2013. május 29., szerda

Születésnapom Sihanoukvilleben

2013.05.26.

Reggel 7 óra körül ébredek. Zolival séta a boltba, ahol megvesszük a szokásos adag bagettet. Reggeli után a partra megyek úszkálni és napfürdőzni. Mammal ebéd utáni masszázsban maradunk. Dél körül még egy nutellás bagett és netezés. 2-kor aztán lebattyogok a partra és szülinapom alkalmából megajándékozom magam egy egész testes kambodzsai masszázzsal. Ez a masszázsstílus sokkal inkább hasonlít az otthonihoz. Pontok nyomkodása és testcsavarások helyett inkább simítások és simogatások vannak. Amíg Mam masszíroz sok mindent megtudok róla. Mivel férje elhagyta, egyedül neveli gyerekét és a család többi 10 tagját is az.ő fizetéséből tartja fenn!!! (nagyszülők, szülők, testvér és gyerekei) Nem lehet egyszerű az élete, mint ahogy a gyerekkora sem volt az. Édesanyja a piacon kókuszdiót árult 500 real /db áron. A mostani ár egyébként 4000 real. Kérdeztem tőle, hogy milyen volt akkor a tengerpart, de azt mondta, hogy nem igazán vannak emlékei a gyerekkorából a tengerről. Anyukája féltette, így amíg édesanyja dolgozott, Ő a testvéreivel otthon volt. Hihetetlen, de meg Angkor Watot sem látta sosem. Ezek után nem volt szívem alkudozni a 8 dolláros 1 órás masszázs árából.

Szobánkban a "Tibetben a lélek" című filmet nézzük meg a youtubeon. Nagyszerű kis film! Ajánlom mindenki figyelmébe! A film után vacsizni indulunk. Egy indiai étteremre esik a választásunk. Egy tálcás menüt rendelünk, amitől úgy jóllakunk, hogy szó szerint leszédülök a székről. Talán a nap, talán a kaja vagy a dobozos sör... Nem tudom.... 10 perc fekvés után visszatér belém a lélek és óvatosan hazacsoszogok Zoli kíséretében. Otthon aztán zuhi, skype az otthoniakkal és válasz a sok köszöntésre a fb-n. :-) Este összepakolom táskám, hogy a holnapi korai indulásnál már ne legyen vele gond.


2013.05.27.

Korán kelünk és gyorsan megreggelizünk, hogy a 7:30-as buszra pontosan elkészüljünk. A mikrobusz és mi is pontosak vagyunk. Irány Kep, a vietnami határ melletti piciny tengerparti városka. A táv csak 100 km, de az utak állapota és az egyszeri átszállás miatt ez 3,5 óránkba telik.:-) Kep főterére érkezve Tuk-tukkal megyünk a hegy oldalában fekvő szállásunkra. Pont olyan, mint ahogy a neten leírták. Gyönyörű kilátás a nyílt tengerre. Apró bungalók sorakoznak egymás felett a dombon, melyekből három, fából készült nádtetős, a többi pedig tégla épület cseréptetővel. A bejárat mellett.egy hangulatos étterem billiárd asztallal és egy 30 lábas medence található. A mi fa bungalónk 12 dollárba került egy éjszakára, azaz 6 dollár fejenként. Ez tartalmazott egy welcome drinket ananásszal, reggelit, fogkefét, fogkrémet, szappant, sampont, úszómedence, billiárd asztal és bicikli használatot. Ledobom a cuccaim a bungiba, majd irány a medence. Alaposan kilubickolom magam és kiélvezem az elém táruló panorámát. A tenger felől folyamatos és erős szél fúj. Így sokkal könnyebben elviselem a kánikulát is. Persze az is igaz, hogy már régen nincs 40 fok. Az elmúlt néhány napban már "csak" 32 fokig (árnyékban) kúszik fel a hőmérséklet, amit sokkal jobban viselek.

