Öt nap a buddhizmus világában II.

2013.04.18.

Sajnos nem úsztam meg a hajnali kelést. Sőt! Ma 3:45-kor kapcsolták a villanyt és kezdtek thaiul mormolni a mikrofonba. Fogmosás, tisztálkodás, majd imádkozás. A napfelkeltét ma is az udvaron körbe-körbe történő lassú sétálással ( miközben meditálunk) kísérjük végig. A séta kb. egy órán át tarthat. Séta után az udvaron található furcsa fa köré ülünk le. A kényelmes szék igazi luxus! Élvezem is az itt eltöltött kb fél órás vipassana meditációt. A levegő meg egész hűvös ilyenkor. Néha még a hideg is kiráz... Vagy csak hulla fáradt vagyok!?:-)  Meditáció után aztán kaja osztás. Szépen sorban, ahogy eddig. Először a szerzetesek, majd az ifjú szerzetesek és végül mi. Az ételosztásnál megjelent Mesi Moi a spirituális vezető is, amíg én az asztal körül molyoltam, Ő a kezembe nyomott 2 db főtt tojást egy mosollyal kísérve. Ez volt az első érintkezésem vele... A kajás szatyrom ma is rogyásig van tömve. Nem tudom, hogy minden buddhista intézményben hasonlóak-e a körülmények, de a miénk rendesen el van látva élelemmel és üdítővel. Literszámra iszom a kólát és annyit eszem, mint a négy hónapban eddig soha... (Miután leülök enni, folyamatosan odajön hozzam valaki egy egy extra adag kajával...)

Ebéd után aztán rövid ima és csendes pihenő. 11-ig alszom és pihenek. Ekkor újabb rövid mise és ebéd. Déltől ugye nincs kaja, igy mindenki alaposan belakmározik. Ma 1:30-ig tartott a délutáni pihenő, amit most is átaludtam. Délután aztán beindulnak a maratoni misék és előadások. Bárcsak én is tudnék velük énekelni!:-( Akármennyire is szeretném, nem tudom értelmezni az ismeretlen írásjeleket. Próbáltam beszélni szerzetesekkel ez ügyben, de sajnos ebben az intézményben egy sor angol szöveget nem fogok találni...:-( A naplementét ismét az udvaron történő sétáló meditációval kísérjük végig. Furcsa érzés. Reggel a sötétségből a világosságba, majd este a világosságból a sötétségbe átsétálni, átmeditálni magunkat. Este egy másik kostor szerzetese tart előadást a szerzetesi csuha viseléséről, a helyes imádkozó és meditáló pozícióról. Végre egy előadás amit nagyjából értek.:-)  Este 22:00-kor imával zárjuk a napot. A térdeim teljesen szétmentek. Már nem tudom hogy üljek és kb. 10 percenként cserélem ülő pozícióm, ami sehogy sem kényelmes...

2013.04.19.

Ma is hajnali 4-kor kelünk. Nem mondom, hogy friss vagyok és üde, de kezdem megszokni a dolgot. Már a földön alvás sem annyira zavaró. Persze azért nem fogom otthon kidobni az agyam!:-) A reggel ma is a szokott kerékvágásban zajlik, azzal a kivétellel, hogy ma egy nagyobb kört teszünk és bejárjuk az intézmény teljes területét. A dombtetőn szép épületek és szobrok. Középen hatalmas sztupa. A sötétben gyönyörűen megvilágított tér elkápráztat...A kert hátsó részében régi bambusz kunyhók, zöldségek és állatok. A séta most is mezítláb, lassú léptekben történik és a "szent fánál" zárul vipassana meditációval. Reggelire most is kajahegyek. Még az egyik kedvencemmel is találkozom! (Sticky rice with mango) Mesi Moitól ma is kapok egy kis extra kaját. Egy adag dinnyét és két szójatejet, ami mellesleg igazán ízletes, édeskés itóka...

