2013. április 20., szombat

Öt nap a buddhizmus világában I.


2013.04.16.

Délután összecsomagoltam a legszükségesebbeket, (tisztálkodószerek, törölköző, telefon, napló, 1 váltás fehér ruha) felöltöttem vadonatúj fehér ruhámat és elindultam a család kíséretében új otthonom felé. Megérkezésünkkor épp nagyüzemi haj és szemöldök borotválás van. A fehér ruhás emberek sorra mennek a monkokhoz és nyíratják le szőrzetüket. Nap végére én vagyok az egyetlen férfi, akinek van még szőr a fején.:-)  A család elment és én tanácstalanul várok az udvaron, utolsó ismerősom Bo ( Nung Yao fia) társaságában. Kb. két órával később elhangzik egy "go" Bo szájából. Követem és a múltkori hatalmas terembe megyünk. A terem szélén ülünk le és tovább várunk. Lassacskán megtelik a terem. A terem szélén mi, a fehér ruhás újoncok, középen a szerzetesek, a terem első felében pedig a fő szerzetesek és egy furcsa, fehér ruhás, kopasz nő. Hamar kiszúrom, hisz sugárzik belőle az energia. 

Egyszer csak felém néz és látom hogy rólam beszél a mellette lévő szerzetessel, aki mintha azt intené "menj innen!" (Még nem jöttem rá a thai integetések jelentésére... Teljesen másképp csinálják, mint mi.) Végülis maradtam a helyemen, meghajoltam és Ők egy mosollyal továbbálltak. Elkezdődik a 6 órási előadás. Szépen elrendezik ki hová ül, majd mindenki könyvet kap. Egy kukkot sem értek belőle, mert a teljes szövege Baliul van. Sajnos így nem tudok a többiekkel énekelni. Azért próbálom utánozni őket és követni a mise menetét. Kb. két órán át énekelünk és hallgatjuk az egyik szerzetes beszédét.

Mise végén veszem észre, hogy elvesztettem a telefonom. Valószínüleg mikor átültettek, kiesett a zsebemből. Körbejárom a termet, de sehol semmi. Az nem lehet, hogy pont egy ilyen helyen lopják el! Az udvarra megyek, hogy megkeressem Bot, hátha látta, amikor kiesett és Ő rakta el. Bot nem találom, viszont egyszer csak egy szerzetes szólít meg, aki tökéletesen beszél angolul. Elmondom neki bánatom, majd együtt megyünk vissza a terembe. Megkér, hogy menjek meg egy kört és nézzek körül, amíg Ő beszél a szerzetesekkel. Sajnos még mindig nem találom. Odahív az asztalukhoz és Én újra elmondom a bajomat. Épp csak befejeztem a mondatomat, jobbra nézek és meglátom a telefonom különböző kacatok között. Engedélyt kérek és magamhoz veszem. Nagy kő esik le a szívemből. Rengeteg fénykép, információ és új telefont sem terveztem venni...

Az angolul beszélő szerzetes így szól: Nagy szerencséd van, hogy meglett! Azt garantálom, hogy ha ez máshol történik, akkor sosem kapod vissza! És nagy szerencséd van, azért is mert az iskola (Máig nem sikerült beazonosítanom mi is ez a hely tulajdonképpen, de azt többször kihangsúlyozták, hogy nem templom.) legidősebb szerzetese beszélni szeretne veled. Most kérdezhetsz! Azonnal tudom mit kell kérdeznem! Elszaladok a fényképezőmért, ez a gyerekkoromban rajzolt jeleket mutatom neki. (Még otthon lefényképeztem jónéhányat.) A szerzetes hosszasan nézegeti és két jelről kapok visszajelzést. Az első jelre mutat, majd a háta mögötti szentélyre. A jel mintha a szentélyt ábrázolná. Egy kacifántos kör alakú jelben pedig a Tanna tanítását véli felfedezni. Persze, ahogy meglátják a jeleket, elkezdenek bombázni kérdéseikkel. Amire tudok, válaszolok, de meg kell valljam, kissé nehézkesen kommunikálok ebben a témában és az angolul beszélő szerzetes sincs másképp ezzel. Mikor a sokadik válaszom után felteszem én is a kérdésem (Önök szerint miért rajzoltam ezeket a jeleket és mi a pontos jelentésük?), akkor tolmácsom fordítás nélkül ezt mondja:

