Stok - Hemis 3/3

2013.08.10 (5. nap)

Az éjjel nehezen jött álom a szememre és nem sokat aludtam. Már 6 órakor ébren vagyok és a gyors összepakolás után a házikóba megyek reggelizni. A tipikus vidéki házikó konyhájában mantrázó bácsika és sertepertélő nénike fogad. A bácsika egyik kezében imamalom, másikban a tipikus tibeti olvasófüzér, ezeket pörgetve, simogatva megállás nélkül ismételi az "Om mani pad me hum" mantrát. ( Úgy tűnik mintha az életük vége felé közeledő  tibeti férfiak hátralévő napjaikat, hónapjaikat, éveiket kizárólagosan a mantrázásnak szentelnek.) Míg a reggeli készül csatlakozom a bácsihoz és együtt imádkozunk. A kaja szokás szerint vajas lekváros csapati. Reggeli után egy kis fénykép nézegetés, majd útnak indulok.

A reggel igen hűvös most is. A Markha folyó jéghideg vizén átkelni nem a legkellemesebb élmény. A sodrás erős és egy-egy helyen combig ér. Ügyesen egyensúlyozva túrabotjaimmal azért összehozom. Lassan előbújik a nap a hegyek mögül és felmelegszik a völgy. A terep ma kiválónak mondható. A 12 km-es távolságon összesen 500 méter szintet emelkedünk. A kényelmes terepen én is jól haladom és viszonylag könnyeden elérem Tahungtse táborhelyet. Amint felverem a sátrat, elered az eső és lehűl az idő. Megfőzöm napi tésztaleves adagom, amit egy keksszel kisérek le, majd pihike. Később szokásos zenehallgatás és elmélkedés. Már nagyon fürödnék valahol, de a jéghideg hegyi patakban és nyálkás időben egy fürdés csak súlyosbítaná a meglévő megfázásom... Marad a hónalj stift.:-)

2013.08.11. (6. nap)

A reggel igen nehézkesen indul. Fáj minden porcikám és semmi kedvem kibújni a meleg hálózsákomból. Az előző reggel kapott csapatit bedugom a hálózsákomba és testhőmmel felmelegítem. ( Éjszakára egyébként minden akku-t is a hálózsákba dugok, hogy ne merüljenek le...) Összepakolom a motyóm, majd szemerkélő esőben a sátram is. A levegő nagyon hideg úgyhogy nincs mit tenni, felveszem újból a bakancsom. Annyit változtatok, hogy a bal lábamon lazára fűzöm, ezzel talán megkímélem a bokám.

Mára egy rövid 3 órás séta van csak beprogramozva az utolsó, egyben legmagasabb hágó alatti alaptáborig. Az addig vezető út viszont szépen emelkedik. Próbálom tartani a szervezett csoportokkal a tempót, de a felfelé menetnél mindig meggyűlik a bajom a mázsás hátizsákommal. Egy szép kis hegyi tavacskánál úgy félúton lehetünk, mikor mindenki pihenőt tart. Elsőnek indulok tovább és megint csak rossz irányba. Az ösvény, amin kb 1 órát vergődhettem meredeken felfelé egy közeli 6400 méter magas hegy alaptáborához vezetett volna. Szerencsére még időben kapcsoltam (Gyanús volt, hogy senki nem ért meg utol, hogy az időjárási viszonyok egyre szörnyűbbek és hogy csak közeledem és közeledem a hatalmas hegyhez....) és visszavonultam a jó ösvényre. Nemsokkal később megláttam a széles tisztás közepén álló sátortábort. 4730 méter. Hát ilyen magasan sem aludtam még. Szerencsére a hegyibetegségnek azóta (első nap) sincs semmi nyoma, bár a fránya megfázás még mindig gyötör....

Sátorverés és tésztaleves után néhány guide-al és segítővel elegyedek szóba. Sok mindenről szó esik a vallásoktól a trekkingezésig. Nagyon jól esik, mikor ismét elismerően nyilatkoznak teljesítményemről. ( "It's nice man! You are doing this alone, without guide and you carry all your staff..." Valahogy így nyilatkoztak.:-)) A hosszúra nyúlt beszélgetés után pihengetek, majd számot vetek élelmiszer ellátmányom felől. A helyzet válságos. Néhány csokin kívül semmi sem maradt és holnap hosszú és kemény séta vár rám. Muszáj lesz befizetnem egy vacsira.

