2013.08.27-29.
A Tso Moriri trekk után ismét szükségem volt néhány nap rehabra. Napjaim főként evésből, pihenésből, internetezésből és persze templomba járásból álltak. A várost napról napra jobban megismerem. Még közel egy hónap után is találok új sikátorokat újabb és újabb lehetőségekkel és persze minden nap újabb emberekkel kötök ismeretséget. Lassan az összes butikossal köszönőviszonyba leszek, pedig még semmit nem vettem tőlük.:-) A csai teázós helyemen megbeszéltem a tulajjal, hogy ipari mennyiségű tea levelet vásárolnék tőle, mielőtt elmegyek és szeretném megtanulni azt is, hogyan készül (a sokat által megerősített) a város legjobb csai masalája...
Mindeközben egy újabb álom kerített hatalmába. Szállásunk erkélyéről is jól látható a környék egyik klasszikus hegye, a 6121 méter magas Stok Kangri. Sokan utaznak ide csak a hegy meghódítása miatt. Eleinte ügyet sem vetettem rá. Mit nekem Kangri, ha még egy 4000 méteres hágón is alig kapok levegőt. Aztán ahogy teltek a trekkinges napok, úgy akklimatizálódtam és már az 5000 méter feletti régióban sem volt semmi problémám az oxigénhiánnyal. A kondim is napról napra jobb lett és a legnagyobb önbizalmat a körülöttem túrázó turisták és guide-ok adtak. Nem volt olyan, aki azt mondta volna, hogy ne menj, mert nem vagy rá felkészült. Így aztán addig addig rágtam magam a dolgon, míg egy nap be nem tévedtem az állami hegymászó engedélyeket kiállító irodába és meg nem igényeltem az engedélyt a hegyre. A 15 perces papírmunka 2000 rúpiába (6.820 Ft) került. Az indiai állam megadta az engedélyt a hegy meghódítására. Kérdés, hogy a hegy befogad-e.
Egy kis utánajárást követően az alábbi infók vannak a kezemben:
Lehből helyijáratos busszal megyek Stokba. ( Pont ahogy az első trekkingemen alkalmával.) Innen 4900 méter magasra kell feltúrázni, ahol egy alaptábor van kialakítva. Itt lehet élelmiszert és folyadékot is vásárolni. Innen indul a csúcstámadás. Amennyiben ideális az időjárás éjfélkor, de legkésőbb hajnali 1 kor el kell indulni a csúcsra. A felfelé menet persze egyéni tempótól függ, de általában 5-6 óra. Ha időben le tudunk jönni, akkor megússzuk az olvadó gleccser és hó egyveleget és mindenféle probléma nélkül visszaérünk az alaptáborba. Elvileg semmifele speciális felszerelésre nincs szükség. Ezalatt hagóvasra, jégcsákányra, kötélre és társaira gondolok. Két dolgot kell bírni. A ritka levegőt és a menetelést. Ha ez megy és az idő is klappol, akkor elvileg semmi akadálya egy szép mászásnak. Na én ebben bízom.:-)
Hogy ne legyen mázsás a zsákom tényleg csak a lényeges cuccokat viszem magammal és a csúcstámadáshoz egy kisebb táskát is bepakoltam. A megfelelő energiát rengeteg csoki és az alaptáborban vásárolt (Remélhetőleg ínycsiklandozó) finomságok fogják szolgáltatni. A táska bepakolva és úgy érzem én is kipihentem magam. Lássuk a medvét!
Sziasztok!
nyomás!
VálaszTörlés