2013. január 30., szerda

Ayuttaya

2013.01.29.

Izgatottan ébredek. Meg csak 7 óra, de már nem birok tovább aludni. Még egy darabig forgolódom, aztán végleg kidob az ágy. Persze a mocorgásra Gabi is felébred. Lezuhanyzom, hajat mosok és megborotválkozom. Rendbe szedem magam amennyire csak lehet, ki tudja mikor tudom legközelebb. Összepakolom mázsás hátizsákom és indulás előtt még egy közös reggelit fogyasztunk el barátommal. Müzli friss gyümölccsel (banán, ananász, dinnye) és joghurttal. Ízletes reggelink után Gabi még kikísér a buszra, majd könnyes búcsút veszünk egymástól... " Vigyázz magadra! 1 év múlva látjuk egymást!"

Felpattanok a buszra és kényelembe helyezem magam. Elvileg 20 perc az út és a vasúton vagyok. 5 perc sem telik el amikor leszállítanak mindenkit, hogy átszálljunk egy másik buszra. Nagyot mosolygok!:-D Na ha Gabi most itt lenne.  10 perc várakozás, lassan megtelik a busz és mi is elindulunk. Dugó után újabb és újabb dugók. Egy lány szólít meg és a vasútig kellemeset beszélgetünk. Nepáli származású és most itt dolgozik Bangkokban. Sok jó tanáccsal lát el és látom rajta, hogy nagyon boldog amikor megemlítem, hogy az Ő országát is meg fogom látogatni. Az állomáson kiváltom a jegyem a 3. osztályra, ami egyben a legolcsóbb és legfapadosabb is. A 2 órányi, 75 km vonatozásom ára 15 baht (110 Ft). 

Felpattanok az első kocsira és kényelembe helyezem magam. Mellettem sárga ruhás szerzetesek foglalnak helyet a részükre fenntartott külön kocsirészen. Vonatunk csigatempóban halad. Néha hosszú percekre meg-megáll, de senki sem türelmetlenkedik. Gondolom itt ez így működik. Már 1,5 órája döcögünk, de még mindig Bangkokban vagyunk. Félelmetes, mekkora ez a város. Aztán lassan eltűnnek a felhőkarcolók és megjelennek a cölöpökre épült kalyibák és a rizsföldek. Fél óra késéssel 13:40-kor befutunk Ayuttaya állomásra.

Leszállok a vonatról és mivel fogalmam sincs merre lehet a folyóval körülzárt város, most is a megérzéseimre hallgatok és elindulok egy irányba. Az irány jónak bizonyul!:-) A bazársor után meglátom a folyót és a "csónakkikötőt" is, ahol át tudok kelni a túloldalra. Miután elhagyom a csónakot, tuktukos hiénák rohamoznak meg. Nincs kedvem órákat bolyongani, így miután 20 bahtban (145 Ft) megegyezem az egyikkel, bepattanok és az interneten kiszemelt szállodáig vitetem magam. Sajnos az árak nem stimmelnek az általam látottakkal! 600 baht/éj   (4.430 Ft)  Nekem most túl sok.

Gyalog indulok tovább, majd csak találok valamit. 5 perc és meg is van a következő hotel. 450 baht (3.325 Ft)  kétágyas klímás szoba. Szállásadóm egy kukkot sem ért angolul, így azt sem tudom elmagyarázni neki, hogy nekem sem két ágy, sem klíma nem kell. Végül 350 bahtban (2.585 Ft) megalkuszunk és marad az említett szoba. Ledobom a cuccaim, egy térképet veszek magamhoz és kajavadászatra indulok.

Az utca tele van pálcikás árusokkal. 4 pálcikás husit és egy adag rizst eszem 25 bahtért (185 Ft). Később egy nagy adag krumplival fojtom le 10 baht (75 Ft). Úgy látom, errefelé jócskán nyomottabbak az árak, mint a fővárosban... Remélem észak felé ez csak fokozódik majd!:-) Egy nyugati turistától kapok free wifi infót és egy klassz kis étteremben rá is találok. Kicsit a Shanti louget (első szállásunk Bangkokban) idézi. Nyugati vendégek, kellemes nyugati zene és gyönyörű fa bútorok. Egy Coffe latte mellett felveszem a kapcsolatot az otthoniakkal.

