2013. január 28., hétfő

Az utazás és 2 napunk Bangkokban

2013.01.26.

Reggel nehezen ébredek. Érzem, hogy gyenge vagyok. Miközben teljesen összepakoljuk holminkat, próbálom pozitív gondolatokkal gyógyítani a közérzetem. Délben aztán gyógyszerhez nyúlok. Hogy Nekem pont az utazás napjára kell ramatyul lennem. Fél óra alatt hat a gyógyszer és elmúlik minden tünet. Becsónakázunk Aonang városába, ami egy forgalmas nagyvárosnak tűnik piciny elszigetelt öblöcskénk után. 

Oldalkocsis motoros taxik, kis busz, nagy busz, utazási irodák, éttermek, bazárok stb... 2 óra várakozás és egyszer csak kiabálásra leszünk figyelmesek. Egy buszról a Krabi szót harsogják. Integetünk és mázsás táskáinkkal futásnak eredünk. Krabiból 1 óra késéssel indul a buszunk. Itt szembesülünk a ténnyel, hogy az ígért 1 átszállás helyett 2 lesz. Gabi kicsit pipa, Én csak mosolyogni tudok az egészen. Surathaniban átszállunk végső buszunkra, amin szerencsésen nem ül mögöttem senki. Teljesen hátradöntöm az ülésem és szinte végigalszom az utat Bangkokig. Az egyetlen szépséghibája az útnak, hogy meg megint rosszul érzem magam és a budiból áradó förtelmes húgyszag csak fokozza hányingerem...


2013.01.27.

Hajnali 6-kor Welcome Bangkok kiáltásra ébredek. Leszállok a buszról és rögvest rám támadnak a taxis hiénák. Türelem! Mondom nekik. Összekukázzuk csomagjainkat, majd jöhet az alkudozás. A Khao san roadra megyünk. A kezdeti 600 bahtról (4.445 Ft) 100 bahtra (775 Ft) alkuszom. 5 perc kanyargás után meg is érkezünk. Hmm... Ezek szerint a 100 is sok volt... 

Fogalmam sincs hol vagyok és merre induljak. A megérzéseimre hallgatok és elindulok egy irányba. Az első hotel fullon van. A második drága, aztán elered az eső. Merevrészeg európaiak vonszoljak magukat az esőben. Mögöttük fekete prostik kéjelegnek. Nem semmi helyre jöttünk... - mondom magamban. A hátizsákosok Mekkája ugyanakkor Bangkok egy legzüllöttebb utcája is. Eláll az eső és tovább indulunk. A következő szállás meghozza a sikert. Tiszta rendezett szoba saját fürdővel 500 baht (3.705 Ft) kettőnknek. Ledobjuk táskáinkat, gyors zuhany, majd alvás egészen 10-ig.


Telefonra ébredünk. Nem aludhatjuk át a napot, hisz mára fontos program van betervezve. Bangkok legnagyobb piacára a Csatucsak hétvégi piacra igyekszünk. 15 ezer stand és 200 ezer látogató. Néhány levél az otthoniaknak, egy újabb gyógyszer, ami megint csak javítja a közérzetem, majd indulás. A taxisok sorra zavarnak el mikor 100 bahtnál (775 Ft) többet nem akarunk fizetni a fuvarért. Egyszer csak egy srác lép hozzám. Egy papírra számokat ír, majd kezembe nyomja. Szembe mutat és azt mondja: "BUS CSATUCSAK!" 

Nagyon megörülök! Amúgy is ki akartam próbálni a buszozást és biztos vagyok benne, hogy a jegyárak versenyképesek a taxisok tarifaival... Pár perc várás után begurul a buszunk. Légkondicionált makulátlan busz.  A kallernél 16  bahtért  (120 Ft)  megváltjuk jegyünket, majd kényelembe helyezzük magunk. Fél órán át szeljük az utcákat, mire a piachoz érünk. Bádogvárosnak látszó kép előttem. Az első bejáraton behatolunk és 5 órán keresztül rójuk a sikátorokat. Itt tényleg mindent lehet kapni... 

