal hamar kiszúrnak a kék metró fegyveres ellenőrei a detektoroknál. Mint kiderül a gázpalack tiltott jószág a metrón... Marad az autóriksa. Kis alkudozás után 70 rúpiáért visz a buszom indulási helyére. Az állomás igazából 5 egymás mellett parkoló buszból áll. Legalább nem nehéz megtalálni, honnan indul a buszom.:-) Berakom a.motyóm a csomiba, majd az út túloldalán lévő kifőzdében eszek két vega szamószát vacsi gyanánt. A szamósza és a mellékelt szósz mennyei finom! Leülök a tömegbe és az embereket figyelem busz indulásig.

18:30-kor pontosan indulunk útnak. A buszon fele fele arányban található a külföldi és az indiai. ( Egy kb. 10 tagú német csoportnak köszönhetően.) Mellettem egy olasz srác foglal helyet, akivel  az.első pihenőnél elegyedek szóba. Ő ma érkezett Indiába és most Lehbe igyekszik, hogy barátaival együtt egy 10 napos trekkingen vegyen részt... Az utak állapota katasztrofális. Delhit a dugók és a mérete miatt kb. 2 óra alatt hagyjuk el... Hiába a viszonylag kényelmes és tágas hely a buszon, egyszerűen nem tudok elaludni. A pihenő után aztán nagy felfedezést teszek. A busz összes ülése foglalt kivéve a leghátsó sor 5 egymás melletti helyét. Nem.sokat teketóriázom. Hátraköltözöm és keresztbe fekve nagyjából zavartalanul alszom másnap reggelig.

2013.07.27.

Reggel szemet gyönyörködtető látványra ébredek. Az ablakon kinézve zubogó hegyi folyót és a felhők fölé magasodó hegyeket látok. A dús és mesébe illően zöld táj az Alpokra emlékeztet. Melegség tölti el szívem! Végre megérkeztem!:-) Hamarosan a buszunk is befut Manaliba de ilyen látvány és kényelem mellett bármeddig tudnék még utazni!

Manali buszpályaudvarán nyüzsgő élet fogad. Mindenféle népek jönnek-mennek körülöttem. Van itt hindu, szikh, buddhista szerzetes, nomád pásztor, turista stb... Az olasz sráccal együtt megyünk fel Old Manali városrészre egy a pályaudvaron beszerzett hotel címére. A szoba 200 rúpia. Van meleg víz, kényelmes ágy és wifi is. A tisztaságról és a higiéniai körülményekről inkább ne ejtsünk szót...:-) Lesz ez ennél még rosszabb is. Így legalább fokozatosan adom lejjebb a szintet. Miután elfoglaltuk szobáinkat reggeli-ebédre daal-t eszem 2 csapatival. ( 70 rúpia)

Körülnézünk Old Manaliban, majd egy könyvesboltban kötök ki, ahol beszerzem a szükséges guidebookot és térképet a trekkingekhez. Az öreg tapasztalt hegyi vezető és azt tanácsolja, hogy hagyjam egyelőre Manalit és menjek Kashmir-Jammu tartományba túrázni. Oda már nem tudnak átjönni a monszun felhők, így biztonságosabbak a többnapos túrázások. Hallgatok az öregre és elhatározom, hogy néhány nap múlva továbbállok. Azt is megtudom, hogy a.Lehbe vezető 500 km-s út 2 napig tart (egy éjszaka Keylongban, szálláson) és most is a legjobb, ha az állami busztársaság buszait használom. Búcsú előtt meg egy kis térképet is rajzol Nekem a holnapra tervezett egy napos trekkingemhez. Az öreg személyében egy végtelenül kedves és.jólelkű embert ismertem meg. A pályaudvaron lecsekkolom a buszokat és a szomszédos kifőzdében megvacsizom. Rizs + 2 csapati + 4 fele vega kaja 70 rúpia. Még mindig nem tudom felfogni, hogy lehet ilyen olcsó a kaja... Felfelé egy parkon keresztül megyek vissza szállásomra. Így elkerülöm a kuruzslókat, drog dealereket és koldusokat. A Bob Marleyes pólómnak hála mindenki drogot akar Nekem.eladni. Szerencsére mindenki ért a szép szóból és  a No thanks-re kulturáltan reagálnak. Van itt fű, hasis és lsd is és ahogy nézem a látogatók nagy része előszeretettel használja a szereket. Talán ezt az egy negatívumot tudnám így első nap felhozni. A rengeteg külföldi turista drogtanyát csinált ebből az idilli hegyi városkából. Na mindegy nem ez az első ilyen településem Ázsiában...

Ahogy közeledik az este, úgy zuhan lefelé a hőmérséklet. Éjszakára 15 fokig süllyed. Nem hiszitek, hogy mennyire élvezem ezt! Végre nem a kánikulával kell küzdenem, hanem meleg takaró alá bújhatok.:-)

Trekking Manali körül

Manali - Kapu a Himalájába