Fürcsi után bicóra pattanunk és körülnézünk a városkában. Útközben a partról sikerül végigszemlélnem a csodálatos naplementét. Azt hiszem ezzel a látvánnyal sosem tudnék betelni. Leírhatatlanul szép és szívbemarkoló. A helyi rákpiac melletti étteremsoron kiválasztjuk a nekünk való helyet. Illedelmes kiszolgálás, szuper árak és bőséges adagok. Én egy egész halat eszem rizzsel és salival (2,5 US), míg Zoli csirkecombot ugyanazzal a körettel (2 US). Előételként pirított földimogyorót rágcsálunk. A hal után mozdulni is alig birok, így igen csak nehezemre esik falubikeommal felkapaszkodni a hegyoldalra. Este hiába szeretném, nem bírom rávenni magam a jógára. Túl sokat ettem. Ez ma nem fog összejönni. A medencéhez megyek és egy kagylószékben ülve a csillagokat bámulom. Hosszasan elmerengek. Azt hiszem 1-2 órát elücsörögtem.:-) Este lehajtom a szúnyoghálót az ágyamra, majd egy pillanat alatt mély álomba szenderülök...

Sziasztok!!!!

2013. május 27., hétfő

Tengerparti napok

2013.05.24.

Reggel 5.20-kor ébreszt az óra. Egy lendülettel kinyomom és fordulok át másik oldalamra. Nem tudok visszaaludni. A gondolat ott motoszkál bennem: Irány a part napfelkeltét nézni. A nyílt tenger horizontján feljövő napra számítunk, de sajnos nem ott jön fel. Napfelkelte után meg visszaalszom egy picit, majd 7 után elindulunk a boltba a tengerpart mentén.
A nap ezerrel tűz és én nem tétlenkedem. A partra megyek, leterítem a gyékényem és 9-től12-ig feketére süttetem a bőröm. Kétszer is bemegyek ugrálni a hullámokba, de egyik szemem mindvégig a parton hagyott értékeimen van. Nem jó így! Otthon kellene hagyni minden értéket, hogy figyelmem másfelé tudjam irányítani. Délben visszamegyek a szállásunkra és egy újabb nutellás bagettet eszem ebédre. Déltől felhők takarjak el a napot és a part megtelik kambodzsai turistákkal. Naplementéig a parton maradunk és legeltetjük a szemünk. Bárhová nézünk, az valami újat és érdekeset hoz. A kambodzsai nők 95%-ban utcai ruhákban fürdenek, ezzel mindenüket eltakarva a nap és az idegen férfiak tekintete elől. Fura látvány a farmerban és hosszú ujjú felsőben fürdőző hölgykoszorú. A férfiak közül már egész sokan viselnek fürdőgatyát póló nélkül, míg az apróságok itt is ádámkosztümben botladoznak fel és alá.:-) Miután kigyönyörködtük magunk a naplementében, vacsira kókusz szaftos csirkét eszem rizzsel és salival. Este aztán jógázom és a tengerparton meditálok szitáló esőben. Micsoda élmény! Morajló tenger, lágy szellő, szitáló eső és Én! Este aztán korán aludni térek.


2013.05.25.

Hajnalban vihar volt. Villámok, mennydörgés és szakadó eső. Lesz ebből ma hajókirándulás?! Tegnap ugyanis 12 USD/fő áron egy 3 szigetes egész napos kalandra fizettünk be. 8-ra értünk jön a tuktuk és egy kikötő melletti étterembe visz, ahol megreggelizünk, ( a jegyár tartalmazta) míg a derűre várunk. Derű helyett özönvíz jön, ami félórával később el is áll. A tenger felett még most is sötétek a felhők, de idegenvezetőnk a mólóhoz vezényel minket. A thai longtail boatokhoz hasonló csónakba szállunk, amin csupán 4 turistával és a 2 fős személyzettel osztozunk.