Mikor már mindent megvettünk és mi is kellően elfáradtunk, hazafelé szállító buszra vadászunk. A helyiek mindig kedvesek és segítenek. Most is így van. Egy másik számú és sokkal lepattantabb busszal indulunk hazafele. A jegy itt már csak 6,5 baht (50 Ft)! Igazi időutazás ez. Fa padló és ezeréves ülések. A klíma a menetszél és a buszvezetés külön művészet. A megállókban úgy kell leinteni a buszt, ahol sofőrünk sosem áll meg, csak lassít.:-) 

Kb. fél óra alatt érünk vissza a Khao san roadra. Most szembesülök a ténnyel, hová is jöttünk. Az utca csordultig emberekkel és árusokkal. A szobánkba menekülünk, majd egy gyors zuhany és átöltözés után vissza az utcára... Enni kellene valamit. Hoppá! Egy utcai rovar árus! Meg van amit Gabi annyira keresett! Van itt kukac, szöcske, skorpió, csótány és béka. Gabi szöcskét rendel és grátiszba 3 kukacot kap. Én nem merek nagyon rendelni. A gyomrom meg mindig nem százas. Azért egy kukacot én is megkóstolok. Igazan kellemes, sós íze van. 

Cseppet sem érzem rossznak. Az első pozitív élményeken felbuzdulva Gabi tovább bátorodik és egy giga csótányt rendel. Ezt is jóízűen fogyasztja. Engem is megkínál és valóban jó. A kitinpáncél nehezen rágható, de az ízek most is jók... Éhségünket egy Pad thai tésztával fojtjuk el végleg, majd visszamegyünk szállásunkra. Telefonok és levelek haza. Évivel sikerül megbékélnem. Szeretetben búcsúzunk el egymástól. Szállodánkból időközben diszkó lett. Fülsiketítő zenében próbálunk elaludni. A fáradtság könnyedén győzi le a zajt. Percek alatt mely álomba zuhanok.

2013.01.28.

Reggel 8 kor ébredek. Zuhany, netezés a recepción, majd indulás városnéző túrára. A királyi palotát és a mellette levő hatalmas kolostort szeretnénk megnézni. Gyalog megyünk, hisz a térképünkön jól látjuk, hogy nincs túl messze. 15 perc sétával el is érjük a bejáratot. Tömeg... Mire is számítottunk?! - kérdem magamtól... Csatlakozunk a tömeghez és a jegypénztárak felé araszolunk lassacskán. 

Amint kiszúrjuk a külföldiekre szabott, számunkra horribilis 500 bahtos (3.705 Ft) jegyárat, sarkon fordulunk és töröljük a programot. A palota mentén tovább sétálunk Bangkok legnagyobb folyója, a Chao praya felé, hogy egy újabb helyi tömegközlekedést, a vízibuszt is kipróbáljuk. 16 bahtért (120 Ft)  hajókázunk le a város központjába, hogy a vasútállomáson informálódjak a továbbiak felől. A hajóról leszállva a kínai negyed határán találjuk magunkat. Az utcákon autószerelő műhelyek sorakoznak. Ittlétünk eddigi legfinomabb kávéját fogyasztjuk el. Kínai kávé zenével kísérve... 

Miután mindent elintéztünk, nem tudunk ellenállni a csábításnak és egy KFC-ben fojtjuk el éhségünket. Buszra pattanunk és vagy egy órán át kavargunk Bangkok utcain mire "hazaérkezünk". Útközben új tuk-tuk rekord születik. Egy tuk-tukon 9 + 1 ember!!! Frissítő zuhany után ágynak dőlök és nekifogok naplót irni. Kezdek megint gyengélkedni.:-( Jaj, remélem nem kezdődik elölről!:-( Sajnos úgy néz ki, végső búcsút kell vennem kedvenc piros gatyámtól. A fenekén akkora szakadás lett, hogy lassan hordhatatlan.:-(

Holnap elbúcsúzom Gabitól és egyedül folytatom utamat észak fele. Első állomásom Ayuttaya lesz, ahol egy ősi kultúra romjait fogom megcsodálni. Egy nappal később Chiang maiba utazom. Thaiföld északi csücskébe, ahol hosszabb időt tervezek eltölteni...
Reméljük minden zökkenőmentesen alakul...:-)

Sziasztok!

2 megjegyzés:

  1. Nagyon komolyak a képek! Mi az utcai roncstelep?

    VálaszTörlés
  2. A kinai negyed szelen egy utca fullon autoszerelo muhelyekkel. A szereles az utcan tortenik. Az a sok kutyu pedig alkatresz... Itt semmi nem dobnak ki max a muanyag uvegeket...:-)

    VálaszTörlés