Ayuttaya

2013.01.29.

Izgatottan ébredek. Meg csak 7 óra, de már nem birok tovább aludni. Még egy darabig forgolódom, aztán végleg kidob az ágy. Persze a mocorgásra Gabi is felébred. Lezuhanyzom, hajat mosok és megborotválkozom. Rendbe szedem magam amennyire csak lehet, ki tudja mikor tudom legközelebb. Összepakolom mázsás hátizsákom és indulás előtt még egy közös reggelit fogyasztunk el barátommal. Müzli friss gyümölccsel (banán, ananász, dinnye) és joghurttal. Ízletes reggelink után Gabi még kikísér a buszra, majd könnyes búcsút veszünk egymástól... " Vigyázz magadra! 1 év múlva látjuk egymást!"

Felpattanok a buszra és kényelembe helyezem magam. Elvileg 20 perc az út és a vasúton vagyok. 5 perc sem telik el amikor leszállítanak mindenkit, hogy átszálljunk egy másik buszra. Nagyot mosolygok!:-D Na ha Gabi most itt lenne.  10 perc várakozás, lassan megtelik a busz és mi is elindulunk. Dugó után újabb és újabb dugók. Egy lány szólít meg és a vasútig kellemeset beszélgetünk. Nepáli származású és most itt dolgozik Bangkokban. Sok jó tanáccsal lát el és látom rajta, hogy nagyon boldog amikor megemlítem, hogy az Ő országát is meg fogom látogatni. Az állomáson kiváltom a jegyem a 3. osztályra, ami egyben a legolcsóbb és legfapadosabb is. A 2 órányi, 75 km vonatozásom ára 15 baht (110 Ft). 

Felpattanok az első kocsira és kényelembe helyezem magam. Mellettem sárga ruhás szerzetesek foglalnak helyet a részükre fenntartott külön kocsirészen. Vonatunk csigatempóban halad. Néha hosszú percekre meg-megáll, de senki sem türelmetlenkedik. Gondolom itt ez így működik. Már 1,5 órája döcögünk, de még mindig Bangkokban vagyunk. Félelmetes, mekkora ez a város. Aztán lassan eltűnnek a felhőkarcolók és megjelennek a cölöpökre épült kalyibák és a rizsföldek. Fél óra késéssel 13:40-kor befutunk Ayuttaya állomásra.

Leszállok a vonatról és mivel fogalmam sincs merre lehet a folyóval körülzárt város, most is a megérzéseimre hallgatok és elindulok egy irányba. Az irány jónak bizonyul!:-) A bazársor után meglátom a folyót és a "csónakkikötőt" is, ahol át tudok kelni a túloldalra. Miután elhagyom a csónakot, tuktukos hiénák rohamoznak meg. Nincs kedvem órákat bolyongani, így miután 20 bahtban (145 Ft) megegyezem az egyikkel, bepattanok és az interneten kiszemelt szállodáig vitetem magam. Sajnos az árak nem stimmelnek az általam látottakkal! 600 baht/éj   (4.430 Ft)  Nekem most túl sok.

Gyalog indulok tovább, majd csak találok valamit. 5 perc és meg is van a következő hotel. 450 baht (3.325 Ft)  kétágyas klímás szoba. Szállásadóm egy kukkot sem ért angolul, így azt sem tudom elmagyarázni neki, hogy nekem sem két ágy, sem klíma nem kell. Végül 350 bahtban (2.585 Ft) megalkuszunk és marad az említett szoba. Ledobom a cuccaim, egy térképet veszek magamhoz és kajavadászatra indulok.

Az utca tele van pálcikás árusokkal. 4 pálcikás husit és egy adag rizst eszem 25 bahtért (185 Ft). Később egy nagy adag krumplival fojtom le 10 baht (75 Ft). Úgy látom, errefelé jócskán nyomottabbak az árak, mint a fővárosban... Remélem észak felé ez csak fokozódik majd!:-) Egy nyugati turistától kapok free wifi infót és egy klassz kis étteremben rá is találok. Kicsit a Shanti louget (első szállásunk Bangkokban) idézi. Nyugati vendégek, kellemes nyugati zene és gyönyörű fa bútorok. Egy Coffe latte mellett felveszem a kapcsolatot az otthoniakkal.