- Erre a kérdésre Ők nem fognak tudni válaszolni, de van valaki, aki szerintem igen. A hely tulajdonosa és alapítója egy 77 éves hölgy. Nagyon fejlett szellem, olvas a gondolatainkban és ha csak meghallom a hangját, könnybe lábad a szemem.
- Azt hiszem láttam Őt ma délután! Ő a kopasz, idős hölgy fehér ruhában!?
- Igen! És éreztél valamit, amikor rád nézett?
- Csak annyit, hogy Ő egy fejlett szellem...
- Meg fogom említeni neki a jeleket és ha szerencsés vagy, sikerül majd beszélned vele!
Megköszönöm és tovább folytatódik a társalgás a szerzetesekkel. Javarészt ők kérdeznek és én válaszolok.:-) Este 9 körül az udvaron búcsúzom el újdonsült szerzetes barátomtól, aki most mesél a magánéletéről is... Este 22:00-kor van takarodó. Alaposan meglepődöm, amikor meglátom, hogy ugyanabban a teremben fogunk aludni, ahol imádkoztunk és ugyanúgy betonon fogunk feküdni, mint ahogy betonon ülve imádkoztunk. A kapott takaróm a csípőm alá gyűröm, a batyumat pedig párnaként használom... Így alszom el a többi tanonc és szerzetes társaságában...


2013.04.17.

Hajnali négykor villany fel és csengőszó. Teljesen szét vagyok esve. Az éjszaka alig aludtam és a hajnali négyes kelés is távol áll tőlem. A fürdőben megpróbálom felfrissíteni magam, majd 4:30-tól megkezdődik az imádkozás, ami reggel hétig tart. Az imádkozás második felében mezítláb vonulunk az udvarra, amit háromszor járunk körbe, miközben lassan feljön a nap. A séta lassú, amolyan meditációs séta ez. Egyik lépés belégzés, másik lépés kilégzés. nyolc órakor reggeli osztás. Természetesen ennek is meg van a rituáléja. Először a monkok, később a monk jelöltek, végül mi, azaz a nők és azok a férfiak, akik úgy vannak itt, mint én.( Nem akarnak most szerzetessé válni.) A reggeli félelmetes mennyiségű kaja. Kis zacskókba csomagolt levesek, tészták, húsok, zöldségek, gyümölcsök, sütemények és a legkülönbözőbb thai ételféleségek. Utolsók között kapom meg az adagom, de ez még így is több, mint amit megbírnék enni... Degeszre tömöm és iszom magam, majd egy rövid ima után három órás szabad foglalkozás következik. Azt hiszem nem okozom meglepetést azzal, hogy ezt az időt alvással töltöttem el.