Reggeli közben egy ifjú szerzetes és családja ül le mellém. Egy ajándékot készítettek nekem. A kis füzetecskét ők készítették. Buddhista tanítások rajzokkal illusztrálva. Nem is tudom, hogy háláljam meg. Megint alaposan zavarban vagyok, mert a köszönömön kívül semmit nem tudok adni Nekik. Mint kiderül, a családnak étterme van Lampangban és minden hajnalban 100 kilométert utaznak, hogy ételt adományozzanak a szerzeteseknek. Szó esik egy Lampangi elefánt farmról is, amit lehet a későbbiekben, majd meglátogatok. Persze akkor a család éttermét sem fogom kihagyni.:-)

Reggeli után a szokásos pihi, amit ma 9:30-kor félbeszakítanak egy maratoni előadás miatt. Hat nem repdesek az örömtől, de ez van. Végül is nem csak zabálni meg aludni jöttünk ide.:-) 11:30-kor aztán ebéd és pihi... A délutáni pihit napló és blogírással töltöm. Kánikula van odakint, úgyhogy általában csak az üdítős jégládákig megyek, majd vissza a hűvös tágas terembe, ahol ventillátorokkal próbáljuk járatni a levegőt. Késő délután séta az udvaron ma is, majd 22:00-ig mise és előadások. Az utolsó előadást kolostorunk legidősebb szerzetese tartotta. A másfél órás előadást mozdulatlanul és szinte végig csukott szemmel tartotta. A hangja pedig halk volt és nyugodt. Ez persze sok ifjú monkot álomba ringatott.:-) Bevallom én is nehezen bírtam, de csak csak kiálltam a próbát. Este  szépen letelepedtem a szokott helyemre a tágas hátsó ajtó közelébe, majd egy perc alatt álomba zuhantam...

2013.04.20.

Hajnali négy. Jó reggelt.:-)  Kibattyogok a fürdőbe, rendbe rakom magam és egy fel literes kólával sikerül felébreszteni magam.:-)  A reggel a szokásos menetrend szerint zajlik. Ima éneklés, séta, meditáció és reggeli. Az édességet ma csak gyümölcs formájában vittem be, ellenben isteni omlettet és red currys disznóhusit kaptam. Reggeli után a szokásos pihenő alvásomat töltöm, amikor valaki ébreszt. Nung Yao!:-) Eljött, hogy hazavigyen. Fogalmam sem volt, hogy mikor fog jönni, de bíztam benne, hogy nem várja meg az utolsó mise végét.:-) Elbúcsúzunk a főbb szerzetesektől és a legidősebb szerzetes még néhány imát is elmondat velem. (Mond néhány szótagot, majd elismétlem és így tovább...) Összepakolom cuccomat, felpattanok házinénim mögé a mocira, majd hazarepülünk...

Sajnos a vipassana meditációval kapcsolatban nem lettem okosabb és a jeleket sem tudtam megmutatni Mesi Moinak, de talán nem jött el az ideje, talán nem Ő az a személy, akinek látni kell, vagy talán egy másik alkalommal lesz még rá lehetőségem. A szerzetesek felajánlották, hogy bármelyik esti misén szívesen látnak és a vipasana meditáció gyakorlására is kaptam címet Chiang Maiba. Megpróbálom letölteni az imádságokat angol karakterekkel és akkor már jobban motivált leszek a misére járásra is!:-)  Fura volt, hogy az elmúlt öt napomat szinte teljes "bizonytalanságban" éltem le. Sosem tudtam mi lesz a következő lépés, mikor lesz vége egy előadásnak, mikor fogunk ébredni vagy épp lefeküdni. Persze a vége felé már voltak sejtéseim, de még ekkor is megmaradt a bizonytalanság.

Akarva akaratlanul is rá voltam kényszerítve az egyik kedvenc tanításra: "Az élj a jelenben!" Amilyen egyszerű ez a mondat épp olyan nehéz eszerint élni. A legtöbben vagy épp a múlton morfondírozunk, vagy épp a jövőnket tervezgetjük, ahelyett, hogy megélnénk a jelent, a pillanat szépségét. Én most átéltem, milyen a pillanatban élni. Az első két napban foggal körömmel próbáltam kicsikarni a timeschedule-t a szerzetesekből, de végül rájöttem, hogy teljesen felesleges és ettől szép és kerek az egész. :-) Azt hiszem az elmúlt öt nap legnagyobb tanulsága ez a tanítás volt!

Köszönöm Neked Istenem, hogy idevezettél és, hogy itt lehettem!