Thaiföld water-festival

2013.04.12.

Hajnali 6-kor érkezem Chiang Mai buszpályaudvarára. Helyi buszt fogok és a belvárosba megyek, hogy a mászós boltnál találkozzak Chenhuival. A bolt zárva és Chenhui sincs sehol. A szomszédos kajáldában sticky ricet és banános kávé shaket reggelizem. Kinyit a mászós bolt és megbeszélem a személyzettel a fuvart a szállásomra, ami pontosan a szikla mellett van. (Chiang Maitól 45km) Chenhui az utolsó utáni pillanatban fut be. A busza csigatempóban haladt, így az ő útja pontosan két órával volt hosszabb, mint az enyém. Felpattanunk a buszra és egy órával később már a Jira homestay előtt állok.

Noung Yao és az egész család kijön elém és szeretetáradattal fogad. Istenem, mennyire boldog vagyok, hogy újra itt lehetek. Ledobom minden cuccomat és megvalósítom azt, amiről egy hete álmodozom. Leülök szokott helyemre és egy Fried big noodlet eszem kólával.:-)  Noung Yao közben vázolja a helyzetet. Teljes telt ház van, így a raktárhelyiséget alakította át nekem szállásnak, amíg nem lesz üresedés. Chenhuival nem számolt, de nem akarom cserbenhagyni, így megbeszéljük, hogy megosztom vele a szobám.

A következő pillanatban ismerős arcokat pillantok meg. A finn párocskával még Laoszban töltöttem együtt pár napot, amíg át nem jöttek Thaiföldre kórházba.         (Sajnos a srácnak egyik napról a másikra 40 fokos láza lett.) 

Szerencsére azóta már jobban van és most ők is itt tanyáznak.:-)  Beszélgetünk egy picit, majd ágynak dőlök és pihenni próbálok... Fáradt vagyok, de nem megy az alvás... Házinénimmel beszélgetek, aki a másnapi water festivalra invitál. Persze, hogy megyek! Amúgy is terveztem! Késő délután Chenhuival mászni megyünk egy közeli szektorhoz. 3-3 út, majd vissza az étterembe és vacsi. Az itallapon megjelent néhány újdonság. Mangó, eper és banánshake. Én az epershaket választom és egyúttal elhatározom, hogy mától minden nap iszom egy shaket, hogy legyen némi gyümölcs fogyasztásom is a banánon kívül... A faluban zárom az estét, ahol a pékségben is széles mosollyal fogadnak. Kicsit olyan érzés mintha haza jöttem volna. Mindenkit ismerek és mindenki örül nekem.:-) Este korán ágynak dőlök és hatalmasat alszom...

2013.04.13.

Reggel 8-kor ébredek. Reggelire bundi kenyér és újra kotyogós kávé. Basszus, itt meg a bundi kenyér is sokkal finomabb.:-) A kávéról nem is beszélve. Házinénim megengedte, hogy az ő asztaluknál főzöcskézzek és a konyhába teljeskörű bejárásom van. Sokkal kényelmesebb így főzöcskézni. Persze nem győzöm hálálkodni. Reggeli után közösen indulunk el Chiang Maiba a water festivalra. A terepjárót gondosan összefestékeztük, felfegyvereztük magunkat három vödör vízzel és egy rakás vízipisztollyal.

Chenhui, Bo(Noung Yao fia) és én a platón utazunk és innen próbáljuk menet közben lelocsolni, akit csak érünk. Chiang Maihoz közeledve egyre sűrűsödnek a vizes csatározások. A platón áll a víz és mi is csuromvizesek vagyunk. A belvárost körülvevő folyóhoz érve aztán eluralkodik a káosz. A forgalom teljesen bedugul és az utcákra tódult emberáradat egyetlen célja, hogy nyakon borítsa a másikat egy vödör vízzel. A rafkósak jégbehűtött vizet használnak a még sokkolóbb hatásért.:-)  Újból gyereknek érzem magam! A finn párocskától kölcsönkapott vízipuska             (Sajnos ma reggel a srác megint belázasodott így otthon maradtak) a legjobbakkal is felveszi a versenyt. Fel-alá rohangálok és próbálok minél több embert lelőni.:-) A 30 perces gyalogtávot kb. 4 óra alatt tesszük meg. Alaposan elfáradok a végére...

Házinénink egy kis streetfooodal lep meg minket, majd hazafelé egy giga áruházban állunk meg. Amolyan Metro féleség... Kávét és tzaziki salátához valót veszek. Este aztán össze is dobom a salit, amit holnap reggel a családdal szeretnék megosztani. Este Chenhuinak köszönhetően az étteremből tudok netezni. (A telefonján van net és megosztotta velem...) Hosszú skypolás és blogírás. A finn fiúcska még mindig nincs jobban. Oda adom nekik az összes algopyrinem, hátha segít valamit... Ha holnapra sem javul az állapota, sajnos kórház lesz.:-(  Este 10 körül dőlök ágyba. Hulla fáradt vagyok...

Chiang Maiból hazafelé házinénimnél a vipasana meditáció gyakorlásának lehetőségéről érdeklődtem. Esetleg tud-e a közelben valami kolostort ahol van ilyenre lehetőség. A fia pont 16-án vonul be egy közeli kolostorba, hogy szerzetessé váljon és ha komolyan gondolom, akkor vele tarthatok. Kb. 5-ször kérdezi meg, hogy de komolyan!? Én mindig igent mondok... Egyenesen a kolostorhoz megyünk, ahol a főnöktől megkapjuk az engedélyt. 16-tol 20-ig a kolostor vendégszeretetét fogom élvezni és gyakorolhatom a buddhista szerzetesek mindennapi életét. Ez persze teljesen ingyenes, egyedül egy fehér csuhát kell beszereznem. Persze próbáltak meggyőzni, hogy maradjak hosszabb időre és legyek én is szerzetes, de ezt még kicsit korainak érzem. :-) Elsőre jó lesz ez az ötnapos kurzus is...:-) Szóval 16-tól 20-Ig ne számoljatok velem!

Sziasztok!!!!