Bepöccen a motor és mi nekivágunk az útnak. A tengeren a 2 méter körüli hullámok könnyedén himbálják ladikunkat. A gyomrommal sosem volt még gond a tengeren, de most úgy érzem ez már egy picit sok. Első megállónk egy sziget melletti korallzátony. Elsőként merülök a víz alá és utolsóként lépek a fedélzetre. A korallok, halak és rákok világa elvarázsol. Mindenféle színekben pompázó hatalmas korall telepek a fenéken. Nekem a vakítóan fehér óriás gombóc alakú korallok tetszenek a legjobban. Sznorkerezés közben minden mozdulatomra figyelnem kell. A korallok gyakran olyan közel vannak a víz felszínéhez, hogy egy óvatlan mozdulattal alaposan szétvághatom a bőröm. Következő megállónk egy széles homokos partú sziget. Velünk együtt több hajó is lehorgonyoz itt. Zolival fél órát napozunk, aztán az árnyékba menekülünk. A tegnap szétsüttetett bőröm egy picit sem kívánja ma a napot. Ebédre helyben grillezett csirkemell flekken+bagett+sali+gyümi a menü. Fejenként meg egy pepsi is előkerül. Egy szavunk sem lehet az ellátásra. A kaja bőséges és nagyon finom. 2-ig a parton heverészünk, majd egy másik sziget partjainál sznorkerezünk. Az élmény itt is az előzőhöz hasonló és persze most is utolsóként lépek a fedélzetre.:-)

Hazafele úton kis híján belénk jön egy halászbárka, melynek 2 fős személyzete épp az igazak álmát alussza. Nem is lenne ezzel semmi baj, ha nem járna a motor és hajójuk nem egyenesen a közeli partok fele tartana. Utánuk eredünk és egyszerre kiabálunk, fütyülünk és dobáljuk a hajót. Semmi reakció, túl hangos a motor és a halászok túl mélyen alszanak. A hajót végül a parthoz közeli sekély víz homokos feneke állítja meg. Erre már a halászok is felriadnak. Kb. 20 perc alatt sikerül kiszabadítani a megfeneklett bárkát. A kikötőből szép lassan hazasétálunk, megvacsorázunk majd estig skypolok szeretteimmel. A hajókázás és a sznorkerezés alaposan kifárasztott. Ma is korán lefekszem.

Sziasztok!!!

2013. május 24., péntek

Phom Penhből a tengerpartra

2013.05.22.

A város nyüzsgő zaja beszűrődik szobánk utcára néző ablakán. Reggel 7 óra van, de odalent már milliónyi ember tesz-vesz. A kambodzsai hagyományos reggeli a tészta leves. Az apró, koszos éttermek tömve vannak helyiekkel, akik mind ezt szürcsölik isteni jegeskávé kíséretében. A tuktukosok kártyáznak, a Cyclosok ( riksaszerű bicikli) fel s alá masíroznak, a nők java pedig a piac szűk sikátoraiban vásárolja meg az aznapra való élelmiszert. Én 2 bagettet és egy ananászt vásárolok (1000 és 2000 real), majd egy jeges kávét iszom a helyiek társaságában. Fura, hogy csak néhány utcára távolodtam el a hátizsákos negyedtől, de már úgy tekintenek rám mint egy csodabogárra. Persze most is mindenki kedves és mosolygós! Az utca nyüzsgő élete magával ragad. Csupán ezzel az élménnyel szívembe lopta magát Phom Phen! :-) 

A szobánkban megreggelizünk, majd gyalog indulunk a kb. 1 km-re lévő hatalmas tóhoz, ami a város közepén található. A tó megközelítése nem könnyű feladat. A partot szinte teljesen körbeépítették és csak 1 órányi keresgélés után találunk rá az apró ösvényre, ami egy poros sikátorból vezet a töltésre. Mikor megpillantjuk a tavat le esik az állunk. Víznek nyoma sincs! Mintha kiszáradt, vagy betemettek volna és most egy óriási homoksivatag várná, hogy beépítsék és egybeolvadjon a város többi részével. Valószínűleg ez a sors vár rá.:-(

Később tuk-tukkal megyünk vissza a Mekong partra, ahol egy nagyobb Watot látogatunk meg, majd egy utazási irodában kiváltjuk buszjegyünket a Kambodzsai tengerpart egy központi városkájába, Sihanuk Ville-be. Az előreláthatólag 4 óra és 7 US kerül. Visszamegyünk a szállásra, ahol megebédelünk, összepakolunk és már jön is értünk a transzfer az állomásra. A busz minden ülését elfoglalják az utasok, így most elmarad a két ülésen történő fetrengés. Lassan elhagyjuk a dugókat és vele együtt a várost és újabb végeláthatatlan síkságok következnek. Csak 4,5 órával később pillantjuk meg az első hegyeket és velük együtt a dzsungeleket. A táj egyre zöldebb és egyre bujább. 5 órával indulás után végül megérkezünk az állomásra.