11-kor aztán újabb rövid imádkozás és ebéd. Egy cseppet sem vagyok éhes, de azért legyűrök nem kaját még. ( Utólag tudtam meg, hogy a szerzetesek 12:00 után nem esznek semmilyen ételt, így mi sem vacsorázunk.) Ebéd után újabb másfél óra pihi és én megint csak alszom.
14:00 körül aztán beindul a maratoni szertartás, ami 23:30-ig tart. Az újonnan érkezők monkká avatása ez. Először hosszas imádkozások, majd megkapják csuhájukat és kis ételtartó batyujukat. Miután átöltöztek, újabb hosszas imák. Sötétedéskor mindannyian az udvarra vonulunk és a központi téren imádkozunk, végül meditálunk. Az apró 5-6 éves monkok sorra dőlnek ki és alszanak el, de ezt nem sokáig hagyják idősebb kollégáik. Nekem a térdeim kezdenek teljesen kikészülni. Majd húsz órája vagyok talpon és a néhány óra alvást leszámítva egész nap törökülésben, vagy a lábamat magam alá gyűrve ültem. Én egy elkényelmesedett nyugati turista vagyok, nem kolostorban nevelkedett szerzetes.:-)  Hát igen, kicsit kilógok a sorból, de próbálok mindent megtenni azért, hogy ne így legyen. Az emberek nagyon kedvesek hozzám és mindenki ott segít, ahol csak tud. Sokan próbálnak kommunikálni velem, ki-ki a maga szintjen. Volt olyan mami, aki csak mosolyogva odaszaladt hozzam és ennyit kérdett: From? From? :-)

Az esti mise után újra találkoztam szerzetes ismerősömmel (Bangkoki üzletember, 3 gyermekével és feleségével jött el) , aki egy másik angolul beszélő szerzetest is bemutat (Phuketen golfoktató). Most kicsit ők mesélnek.:-)  Megtudom, hogy nagy szerencsém van, hogy itt lehetek, hisz az "iskola" egész évben zárva van, csak három alkalommal nyitja ki kapuit, amikor az új szerzeteseket avatják. A mai napon hetven szerzetest avattak, ami szép mennyiség! Megtudom, hogy a 20 év alatti úgynevezett little monkoknak 8 szabályt, a 20 év feletti monkoknak pedig 240-et, valamennyit kell betartani. Őrület, mennyi szabály! De jól tettem, hogy nem jelentkeztem Thai Monknak!:-)Szerintem lehetetlen 240 szabálynak megfelelően leélni egy életet. Nekem már az első nyolccal meggyűlne a bajom. (pl: Nem énekelhetsz és táncolhatsz, nem alhatsz puha ágyban, nem élhetsz nemi eletet.) Hát nem értem, ezzel mit ártok, de inkább nem piszkálódom. Éjfélkor aztán most is a tegnapi teremben hajtom álomra a fejem. Csak reménykedem abban, hogy nem 4-kor lesz az ébresztő...

4 megjegyzés:

  1. Húúú hát 14-től 23:30-ig törökülésben meditálni az nem kicsit lehet megerőltető. A betonon alvás sem volna az én sportom főleg hogy inkább oldalt tudok aludni. Nem hittem volna hogy ennyire szigorú szabályok közt élnek, hisz Buddha is a középső út tanítását hirdette. A kaják miért vannak zacsiba csomagolva? A legyek miatt? Olyan furcsa, hogy minden zacskóznak. Az utolsó fotón úgy festesz mint egy európai doktor a Thai kórház udvarán. :-) Örülök hogy a nyiratkozást megúsztad! :-)

    VálaszTörlés
  2. muanyag ethordok hijan ktt a zacsik a szallito eszkozok. EEkbe szallitjak es porciozzak ki az adagokat. Erdekes hogy gyakran.a kimert uditoket is.zacskobol.szivoszallal isszak.Koszi a bokot!:-) tenyleg ugu tunok mint egy domi!:-)

    VálaszTörlés
  3. muanyag ethordok hijan ktt a zacsik a szallito eszkozok. EEkbe szallitjak es porciozzak ki az adagokat. Erdekes hogy gyakran.a kimert uditoket is.zacskobol.szivoszallal isszak.Koszi a bokot!:-) tenyleg ugu tunok mint egy domi!:-)

    VálaszTörlés
  4. muanyag ethordok hijan ktt a zacsik a szallito eszkozok. EEkbe szallitjak es porciozzak ki az adagokat. Erdekes hogy gyakran.a kimert uditoket is.zacskobol.szivoszallal isszak.Koszi a bokot!:-) tenyleg ugu tunok mint egy domi!:-)

    VálaszTörlés