A semmiből boldogság hullám tör rám. Kedvem lenne felállni és táncolni, esetleg hangosan énekelni ezt a szép country számot. "Country road, take me home lallallal lalllala..." Kávém elfogyasztása után egy kisebb terepszemlére indulok. A közelben látható romokat szeretnem megnézni. 20 perc séta és megjelennek a különös formájú tégla épületek. Készítek néhány képet és jó néhányat közelebbről is megcsodálok. A park óriási és nekem nincs sok időm naplementéig... A holnapot viszont teljes egészében erre fogom szentelni, így haza indulok.

Útközben belefutok egy palacsintásba. Nem tudok ellenállni. Csokis-mogyorós pali 20 baht (145 Ft). A szálloda előtti mérleg 1 bahtért (7 Ft) megmutatja a súlyom. 68,5 kg. Titkon bíztam benne, hogy nem mentem 70 alá. Na majd dolgozunk az ügyön, hogy úgy legyen. Az előtérben gekkókat pillantok meg a falon, akad közöttük egy nagyobb példány is. Óvatosan előveszem telefonom és sikerül elcsípnem őket. Kisbölény projekt kipipálva!:-)

Felmegyek a szobámba, lezuhanyozom a közös fürdőben és közben azon töprengek, vajon van-e bárki más rajtam kívül itt. Egy árva lelket nem láttam és egy nyikkanást nem hallottam. Talán ezert tudtam olyan könnyedén lealkudni az arat. :-) Legalább tuti nyugodtan fogok aludni. Lefekvés előtt felelevenítem jógatanulmányaim és egy rövid 30 perces gyakorlatot végzek, amit egy kellemes meditációval zárok. Rendesen be vannak merevedve az ízületeim. Mától napi rutin lesz a jóga és a meditáció...


2013.01.30.

Reggel 7 óra környékén ébredek. Kipihent és friss vagyok. Zuhany és összecuccolás. Hátizsákom a recepción hagyom és kis táskámmal gyalog indulok el, hogy felfedezzem a varost. Hosszú sugárút vezet a romokig. Sorra járom mindet. A fizetős részeket kívülről nézem vagy belógok egy eldugottabb részen. :-) Életem eddigi legnagyobb Buddha szobrával is találkozom. Impozáns látvány az aranyszínű Buddha...

A park egy részén feldíszített elefántok sorakoznak. 400 bahtért (2.895 Ft) bárkit visznek a hátukon 15 percig. Én ebből most nem kérek. Inkább csak csodálom ezeket a gyönyörű teremtményeket és próbálok gondolatátvitellel néhány szót váltani velük.:-) Egy fiatal srác egy piciny elefántot idomít... Eszembe jut az Elefántok elefántja című könyv... Nagyon jó kis kalandregény! Melegen ajánlom mindenkinek!

Kb. 13:00-kor a lábaim azt mondják, elég volt. Visszasétálok egy másik sugárúton a centrum felé, ahol egy piaci kifőzdében 40 bahtért (290 Ft) halálra eszem magam. (csirkecomb, csirkeszárny, csirkehusi, tojás, zöldségek, rizs) Az utca teli van egyenruhás diákokkal. Gondolom most lehet vége a tanításnak. Sokan néznek és mutogatnak rám, de nem zavaróan. Kedvesen, kíváncsiskodóan. A délután nagy részét a tegnapi étteremben töltöm.

Chiang Mai szállást próbálok foglalni. Nem egyszerű... 1 óra múlva hagyom is az egészet a csudába. Felírok néhány címet vésztarcsinak, de úgy döntök, hogy rábízom magam inkább a sorsra és nem szervezkedem előre... Eddig úgyis minden spontán döntésem jónak bizonyult...
Lassan megpróbálok szálláshelyemen visszavonulni és energiát gyűjteni az éjszakai hosszú útra. 12 óra a 3. osztályon biztos, hogy fárasztó lesz...

1 megjegyzés:

  1. Hát igen a jó öreg nutellás palacsintának képtelenség ellenállni. Így hogy 68-ra lefogytál enned is kéne mindennap 10-t, elférne rajtad! :-)
    A szállodaárak pofátlannak tűnnek a kajaárakhoz képest, de gondolom ez a külföldieknek szánt ár.

    VálaszTörlés