Az éjszaka csendben telt. Felszámoltuk maradék kenyerünket, csillapodott az esti mozgolódás is. Gabi nem érzi jól magát és ez szemmel látható. Úgy dönt, hogy ma ágyban marad és ott kúrálja magát. Egyedül megyek le Mammas chickenhez, hogy egy mennyei krumplis rántottával és kávéval indítsam a napot. Reggeli közben azon agyazok, mit is kezdjek ma magammal. Nem akarok én is ágyban fetrengeni! Már csak két napunk van itt és még annyi mindent nem láttunk.
Döntöttem. Elindulok és megkeresem a "távoli" kilátót a hegyen és a mellette található lagunát a dzsungelben. Gabival délutáni találkozót egyeztetünk Raley beach keleti partjan.
Vizet veszek magamhoz és útnak indulok. Tonsai roof sziklái mellett nem tudok megállás nélkül elmenni. Hosszasan nézem, ahogy a világ minden tájáról érkezett mászók feszegetik a határaikat. Raley beach nyugati partja már dugig van napozókkal. 10 percig is eltart, mire eljutok a homokos part túlsó felébe, ahol egy utcácska vezet át a keleti partra. Itt jobbra fordulok és elindulok az eddig még ismeretlen világ felé. Könnyű dolgom van, csak követnem kell a táblákat. Kövekkel kirakott utamat jobbról luxus bungalók, balról tenger, majd hegy szegélyezi.
Egyszer csak egy tábla mutat meredeken felfelé a hegyre. Nem hiszek a szememnek. A kilátóhoz vezető "út" inkább meredek sziklafalhoz hasonlítható, mint gyalogos ösvényhez. Nem vagyok egyedül, a döbbenetemben mások is osztoznak. Na de egy kis mászás csak nem fog ki rajtam... Ha gáz van akkor meg fogom majd a fixen kihelyezett köteleket. Papucsban vágok neki a mászókának.
(Amióta itt vagyok csak az van rajtam.) Kb. 10 percig tart a mászás, mikor átvált meredek emelkedőbe. Egy elágazáshoz érek. Egy szemből érkező fiatal srác ad útbaigazítást. Balra kilátó, jobbra lagúna. Lássuk a kilátót.
Megszűnik az emelkedés, a vízszintes talajon könnyedén lépkedem. Pár perc és kitárul a tér. A kilátó voltaképp a hegy szélét képező sziklafal teteje. Sehol egy árva lélek. Szuper! Leülök a szikla tetejére és gyönyörködöm a panorámában. Meseszép... Készítek néhány képet, majd mire pont indulni készülök, jön a váltás. Visszasétálok a kereszteződéshez, lássuk a lagúnát. Hamar újból leesik az állam. A lagúnához egy szakadékon kell leereszkedni.
Hol 70 fokos lejtő, hol 90 fokos sziklafal. Persze a kötelek itt is ki vannak feszítve, de ahol csak lehet a sziklákat fogom. Kicsit élvezem is, hogy egy könnyed mászás is belekerült a napi programba. Ahogy ereszkedem lefelé, úgy hűl az idő, sűrűsödik a dzsungel és a talaj is vizes - agyagosra vált. Amikor megpillantom a lagúnát, eláll a lélegzetem. Így a száraz évszak közepén egy apró pocsolyára számítottam, de ez egy gyönyörű smaragdzöld tó!!! (Sajnos a képek ezt kicsit sem adják át.) Óvatosan megközelítem a csúszós talajon és a vizet kémlelem. Apró halakat latok, talán egy-két varánusz is lakik itt. Jobbnak látom, ha most kihagyom a fürdőzést. A parti sziklákon agyagból készült szobrocskák sorakoznak. A fallosztól a halálfejig mindenféle...
A kötelező fotók itt is elkészülnek, majd lassan erőt veszek magamon és visszaindulok egészen a táblákig. Itt ismét népes csoport töpreng az elinduláson. Elmondom nekik, hogy a terep nem lesz gyaloggalopp, de a nehéz túra meghozza gyümölcsét.
(Amióta itt vagyok csak az van rajtam.) Kb. 10 percig tart a mászás, mikor átvált meredek emelkedőbe. Egy elágazáshoz érek. Egy szemből érkező fiatal srác ad útbaigazítást. Balra kilátó, jobbra lagúna. Lássuk a kilátót.
Megszűnik az emelkedés, a vízszintes talajon könnyedén lépkedem. Pár perc és kitárul a tér. A kilátó voltaképp a hegy szélét képező sziklafal teteje. Sehol egy árva lélek. Szuper! Leülök a szikla tetejére és gyönyörködöm a panorámában. Meseszép... Készítek néhány képet, majd mire pont indulni készülök, jön a váltás. Visszasétálok a kereszteződéshez, lássuk a lagúnát. Hamar újból leesik az állam. A lagúnához egy szakadékon kell leereszkedni.
Hol 70 fokos lejtő, hol 90 fokos sziklafal. Persze a kötelek itt is ki vannak feszítve, de ahol csak lehet a sziklákat fogom. Kicsit élvezem is, hogy egy könnyed mászás is belekerült a napi programba. Ahogy ereszkedem lefelé, úgy hűl az idő, sűrűsödik a dzsungel és a talaj is vizes - agyagosra vált. Amikor megpillantom a lagúnát, eláll a lélegzetem. Így a száraz évszak közepén egy apró pocsolyára számítottam, de ez egy gyönyörű smaragdzöld tó!!! (Sajnos a képek ezt kicsit sem adják át.) Óvatosan megközelítem a csúszós talajon és a vizet kémlelem. Apró halakat latok, talán egy-két varánusz is lakik itt. Jobbnak látom, ha most kihagyom a fürdőzést. A parti sziklákon agyagból készült szobrocskák sorakoznak. A fallosztól a halálfejig mindenféle...
