Tonsai beach 2.0

2013.06.23.

Korán kelünk és gyors reggeli után a deli buszpályaudvarra buszozunk. A januári Khao San Roados VIP buszokból ezúttal nem kérünk, inkább megnézzük a thai kormány hivatalos buszait. Amikor ezeket használtam csupa pozitív élményben volt részem. A buszterminál leginkább egy plázához hasonlítanám. A 3 emeletes épület ruházati üzletekkel, gyorskajárdákkal, masszázsszalonokkal és jegypénztárakkal van teli. A pénztárnál az olcsóbb, 6 órási 1st class buszra váltunk jegyet. (666 baht) Az út 12 óra és nincsenek átszállások. Visszabuszozunk szállásunkhoz, de még előtte Zoli megnyiratkozik és én is veszek egy gázpalackot a Tonsai főzöcskézésekhez. :-) 12:00-kor kicsekkolunk a szállásunkról és visszabuszozunk a pályaudvarra. A busz indulásig bőven van időnk, de egy percig nem unatkozunk. Ebédre red currys halat és egy mennyei thai pancaket eszem. De szeretek jóízűen enni!:-) Ebéd.után körbejárjuk a pláza üzleteit. Már 100 bahtért divatos pólókat lehet kapni, de én egyelőre várok a bangkoki csatucsak piacra, ahova elvileg továbbrepülés előtt majd benézünk...

Délután bevásárolunk meg ezt-azt ami kellhet Tonsaira, majd elfoglaljuk helyünket a busz emeletének első sorában. A személyzettől tiszta takarót, üdítőt, ásványvizet és csokis péksütit kapunk útravalóul. Na ilyen sem.volt a Khao San Roados VIP buszokon.:-) Buszunk az első órákban több kisebb megállóban is megáll, hogy megtöltse az utasteret. A 23:00-as első és egyben utolsó pihenőhely után már megszűnnek a megállók. Rajtunk és egy párocskán kívül kizárólag helyiekből áll az utasközönség. Meglátom, hogy egy kettes hely még üresen tátong. Lecsapok rá és az út hátralévő részében itt szundikálok.

2013.06.24.

Reggel 6:30-ra érkezünk krabi buszpályaudvarára. Ez valóban hasonlít egy buszpályaudvarra, ellentétben a Khao San Roados buszok által használt "pályaudvartól". Miután sikerül összeszedni magunkat néhány nyugati turistával összeverődve kisbuszba szállunk és 100 bahtért Ao-Nang partjához megyünk. A tenger hatalmas hullámokat ver és mintha az egész.város.kongana az ürességtől. Persze meg.csak reggel 7:30, de ez. januárban akkor.is másképp festett... A kikötői jegypénztárnál egy árva lélek.sincs és a longtail boatosokat sem találom. Sofőrünk telefonon rendez egy csónakost, aki egy másik kikötőhöz invitál minket.

10 perc séta után végre csónakban ülünk. A motyókra védőfólia kerül, majd indulás. Amint elindulunk, szembesülök a ténnyel, hogy ezek a hullámok valóban nagyok! Talán túlságosan is nagyok egy ilyen kis csónaknak. Egy egy hullám a levegőbe emeli hajónk orrát és érkezéskor hatalmas csattanással csapódunk vissza a víz felszínére. Magamban már attól tartok, hogy ketté fog törni a ladik.:-) Tonsai Beach öblébe bekanyarodva aztán enyhülnek a hullámok és élvezhetjük a gyönyörű táj nyújtotta látványt. Ahogy a partot nézem, ismét.furcsa érzésem. támad. Sehol.egy árva lélek, még a bungalók is mintha össze lennének csomagolva. Ennyire szezonon kívül lennénk!? Egy kanadai párocska csapódik mellénk és így indulunk fel a partról szállást keresve. Az első szálláshelyen (Pasook Resort), kapkodnak utánunk, amikor meglátnak. Mikor az.árak felől érdeklődöm csábító választ kapok. (150-200-300 baht bungalótól függően) Végül a közepes kategóriájú 200 bahtos bungira esik választásunk, amit rövid alkudozás után 150-ért kapunk meg. (Ezzel a laoszi sátorhely után ez lett a legolcsóbb szállásom. Kb. 600 huf/fő/éj) A bungiban két tiszta ágy takaróval és törölközővel, éjjeliszekrény, egy tükrös polc, hideg zuhany, öblítős wc és rendes csap van. A januári Andamanos bungi után ez bizony 5*-os szállásnak fest. Az egyetlen szépséghiba az általános áramszünet egész Tonsai Beachen, ami azt.jelenti, hogy este 6-tól hajnali 5-ig van áramellátás. Na mindegy... Majd megszokjuk valahogy. Miután kipakoltunk és megreggeliztünk, az alvással próbálkozunk. A kánikulában ventillátor nélkül bizony nem könnyű megmaradni a beton bunkiban... kb. 1,5 óra szaunázás után feladjuk a dolgot.

Elindulunk a part felé... Ahogy a.fenti úton sétálunk, sorra haladunk el a bezárt bárok és bungalók mellett. Még a jó öreg Andaman bungalows is zárva van. Egyedül a kedves öreg bácsi tartja a frontot.:-) A kisboltok szerencsére nyitva vannak és ami a legfontosabb Mamas chicken nagyszerű kajárdája is nyitva áll. Ráadásul pont elkészültek az ízletes sapa halak a grillen. :-) Megtömjük a hasunkat, majd lassan visszasétálunk a part mentén. Délután újabb pihizés, majd irány Raley Beach. Raley keleti oldalára mintha bombát dobtak volna. A tetováló szalon és környéke a földdel vált egyenlővé és most próbálják újjáépíteni. Az.indiai étterem sajnos zárva, így először a keleti oldal egy bárjában ülünk le netezni, majd az indiai mellett egy helyi étteremben folytatjuk. (Az első helyen iszonyatosan gyenge volt.a jel és egyáltalán nem tudtuk használni a netet.)

Évi pompás hírekkel fogad! Végre megvan a repülőjegy Bangkokba! A Turkish Airlines 182 ezer ftért fogja iderepíteni hozzám Dalos pacsirtámat. Nagy kő esett le a szívemről! Kicsit már aggódtam a jegy miatt, de Istennek hála ez is megoldódott. Kedvesem 10-én este fog Krabiba érkezni, ( A Bangkok Krabi repjegyet még meg kell venni.) és 21-ig marad velem! 11 nap újra együtt! Nehéz leírni, micsoda boldogság van a szívemben! :-) Persze azonnal jönnek a tervezgetések és a gondolatok, de megpróbálok úrrá lenni magamon és megmaradni a jelenben.

Évi után Anyával és Bölénnyel is telózok, majd 9 körül hazasétálunk. A dagály miatt csak a sziklás ösvényt tudjuk használni, de a dzsungel járatnál még ez is sokkal jobb.:-) Este már van áramunk így a ventillátor is beüzemelődik. A kinti levegő is kellemesen lehűl így az éjszakát zavartalanul alszom át.

Jó újra itt! Szeretem Tonsait!:-)

Viszlát Vietnam!

2013.06.21.

Reggel korán ébredek és reggelizem meg, hogy nyitásra a követségen legyek. Sajnos hiába igyekszem, az eső nem akar csillapodni. 10-ig várok, de hiába. Na jó! Egy kis eső nem fog megakadályozni! Elindulok és természetesen bőrig ázom, mire a követséghez érek. A portán már megismernek és hamar kézhez kapom az indiai vízummal bővült útlevelem. A háromszori belépésre alkalmas vízum július 20-tól december 20-ig érvényes. Nagy az öröm! Hazafelé meg is lepem magam egy kebabbal es egy paparotival. ( Paparoti egy kuglófszerű péksüti. Jelen esetben kávés csokival töltve és frissen a kemencéből kiszedve.) Otthon Zolival tévézünk és pihenünk. Késő délután a közeli tó körül sétálunk és alkudozunk az utcai árusokkal. Este vacsira még egy gyros és egy mangós joghurt, netezés és tenti...

2013.06.22.

Végre eljött a nap, amit mostanság úgy vártunk. Ma elrepülünk Hanoiból és Bangkokig meg sem állunk!:-) Újból élvezhetjük a Thai nép szeretetét, a finom ételeket és a gyönyörű tájakat. Ébredés után összepakolom holmimat, tisztálkodom, majd elindulok, hogy elköltsem a maradék vietnami dongokat. Egy eperlekvár, egy cigipapír, két kebab, egy paparoti, egy mangós joghurt és egy kávé. A sok kaja rendesen megfekszi a gyomrom.

14:30-kor indulunk el a szállásunktól a buszpályaudvarra, hogy onnan a 17-es busszal 60 Ft-ért a reptérre döcögjünk. Útközben elered az eső, de szerencsénkre viszonylag szárazon megússzuk a sétát. A busz csigatempóban halad és a táv is nagy. Több mint egy órát zötykölődünk, mire 16:20-ra a becsekkoláshoz érünk. Kapunk is egy kis ejnye-bejnyét a Qatar Airlines kollégináitól... (1 óra múlva már indul a gép.) Nyitott kapu és rövid sor vár minket a beszállásnál. Valóban mi voltunk az utolsók.:-) A hatalmas gép pont olyan, mint amivel annak idején Kairóból repültem Bangkokba. Az akkori zsúfoltsággal szemben, most bőven van mindenhol üres hely. (Mellettem sem ül senki.) Amint helyet foglalok a légiutaskísérőktől takarót, cukorkát és törlőkendőt kapok. Felszállás után még egy csirkés szendó és egy ütcsi is jár.:-) A másfél órás repülőút pillanatok alatt elszáll, míg a székekbe épített komputer menűjében kalandozom. ( Még Andrea Bocelli szerelmes klasszikusaira is rábukkantam!)

Landoláskor szitáló eső és sötétség fogad Bangkokban. Kb. egy óra alatt átjutunk az ellenőrző pontokon és kézhez kapjuk csomagjainkat. A reptérről ingyenes busszal megyünk a közeli reptéri buszterminálra. Innen 50 bahtért minibusszal a központba, ahonnan nem kis kavarodás után helyi busszal a Khao San Roadra. A Khao San Roadon mintha még most is főszezon lenne. Az utcán több ember már el sem férne. Mindenhol üvöltő zene és részeg emberekkel megtelt bárok. Az első utunkba akadó szálláson szobát veszünk ki. A szobában 2 ágy és egy ventillátor van. Semmi extra, de 300 bahtért egy éjszakára tökéletes lesz. Holnap úgyis továbbállunk... Lepakolunk a szobában, majd az utcán vacsizunk. Én persze sticky rice + mangót eszem. (30 baht) Zoli kebabozik, majd vissza a szállásra. Rövid netezés a szeretteimmel, majd fürcsi és tenti... Holnap hosszú napunk lesz...

Bocsi, de most csak ennyi kép készült...:-(

Ha Long Bay

2013.06.18.

Reggel 8:30 körül vesz fel minket egy kisebb, kb. 15-20 főt befogadó busz. Az utasok 2 lány kivételével mind nyugati turisták. Az út a Ha Long öbölig 4 óra zötykölődés. Félúton egy kiállítóteremben állunk meg, ahol méregdrága pénzért szert tehetünk számos vietnami kézzel készített termékre. Szobrok, festmények, bútorok, ékszerek, stb...

Ha Long városába 12:00 körül érkezünk. A modern kikötőben megkapjuk a jegyeinket és elfoglaljuk a hajónkat. A hajó alsó szintjén a kabinok, a középső szinten az étkezde, a tetőn pedig a napozó rész található. Idegenvezetőnk az étkezdébe terel minket míg az első helyszín, egy barlang felé hajókázunk. Ebédnél hatan ülünk körbe egy asztalt és a többféle fogásból mindenki kedvére csipegethet. Sajnos a fogasok (hal, kagyló, tofu, csirke, zöldbab, babcsíra, rizs, tavaszi tekercs, dinnye, leves) elég szűkre vannak szabva, így az ebédünk cseppet sem nevezhető lakomának. A hatalmas barlang a szokásos képpel szolgál. Cseppkövek mindenütt.:-) A barlangtól egy úszó halászfaluhoz megyünk, ahol lehorgonyozunk és ki-ki a kedve szerint kajakba száll. Persze Zolival mi is kajakba szállunk és alaposan kihasználjuk az erre szánt időt. A tükörsima vízfelületen könnyen haladunk, egyedül az áramlatokkal kell megküzdenünk. Furcsa érzésem van, ahogy ezek között az olykor több száz méter magas sziklaszigetek között lavírozunk. Eltűntek az ember alkotta épületek és amíg gyönyörködöm ebben a csodában, végre újra eggyé válhatok a természettel. Elvarázsol a táj. Belegondolok, hogy otthon mennyit álmodoztam arról, hogy egyszer láthassam ezt a helyet és most itt vagyok! Köszönöm Istenem! A kajakozás befejeztével a hajó tetején utazva szemlélem végig a tájat.

