Az utolsó két nap szép sikereket hozott

2013.04.07.

Az éjszaka ismét hűvös volt, így szinte zavartalanul aludtam át... A sátor már 6:20-kor kidob magából. Friss vagyok és üde. Mintha kicseréltek volna. Hetek óta nem éreztem ezt.:-) Az idő egészen 30 fokig süllyedt és mi most pulcsi és hosszú ruházat után kutakodunk... Vicces nem!?:-)

A reggel szokásos dolgok után Changhuival már 9 előtt mászni indulunk. Két gyönyörű és nehéz utat is onsightolok. Semmi izzadás semmi eldurranás. Ma be fogom fejezni a projektet. Ha ma nem, akkor soha! Eldöntöttem! Ebédre egy palit eszem, majd csak egy rövidet pihenek. A hűvös idő és a projekt gondolata a fejemben nem hagy nyugodni. Mérgezett egérként járkálok fel-alá az étteremben. 1 óra lehet amikor belevágok a mászásba. Az első 8 métert most is könnyedén letudom, ahogy eddig is, majd az utolsó pihenőpontban (a plafon mászás előtt) megkísért a kisördög. Hamar elhessegetem a negatív gondolatokat és kikapcsolom a külvilágot. Mostantól két dologra koncentrálok. Légzés és mászás.

Elindulok a plafonon és pakolom egymás után a betanult mozdulatokat. Mikor átgördülök az első kritikus ponton, ismét megkísért az ördög. A másodperc töredéke lehet, de ilyenkor az idő lelassul... Sikerül visszakapcsolni tudatom és folytatom a mászást. A plafon vége után egyenesen az út kunsztjába érek. Nincs pihi, nincs megállj, csak egy hatalmas üvöltés és megvan!:-)  Az első pont, ahol tudok egy kis energiát gyűjteni a következő nehéz szakaszhoz. Az utam innentől kb. 8-as nehézségű lehet, és a jó pihenő rész még messze van. Átjutok az utolsó necces ponton és egy barlangszerű képződményben ülök le és lassítom vissza lélegzetem. A tudatom is most tér vissza a valóságba. Nehezen fogom fel, hogy eljutottam idáig, már csak az utolsó 8 métert kell megcsinálnom hibázás nélkül. Kb. 5 perc pihi után  belevágok az utolsó szakaszba és úgy, ahogy meg van írva, egy gyönyörű befejezéssel zárom a mászást. A standpontban hatalmas a sikítás. Rég nem éreztem ilyet...:-)  Rég nem projekteltem....

Changhui még szeretne mászni egyet egy másik falnál, így oda igyekszünk. Útközben egy kígyóba botlunk, amint épp egy termetes békát próbál egészben lenyelni. Ijesztő... Mondanom sem kell, hogy ezután fokozottan figyelünk a lépteinkre. Mászóka után összefutok Pablóékkal, akikkel holnapi, közös mászókát beszélek meg... Este lecsót készítek, amit Changhuival közösen fogyasztunk el, majd egy ünnepi palival és lao coffeval zárom a napot.:-)

2013.04.08.

Még mindig hűvös van és így ma is hajnalban kukorékolok. Reggeli szokásos, majd megint csak mászás. Talán ez az utolsó mászónapom itt, mára egy újabb tervet szőttem fejembe. Számomra az onsight (Amikor egy utat először mászol meg, mindenfele külső segítség nélkül.) szint az igazi mászószint. Már több 7A+ nehézségű utat sikerült megmásznom, de a bűvös 7B sosem jött össze. Ma is hűvös van és az erő megint velem van. Egy úttal már régóta szemezek a barlangnál, itt az idő a megmérettetésre.

A reggeli bemelegítő mászókám után 10:40 körül érünk a barlanghoz. Az út ránézésre igen furi-muri. Plafonnal kezdődik, majd traverz, pihi pont, majd kicsit fel, megint traverz, sima tábla, és látszólag könnyű befejezés. Összegyűjtöm minden erőm majd belevágok. A plafonrész teli tele van nyitott fogásokkal, amik a kedvenceim. Véres küzdelmek árán, szétizzadva és szétdurrant karral, de eljutok a pihenőig. Hosszú pihenés mire helyre áll a lélegzetem és kicsit alábbhagy az izzadás. Most megint úgy érzem, hogy innen már nem hibázhatok. A következő traverz trükkös, de sikerül. Egy egész jó pihenőben figyelem a fejem feletti trűkkös táblát. Belevágok és kis híján elszúrom a próbát. Határon túl sikerül visszamásznom a pihenőpontig. A második nekifutás már meghozza a gyümölcsét és az út vége valóban örömmászás. Ismét nagy az öröm, de most nincs sikítozás. Ez olyan másfajta öröm.:-)  Földet érve azonnal a barlang vizébe vetem magam és fürdőzöm egy nagyot.:-)

Hulla fáradtan kullogunk vissza az étterembe. Ez a mászás minden erőm kiszívta. Az ujjaim felvették a  "mancs" pozíciót.:-) Sem behajlítani, sem kinyújtani nem esik jól... Miközben az újabb ünnepi palim fogyasztom, felütöm kalauzom, hogy egy pipát tegyek az út neve mellé. Ekkor jön a nagy rácsodálkozás. Az út nem 7B, hanem 7B+, így egy olyan utat gyűrtem le, amit meg álmodni sem mertem volna. Biztos vagyok benne, hogy ha ezt tudom, akkor nem küzdök ennyire és feladom. Túl távolinak tűnt volna a cél. Ennyit számít mi van a fejben... Hihetetlen...

Pablóék megjelennek és mi valahogy összekaparjuk magunkat Changhuival, hogy a tegnapi ígéretünknek eleget tegyünk és Pablóékkal menjünk mászni. Mint később kiderült, utolsó mászásom volt ez. Egy 41 méteres 6C+. Imádtam:-)  A lehető legszebb fogásokkal és mozgással, amit el tud az ember képzelni. Szép befejezés. Este könnyes búcsú Pablóéktól. Mi holnap elindulunk a fővárosba a thai vízumot intézni, Ők pedig pihinapot tartanak. Persze az emailcím csere nem marad el. Changhuival ma is lecsót vacsizunk. Jól esik, hogy ő keresett meg és érdeklődött a lecsó iránt.:-)  Ezek szerint ízlett neki, hát ha még tudná, milyen lecsót tudok csinálni a hazai ízekből egy bográcsban... A napot mi mással, ha nem egy palacsintával zárnám.:-)  Este nincs erőm sem jógázni sem meditálni. Hulla fáradtan zuhanok be sátramba, hogy az utolsó éjszakát átvészeljem...

2013.04.09. Reggeli kicsekk és búcsú...

Összesen 20 napot töltöttem ezen a csodálatos helyen és most a szívem megszakad, hogy el kell hagyjam. Sajnos most sem lehetek két helyen és most is döntenem kell. Ahogy eddig is, most is a tovább mellett voksolok. Sorra elbúcsúzom mindenkitől és begyűjtöm a mailcímeket. A reggeli kicsekkolásnál megkapom a számlát, ami a 20 napi kajám, italom és szállásom foglalja magában. Pontosan 985 ezer kip azaz, kb. 28500 ft.:-) Remélem egyszer még visszatérek ide!