Este 7-kor a táborhely étkezősátrában gyülekezik a kiéhezett népség. Egy újzélandi sráccal beszélgetek. A szimpatikus srác szeméből némi őrültség olvasható ki. Sejtesem hamar beigazolódik. A 30 éves srác az extrém sportok rabja. Most épp egyedül kívánja megmászni a már említett 6400-as hegyet. Pár napja egy "könnyűnek" nevezett 6100-as hegy csúcsára 3,5 óra alatt ért fel az 5000 méteren lévő alaptáborból. Bizony nem kis teljesítmény. Az pedig pláne elismerésre méltó, hogy mindent egyedül, mindenfele sherpa segítsége nélkül visz véghez! Vacsi közben tudom meg, hogy a svédasztalos 2 féle meleg ételből álló lakoma 300 rúpiába (1.090 Ft)  fog fájni. Ezek után többet ettem ezen az estén, mint a túrán eddig összesen... Este dermesztő hidegre fordul az időjárás. A hálózsákomon minden rést összehúzok és így vészelem át az éjszakát.

2013.08.12. (7. nap)

Reggel 6:30-kor ébredek egy immáron szokásosnak nevezhető éjszaka után. Reggelire felfalom maradék csokikészletem, majd csomagolás és indulás fel a hágóra. Az esti vacsi kikívánkozik belőlem, de a tábori illemhely, most is inkább pöcegödörhöz hasonlítható. Marad a természet lágy öle... Az 5260 méter magas hágóra 1,5 óra alatt sikerül feljutnom. Lassan de biztosan haladok. Egy lépés- egy belégzés, egy lépés- egy kilégzés. A hágót eleinte felhők takarják, majd sikerül néhány képet csinálnom mikor pár pillanatig előbújunk a felhők közül. Egy lapos kőbe a "HUN" feliratot karcolom, majd megkezdem a leereszkedést a túloldalon. Lefele menet most is verhetetlen vagyok.:-) Átengedem magam a gravitációnak és próbálom megtartani az egyensúlyt.

A hegyről lejövet egy szűk szurdokban folytatom utam. A hegyi patakon ma is többször át kell keljek, de a víz állása még alacsony, így nem.okoz problémát. Egy sziklás hegyoldalban legelésző zergeféléket pillantok meg. A kedves jószágok annyira nem félnek tőlem, hogy kb 10 méteres távolságból is tudok fényképet készíteni róluk. (Azt hiszem ez volt a 4. emlős faj, amit láttam az utamon.) A szűk szurdokból széles völgyekbe érkezem, melyek végeláthatatlanul követik egymást. Minden völgyben felcsillan a remény, hogy a végén ott lesz a várva várt végállomás, de csak nem akar eljönni. Az utolsó 2 órám zombi üzemmódban teszem meg. Nincs külvilág, se semmi. Csak menetelés és menetelés. Aztán kb. 7 órával indulás után meglátom a betonhidat, ami számomra a kapcsot jelenti a civilizációhoz. Villámgyorsan lenyomom a maradék párszáz métert a vendéglőig, ahol egy tea és egy potya ebéd ( kenyérféleség + tejfölféleség) mellett bevárom a többieket.

A vendéglő kisbuszával 2500 rúpiáért (9.075 Ft) Lehig repítenek minket. A 6 fős kisbuszt sikerül megtöltenünk, így 420 rs/fő (1.525 Ft)  áron kb. 1-1,5 óra alatt újra Lehben vagyunk. Nem érdekel milyen büdös vagyok és hogy nézek ki. Enni akarok és írni szeretteimnek. Az evés összejön (Vega momo + rizspuding), de a netről ma is le kell mondanom... Hazamegyek, ahol gyors élménybeszámoló írása után megpróbálom lecsutakolni magamról a centi vastag koszréteget. Fürcsi után tisztán és illatosan bújok az én kis ágyikómba.:-)