A semmiből boldogság hullám tör rám. Kedvem lenne felállni és táncolni, esetleg hangosan énekelni ezt a szép country számot. "Country road, take me home lallallal lalllala..." Kávém elfogyasztása után egy kisebb terepszemlére indulok. A közelben látható romokat szeretnem megnézni. 20 perc séta és megjelennek a különös formájú tégla épületek. Készítek néhány képet és jó néhányat közelebbről is megcsodálok. A park óriási és nekem nincs sok időm naplementéig... A holnapot viszont teljes egészében erre fogom szentelni, így haza indulok.

Útközben belefutok egy palacsintásba. Nem tudok ellenállni. Csokis-mogyorós pali 20 baht (145 Ft). A szálloda előtti mérleg 1 bahtért (7 Ft) megmutatja a súlyom. 68,5 kg. Titkon bíztam benne, hogy nem mentem 70 alá. Na majd dolgozunk az ügyön, hogy úgy legyen. Az előtérben gekkókat pillantok meg a falon, akad közöttük egy nagyobb példány is. Óvatosan előveszem telefonom és sikerül elcsípnem őket. Kisbölény projekt kipipálva!:-)

Felmegyek a szobámba, lezuhanyozom a közös fürdőben és közben azon töprengek, vajon van-e bárki más rajtam kívül itt. Egy árva lelket nem láttam és egy nyikkanást nem hallottam. Talán ezert tudtam olyan könnyedén lealkudni az arat. :-) Legalább tuti nyugodtan fogok aludni. Lefekvés előtt felelevenítem jógatanulmányaim és egy rövid 30 perces gyakorlatot végzek, amit egy kellemes meditációval zárok. Rendesen be vannak merevedve az ízületeim. Mától napi rutin lesz a jóga és a meditáció...

2013.01.30.

Reggel 7 óra környékén ébredek. Kipihent és friss vagyok. Zuhany és összecuccolás. Hátizsákom a recepción hagyom és kis táskámmal gyalog indulok el, hogy felfedezzem a varost. Hosszú sugárút vezet a romokig. Sorra járom mindet. A fizetős részeket kívülről nézem vagy belógok egy eldugottabb részen. :-) Életem eddigi legnagyobb Buddha szobrával is találkozom. Impozáns látvány az aranyszínű Buddha...

A park egy részén feldíszített elefántok sorakoznak. 400 bahtért (2.895 Ft) bárkit visznek a hátukon 15 percig. Én ebből most nem kérek. Inkább csak csodálom ezeket a gyönyörű teremtményeket és próbálok gondolatátvitellel néhány szót váltani velük.:-) Egy fiatal srác egy piciny elefántot idomít... Eszembe jut az Elefántok elefántja című könyv... Nagyon jó kis kalandregény! Melegen ajánlom mindenkinek!

Kb. 13:00-kor a lábaim azt mondják, elég volt. Visszasétálok egy másik sugárúton a centrum felé, ahol egy piaci kifőzdében 40 bahtért (290 Ft) halálra eszem magam. (csirkecomb, csirkeszárny, csirkehusi, tojás, zöldségek, rizs) Az utca teli van egyenruhás diákokkal. Gondolom most lehet vége a tanításnak. Sokan néznek és mutogatnak rám, de nem zavaróan. Kedvesen, kíváncsiskodóan. A délután nagy részét a tegnapi étteremben töltöm.

Chiang Mai szállást próbálok foglalni. Nem egyszerű... 1 óra múlva hagyom is az egészet a csudába. Felírok néhány címet vésztarcsinak, de úgy döntök, hogy rábízom magam inkább a sorsra és nem szervezkedem előre... Eddig úgyis minden spontán döntésem jónak bizonyult...

Lassan megpróbálok szálláshelyemen visszavonulni és energiát gyűjteni az éjszakai hosszú útra. 12 óra a 3. osztályon biztos, hogy fárasztó lesz...

Az utazás és 2 napunk Bangkokban

2013.01.26.

Reggel nehezen ébredek. Érzem, hogy gyenge vagyok. Miközben teljesen összepakoljuk holminkat, próbálom pozitív gondolatokkal gyógyítani a közérzetem. Délben aztán gyógyszerhez nyúlok. Hogy Nekem pont az utazás napjára kell ramatyul lennem. Fél óra alatt hat a gyógyszer és elmúlik minden tünet. Becsónakázunk Aonang városába, ami egy forgalmas nagyvárosnak tűnik piciny elszigetelt öblöcskénk után. 

Oldalkocsis motoros taxik, kis busz, nagy busz, utazási irodák, éttermek, bazárok stb... 2 óra várakozás és egyszer csak kiabálásra leszünk figyelmesek. Egy buszról a Krabi szót harsogják. Integetünk és mázsás táskáinkkal futásnak eredünk. Krabiból 1 óra késéssel indul a buszunk. Itt szembesülünk a ténnyel, hogy az ígért 1 átszállás helyett 2 lesz. Gabi kicsit pipa, Én csak mosolyogni tudok az egészen. Surathaniban átszállunk végső buszunkra, amin szerencsésen nem ül mögöttem senki. Teljesen hátradöntöm az ülésem és szinte végigalszom az utat Bangkokig. Az egyetlen szépséghibája az útnak, hogy meg megint rosszul érzem magam és a budiból áradó förtelmes húgyszag csak fokozza hányingerem...

2013.01.27.

Hajnali 6-kor Welcome Bangkok kiáltásra ébredek. Leszállok a buszról és rögvest rám támadnak a taxis hiénák. Türelem! Mondom nekik. Összekukázzuk csomagjainkat, majd jöhet az alkudozás. A Khao san roadra megyünk. A kezdeti 600 bahtról (4.445 Ft) 100 bahtra (775 Ft) alkuszom. 5 perc kanyargás után meg is érkezünk. Hmm... Ezek szerint a 100 is sok volt... 

Fogalmam sincs hol vagyok és merre induljak. A megérzéseimre hallgatok és elindulok egy irányba. Az első hotel fullon van. A második drága, aztán elered az eső. Merevrészeg európaiak vonszoljak magukat az esőben. Mögöttük fekete prostik kéjelegnek. Nem semmi helyre jöttünk... - mondom magamban. A hátizsákosok Mekkája ugyanakkor Bangkok egy legzüllöttebb utcája is. Eláll az eső és tovább indulunk. A következő szállás meghozza a sikert. Tiszta rendezett szoba saját fürdővel 500 baht (3.705 Ft) kettőnknek. Ledobjuk táskáinkat, gyors zuhany, majd alvás egészen 10-ig.

Telefonra ébredünk. Nem aludhatjuk át a napot, hisz mára fontos program van betervezve. Bangkok legnagyobb piacára a Csatucsak hétvégi piacra igyekszünk. 15 ezer stand és 200 ezer látogató. Néhány levél az otthoniaknak, egy újabb gyógyszer, ami megint csak javítja a közérzetem, majd indulás. A taxisok sorra zavarnak el mikor 100 bahtnál (775 Ft) többet nem akarunk fizetni a fuvarért. Egyszer csak egy srác lép hozzám. Egy papírra számokat ír, majd kezembe nyomja. Szembe mutat és azt mondja: "BUS CSATUCSAK!" 

Nagyon megörülök! Amúgy is ki akartam próbálni a buszozást és biztos vagyok benne, hogy a jegyárak versenyképesek a taxisok tarifaival... Pár perc várás után begurul a buszunk. Légkondicionált makulátlan busz.  A kallernél 16  bahtért  (120 Ft)  megváltjuk jegyünket, majd kényelembe helyezzük magunk. Fél órán át szeljük az utcákat, mire a piachoz érünk. Bádogvárosnak látszó kép előttem. Az első bejáraton behatolunk és 5 órán keresztül rójuk a sikátorokat. Itt tényleg mindent lehet kapni... 

Mikor már mindent megvettünk és mi is kellően elfáradtunk, hazafelé szállító buszra vadászunk. A helyiek mindig kedvesek és segítenek. Most is így van. Egy másik számú és sokkal lepattantabb busszal indulunk hazafele. A jegy itt már csak 6,5 baht (50 Ft)! Igazi időutazás ez. Fa padló és ezeréves ülések. A klíma a menetszél és a buszvezetés külön művészet. A megállókban úgy kell leinteni a buszt, ahol sofőrünk sosem áll meg, csak lassít.:-) 

Kb. fél óra alatt érünk vissza a Khao san roadra. Most szembesülök a ténnyel, hová is jöttünk. Az utca csordultig emberekkel és árusokkal. A szobánkba menekülünk, majd egy gyors zuhany és átöltözés után vissza az utcára... Enni kellene valamit. Hoppá! Egy utcai rovar árus! Meg van amit Gabi annyira keresett! Van itt kukac, szöcske, skorpió, csótány és béka. Gabi szöcskét rendel és grátiszba 3 kukacot kap. Én nem merek nagyon rendelni. A gyomrom meg mindig nem százas. Azért egy kukacot én is megkóstolok. Igazan kellemes, sós íze van. 

Cseppet sem érzem rossznak. Az első pozitív élményeken felbuzdulva Gabi tovább bátorodik és egy giga csótányt rendel. Ezt is jóízűen fogyasztja. Engem is megkínál és valóban jó. A kitinpáncél nehezen rágható, de az ízek most is jók... Éhségünket egy Pad thai tésztával fojtjuk el végleg, majd visszamegyünk szállásunkra. Telefonok és levelek haza. Évivel sikerül megbékélnem. Szeretetben búcsúzunk el egymástól. Szállodánkból időközben diszkó lett. Fülsiketítő zenében próbálunk elaludni. A fáradtság könnyedén győzi le a zajt. Percek alatt mely álomba zuhanok.

2013.01.28.

Reggel 8 kor ébredek. Zuhany, netezés a recepción, majd indulás városnéző túrára. A királyi palotát és a mellette levő hatalmas kolostort szeretnénk megnézni. Gyalog megyünk, hisz a térképünkön jól látjuk, hogy nincs túl messze. 15 perc sétával el is érjük a bejáratot. Tömeg... Mire is számítottunk?! - kérdem magamtól... Csatlakozunk a tömeghez és a jegypénztárak felé araszolunk lassacskán. 

Amint kiszúrjuk a külföldiekre szabott, számunkra horribilis 500 bahtos (3.705 Ft) jegyárat, sarkon fordulunk és töröljük a programot. A palota mentén tovább sétálunk Bangkok legnagyobb folyója, a Chao praya felé, hogy egy újabb helyi tömegközlekedést, a vízibuszt is kipróbáljuk. 16 bahtért (120 Ft)  hajókázunk le a város központjába, hogy a vasútállomáson informálódjak a továbbiak felől. A hajóról leszállva a kínai negyed határán találjuk magunkat. Az utcákon autószerelő műhelyek sorakoznak. Ittlétünk eddigi legfinomabb kávéját fogyasztjuk el. Kínai kávé zenével kísérve... 

Miután mindent elintéztünk, nem tudunk ellenállni a csábításnak és egy KFC-ben fojtjuk el éhségünket. Buszra pattanunk és vagy egy órán át kavargunk Bangkok utcain mire "hazaérkezünk". Útközben új tuk-tuk rekord születik. Egy tuk-tukon 9 + 1 ember!!! Frissítő zuhany után ágynak dőlök és nekifogok naplót irni. Kezdek megint gyengélkedni.:-( Jaj, remélem nem kezdődik elölről!:-( Sajnos úgy néz ki, végső búcsút kell vennem kedvenc piros gatyámtól. A fenekén akkora szakadás lett, hogy lassan hordhatatlan.:-(

Holnap elbúcsúzom Gabitól és egyedül folytatom utamat észak fele. Első állomásom Ayuttaya lesz, ahol egy ősi kultúra romjait fogom megcsodálni. Egy nappal később Chiang maiba utazom. Thaiföld északi csücskébe, ahol hosszabb időt tervezek eltölteni...

Reméljük minden zökkenőmentesen alakul...:-)

Sziasztok!