Este 6-kor kötünk ki a Cat Ba sziget kikötőjében, ahonnét a sziget másik felén levő városkába megyünk az éjszakai szállásunkra. A lepattant Hotelt minden irányból bordélyházak veszik körül. A szálloda kb. 30 éves lehet és azóta csak romlott az állapota.:-) Persze kicsit sem vagyunk meglepődve. A 3 napos hajókirándulás napi 3x étkezéssel 60 dollárért mindenképp baráti ajánlat. A szállodában az ebédhez hasonlóan 6 fős csoportokban vacsizunk. A vacsora borzasztóan rossz. El is indulunk a kikötő felé, hogy.valami streetfooddal feledtessük az ízeket. Sem egy jó palacsintás, sem pedig egy olyan kaját nem találok, amit megkívánnék. Marad a jégkrém.:-) A kikötőben nyüzsgő éjszakai élet fogad. A szokásos tengeri herkentyűket felsorakoztató éttermeken kívül azonban nem igazan találunk semmit. Visszavonulunk a szállásunkra és eltesszük magunkat holnapra...

2013.06.19.

Reggelire egy tükörtojás, egy bagett és egy nescafé.:-) Na ennél azért többre számítottam. Kicsekkolunk a szobáinkból, majd buszra szállunk és a sziget belsejében levő nemzeti parkhoz megyünk. Idegenvezetőnk letessékel minket a buszról, majd elhajt.:-) Na szép! Guide híján magam veszem kézbe az irányítást és toronyiránt elindulok a dzsungel felé. A betonozott út hamar erdei ösvénybe vált. A jó tempónknak köszönhetően beérünk egy 3 fős csoportot, köztük egy idegenvezetőt. Csatlakozunk hozzájuk és hamarosan egy apró hegy csúcsáról szemléljük az alattunk elterülő végtelen tájat. Hegycsúcsok, völgyek és a dzsungel. Az erdő többféle fának is otthont ad. Így az otthoni telepített erdőkkel ellentétben teljesen más érzetünk támad, ahogy a lombkoronát kémleljük. Egyszerűen nem birok betelni a látvánnyal. Zolival kb. egy órát bámészkodunk fent, míg a következő csapat fel nem ér... A parkból visszamegyünk a szállodába, ahol egy újabb borzasztó ebédet kapunk.

A délutáni szabad foglalkozás keretein belül a város homokos partjára megyünk motoros taxival. A parton és a vízben is mindenütt szemét.:-(  Két napágy 8 dollár... Ennyi elég is, hogy otthagyjuk a beachet. Egy kis gyalogos ösvényen indulunk el a part mentén. Az ösvény egy luxusszálloda privát öbléhez vezet. Itt nincs szemet és a tenger is sokkal szebb. Belopakodunk a partra, majd kihasználom az alkalmat és csobbanok egyet a hűs tengerben. Hmm, hogy milyen jó a 38 fokos hőségben! Később a városka egyik bárjában mangó koktélt és vietnami kávét szürcsölök. A megbeszélt időpontra mindenki visszaér a szállodába csak a vietnami lányokat nyelte el a fold. 1,5 órával később előkerülnek és elindulunk vissza a kikötőbe.

Hajóra szállunk és elfoglaljuk kabinjainkat. Az apró kabin tiszta és hűvös és még fürdőnk is van. Egy újabb álmom fog ma teljesülni, hisz sosem aludtam ezelőtt hajón.:-) Kicsit később lehorgonyoz hajónk és így alkalom nyílik a fürdésre. Rögtön bevetem magam a vízbe, felfekszem a felszínére és hagyom, hogy sodorjanak az áramlatok. Az érzés ami most átjár leírhatatlan. Újból hálát kell adjak az Istennek, hogy ezt is átélhetem. Fürcsi után végre egy szuper finom vacsi, amit egy 4 fős dán csapattal fogyasztunk el. Estére a sziklás szigetekkel körülvett öbölben maradunk. Zolival a tetőtéri napozó részen tanyázunk és beszélgetünk késő estig. Este pillanatok alatt álomba szenderülök és reggelig zavartalanul alszom.

2013.06.20.

Reggel 8 körül ébredezem. Reggelire vajas lekváros kenyér és kávé a menü. A csapat egy része kiszáll a Catba szigeten mi pedig szép lassan elindulunk vissza Ha Long városába. Kb. délben érjuk el a kikötőt, ahonnét kisbusszal megyünk egy étterembe, hogy elfogyasszuk utolsó kifizetett ebédünket. Az ebéd most is a szokásos módon zajlik. Sajnos most sem vagyok tőle elragadtatva. Már csak a hanoi-i kebabra tudok gondolni.:-) Ebéd után kis várakozás, majd ugyanazzal amivel jöttünk go haza...

Hanoiban szépen kitakarított szoba és welcome drink fogad a szállásunkon. Persze a második utam a kebaboshoz, majd a mangó joghurtoshoz vezet. :-) Jó újra itthon! És ami még jobb, hogy két nap múlva már újra thaiföldi levegőt szívhatok!:-)

Sziasztok!!!