A kötelező fotók itt is elkészülnek, majd lassan erőt veszek magamon és visszaindulok egészen a táblákig. Itt ismét népes csoport töpreng az elinduláson. Elmondom nekik, hogy a terep nem lesz gyaloggalopp, de a nehéz túra meghozza gyümölcsét.
Még bőven van időm, így tovább sétálok az úton Pranang beach irányába. Gabival mar jártunk itt, de akkor kajakkal. Balról barlangok sora mellett haladok el, mire pár perc múlva felcsillan előttem a fehér, homokos part. Beszaladok a tengerbe, majd krisztusi testhelyzetben elterülök a homokban és vagy 1,5 óráig úgy is maradok. A nyílt tenger felől érkező hűvös szélben és a fehér homokban könnyedén tűröm a nap perzselő sugarait.
2 órakor indulok vissza, nem akarom lekésni a megbeszélt találkozót. Gabi viszonylag jobban van, de meg most sem 100%. Indiai éttermünkben hiába keressük a wifit, most sincs. A keleti parton mintha láttam volna egy helyet. Visszamegyünk, és tényleg... Lightos kaját rendelünk és telefonjainkba burkolózunk. Anyával most sem, de apával végre sikerül skypolnom. Jót beszélgetünk, hosszasan sorolom élményeim és ő türelmesen hallgat, majd ellát bölcs tanácsaival. (köszi Apa!:-) ) Hazafelé Gabi átveszi remekre szabott Armani öltönyét. Nem csalódtam Pravin barátomban. Namastéval búcsúzom tőle és biztosítom arról, hogy meg keresni fogom.
Este nehezen alszom el. Kicsit zaklatott vagyok Évi miatt. Mindenféle gondolatok kavarognak a fejemben... Hajnali 1:20-kor aztán ismét hangokra ébredünk. Ez most nem Egér úr. Valakik kőkeményen döngetnek és a hölgy egy cseppet sem fogja vissza magát.:-D Na ne is merüljünk jobban bele...
2013.01.25.
Reggel frissen ébredünk. Gabi is jobban van. Az esti pálinka kúra meghozta a hatását! Mehetünk hajókázni. Egy 5 szigetes hajókirándulásra fizettünk be, amiben van sznorkerezes, korlátlan vízfogyasztás, ebéd és egy kis dinnye is. 450 baht (3.335 Ft)
Utolsóként szállunk a longtail boatba. (longtail = hosszúfarkú) Teli a csónak és nincs kedvem nyomorogni. A hajó orrán foglalunk helyet, így legalább egész nap a napon lehetünk. Először élem meg, hogy a más kultúrákból érkező emberek úgy néznek rám mintha más bolygóról jöttem volna. A csadort viselő lányok/hölgyek egész nap minket fényképeznek és ránk mosolyognak...
Sorra vesszük a szebbnél szebb szigeteket... A sznorkerezes a legnagyobb élmény számomra. Imádok a víz alá merülni. Ilyenkor egy új világ tárul elem. Mások a hangok, más a közeg, az élőlényekről nem is beszelve. Milliónyi színes hal, az apró rajokban úszóktól a 2-3 kgos magányos harcosokig. Az egyik szigeten meg óriási denevéreket is látni. Legalább akkorák, mint egy varjú és rengeteg van belőlük. Nem aludnék szívesen a barlanglyukban... Az emberes ebédből kétszer is meritek, és persze, hogy a dinnye is lecsúszik. Délután 2-kor kötünk ki utolsó állomásunkon, Pranang beachen. Itt elbúcsúzunk vezetőnktől, innen mar ismerem a járást...
Sorra vesszük a szebbnél szebb szigeteket... A sznorkerezes a legnagyobb élmény számomra. Imádok a víz alá merülni. Ilyenkor egy új világ tárul elem. Mások a hangok, más a közeg, az élőlényekről nem is beszelve. Milliónyi színes hal, az apró rajokban úszóktól a 2-3 kgos magányos harcosokig. Az egyik szigeten meg óriási denevéreket is látni. Legalább akkorák, mint egy varjú és rengeteg van belőlük. Nem aludnék szívesen a barlanglyukban... Az emberes ebédből kétszer is meritek, és persze, hogy a dinnye is lecsúszik. Délután 2-kor kötünk ki utolsó állomásunkon, Pranang beachen. Itt elbúcsúzunk vezetőnktől, innen mar ismerem a járást...
A tegnapi helyre ülünk be, de csak italt fogyasztunk. Ismét rákattanunk a netre... Korán hazaérkezünk, összepakoljuk holmijaink, majd késő estig a verandán üldögélünk.
Ez az utolsó esténk Tonsai beachen. Nagyon megszerettem ezt a helyet. A szívem egyik fele azt mondja, hogy maradj még. A másik viszont azt, hogy menj tovább, még sok dolog vár rád. Én most a továbbra szavazok... Holnap felkerekedünk és visszatérek Bangkokba.
Puszilok mindenkit!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése