Mászás a végsőkig és egy kalandos pihinap

2013.01.16.

Reggel a fákról lehulló gyümölcsök és falevelek lemeztetőnkön kopogása ébreszt. Lassan mászom ki kuckómból kicsit még álmoskás vagyok. A délelőtt hamar elmegy a tanulással és fetrengéssel.

Egyszer csak a semmiből egy ötletem támad. Az eddigi terveim felrúgva azzal a gondolattal játszadozom, hogy 26-án Gabi társaságában térek vissza Bangkokba, ahonnét egyedül megyek tovább Chiang Mai városába az ottani mászóhelyek és környék feltérképezésére. Ha szerencsém van, még egy jó elefánttúrára is benevezek!:-) Este írok is egy mailt a helyi mászóknak, hogy megérdeklődjem, milyen szálláslehetőségek vannak arrafelé.

Kora délután mászni indulunk. Egy új szikla a kiszemelt áldozat. Hamar megtaláljuk a hatalmas fehér színű árnyékos falat. Tökéletes utak és még tökéletesebb körülmények. Egy könnyű bemelegítő út után az eddig legnehezebb utammal próbálkozom. Sajnos az első kísérlet nem jön össze. Rögtön az alsó részen olyan problémákkal szembesülök, melyeket hosszas próbák után tudok csak legyűrni. A középső, könnyebb részen újra feltöltődöm erővel, de az igazi kihívás csak most következik. Az áthajló falrészen nyitott fogasokon és semmi lépéseken kell feljutni.

Itt is jó néhány próba után jutok csak fel. Az út végéhez érve eldöntöm, hogy következő próbára megmászom. Összeálltak a mozdulatok, ismerem az út minden apró fogását és lépését. Már csak bírni kell erővel. Amíg pihenek, Gabi is dob rá egy próbát. Sajnos Neki sem jön össze az első kísérlet és a további próbákat is mellőzi. Ismét rajtam a sor. Minden erőmet beleadva próbálom az alsó nehéz részt megcsinálni, de kiesem.

Vissza a földre, újabb próba. A második nekifutás meghozza gyümölcsét. Remegő testtel, zihálva érem el a pihenést adó nagy fogasokat. Vagy 10 perc is eltelik, mire újra visszaáll pulzusom és légzésem. Lassan haladok tovább a felső, még nehezebb rész felé. Elindul a hosszabb, kb. 10 mozdulatból álló mozdulatsor. A kezem erősen tart, a jobb lábamba azonban beleáll a görcs a feszítéstől. Nem bírom tovább. Az utolsó mozdulatból kiesek.:-( Kicsit bosszús vagyok, de sebaj, a szikla megvár... Majd legközelebb friss erővel...

Gabi megmászik egy másik utat, majd összecsomagolunk és a tengerben hűtjük le felhevült és fáradt testünk. Este a szokott helyen vacsizunk, levelezünk és telefonálgatunk az otthoniakkal. Imádom ezeket a perceket. Mintha kicsit újból otthon lennék... Este 22 körül zuhanok ágyba. A karom majd le szakad, a testem totál kivan. Eldöntöttük! Holnap pihenőnap!

2013.01.17.

Ma az utolsó adag nutellám kenem a kenyeremre. Kenyereinken sajnos megjelent a penész.:-( Azért nem dobjuk ki, inkább kipiszkáljuk a pókhálós, zöld részeket. Később egy kis tanulással töltjük az időt.

12 körül megyünk le a partra kajakot bérelni. 300 baht (2.210 Ft)  fél napra (4 órára). Kapunk még egy kis térképet, egy sznorker szettet és egy vízhatlan táskát is mellé. Szuper üzlet! A többi bérlőcégnél ugyanez 600-800 baht!

Először nyugatnak indulunk, a titkos öböl felé. Van itt a tengerben két apró kiemelkedő szikla, amik kb. 20 méterre vannak egymástól. Közéjük egy spanifer (un. slackline) van kifeszítve. Gyorsan odaevezünk, hogy kipróbáljam, milyen a tenger felett 2 méterrel egyensúlyozni ezen a vékonyka, mindössze 3 cm-es hevederen. Gabinak nehezen sikerül fényképezőmmel elkapni a pillanatot. Minden elindulást, gyors vízbeesés követ!:-)

Miután kiszórakoztuk magunkat, továbbállunk nyugat felé. Bámulatos sziklatornyok emelkednek a magasba a semmiből. Az alsó részüket már jócskán alámosta a tenger, így könnyedén be tudunk evezni az árnyékot adó cseppkövekkel tarkított áthajlások alá. Lassan elérjük Aonang városka partjait. Egy magasabb sziklatornyot megkerülve fordulunk vissza kelet felé. Pranang beach a következő célpont. Ahogy távolodunk a parttól egyre nagyobbak a hullámok és a szél. Kb. 30 perc evezés után érjük el Pranang beach partjait. Elvakít a finom szemű fehér homok és a csillogó kristálytiszta tenger. Szemétnek nyoma sincs! Igazi érintetlen paradicsom látszatát sugallja a hely, leszámítva a turisták tömegét...

Kikötjük kajakunkat, majd parti sétára indulunk. A part középső részén csónakok sorakoznak. Valószínűleg ezen érkeztek a többiek. Az öbölben étterem híján, csónakokból kialakított konyhákból árulják az ennivalót. A csirkecombtól a thai ételeken át a palacsintáig... Gabi egy főtt kukoricával csillapítja éhségét, én az útra vásárolt banánkészletem élem fel. Tovább sétálva a parton különös barlangokat pillantunk meg. A 3 barlang dugig van fából készült falloszokkal. A 20 cm-estől a méternél is nagyobbakig. Hosszasan töprengek vajon miféle szentély lehet ez, de nem jövök rá.

Visszamegyünk kajakunkhoz és átadjuk magunkat a tenger a homok és a napfény nyújtotta örömök habzsolásának.:-) A hűsítő fehér homokban még a perzselő nap is könnyedén elviselhető... Később a hullámokat és a hátszelet meglovagolva fénysebességgel evezünk vissza Tonsai beachre, hogy leadjuk a leadnivalókat.

Este kicsit úrrá lesz rajtam a honvágy. Az Évitől kapott képek hamar jobb kedvre derítenek és újból mosoly ül az arcomra. Ezzel a mosollyal hajtom fejem a párnámra... Jó éjt!