Motoros taxival megyünk az előre kinézett szállásra. Taxisom óvatosan megkérdezi, hogy biztosan ide akarunk-e jönni, mert a közeli kikötő miatt nem igazán szép itt a beach. A szállástól sem vagyunk elragadtatva, úgyhogy a taxisra bízzuk magunk és a 8 km-re lévő hátizsákos paradicsomhoz robogunk. A szállás tiszta és igényes. (8 US/éj/szoba) Ledobjuk motyónkat és a kb. 30 méterre lévő partra megyünk. A fehér, homokos nyílt tenger km hosszan terül el előttem. A tengeri szélben lobog a hajam és rámtör a sírhatnék a gyönyörtől! Kettős érzések vihara dúl bennem. Sírnék a gyönyörtől és sírnék, mert nincsenek velem a szeretteim... Miután kigyönyörködtük magunk, a szállásunk éttermében vacsizunk. Én tengeri halat eszem rizzsel és csili szósszal. Mennyei!:-) Vacsi után maratoni skypolások, majd késő esti lefekvés.


2013.05.23.

Reggel kényelmesen 8 után ébredünk. Összekapjuk magunk, majd a 15 perc sétára lévő kisbolthoz megyünk. A boltban bármit meg tudunk venni, amire csak szükségünk lehet. Én két bagettet és egy helyi nutellát választok. A bagettek meg melegek és puhák. Az időjárás sajnos elég gyászos. Délután 1-ig kisebb megszakításokkal, de folyamatosan esik az eső.
Ahogy elvonulnak az esőfelhők én is kivonulok a partra. Leterítem gyékényem és élvezem a csendet, melyet csak az időnként meglátogató parti árusok törnek meg. Először egy masszázst kínáló hölggyel, Mammal beszélgetek, akitől egy zöld karláncot kapok ajándékba és azt is megtudom, hogy ez még korántsem a monszun. Monszunkor nem lesz ember a parton, akkor szél és eső lesz. Elvileg a következő hónaptól várható, de ez mindig változó. Következő látogatóm egy idősebb hölgy, aki frissen grillezett kalamárit árul. A vállán levő bot egyik végén egy grillezésre kifejlesztett fémvödör, a másik végén pedig a kalámari tartó éthordó lóg. 5 db kalamári csili szósszal mindössze 1 dollár! Megkérem, hogy 5 körül térjen vissza hozzám. :-)

Időközben Zoli is befut és vele együtt a következő árus is. A fiatal srác napszemüvegeket árul. Mivel a Thaiföldön talált napszemcsim eltörtem, engedek a csábításnak. Egy szuperjó Okley szemcsit veszek hosszas alkudozás után 3 dollárért. Zolival belemerülünk a snapszerozásba és egy pillanat alatt nyolc 6-10 év közötti suhanc csoportosul körénk. Egyre közelebb jönnek, végül már közvetlen mellettünk ülnek. Ekkor jön a szomszédos bárból az figyelmeztetés, hogy vigyázzunk mert el akarják lopni értékeinket! Táskámban ott a telefonom és órám. Gyorsan biztos helyre rakom a lábam közé és így folytatjuk a kártyát. A suhancok is veszik a lapot és lassan továbbállnak. Később meg kétszer megkörnyékeznek minket, de mi már résen vagyunk. Azt hiszem az lesz a legbiztosabb, ha a szálláson hagyom értékeimet...

Este a kalamari rizs kombináció sörrel kisérve teljesen elnyom. Akartam jógázni, de nem tudom rávenni magam. Ehelyett Erős Zsolték emlékére 2 hegymászó filmet nézünk meg a youtube-on. ( A végtelen érintése, Nanga parbat) Este skypon Anyával, Évivel, Andival és Bölény barátommal is beszélek. 11 körül a szomszédból átszűrődő hányás hangjai ringatnak álomba.

Sziasztok!!!!