Aklimatizálódás és városnézés

2013.08.01.

Reggel 8:30 körül ébredek a szomszédos konyhából kiszűrődő zajokra. Az éjjel igencsak hideg lehetett. Kutya pózba kuporodva, nyakig betakarózva is többször felkeltem rá, hogy fázom. Nem mintha nem lett volna 2 méterrel odébb a -10 fokos hálózsákom...:-) Majd legközelebb beélesítjük lefekvés előtt... A reggeli tisztálkodás után a belváros felé indulok még némi péksüteményt venni. Hamar rá is találok egy szuper pékségre. Egy kb. fél kg-os kenyeret veszek 30 rúpiáért (112 Ft). Visszafele egy free wifit jelző tábla csalogat be egy másik pékségbe. Itt kétféle finomságot eszem, míg Évivel és Anyával telózom és frissítem a blogot. Sajnos a net elég gyorsan elszáll, de végülis örüljünk neki, hogy legalább ennyi volt. A városban egyébként több netkávézó is van, de itt 1 óra net 100 rúpia (374 Ft), ami tudom, hogy otthonról nézve nevetségesen kevésnek hangzik, de itt Nekem ~ 1 napi kajaköltségem. Persze, ha minden kötél szakad, azért majd "beruházok" egy-egy órára alkalmanként...

A kiadós reggeli után semmi kedvem hazamenni, inkább bevetem magam a város forgatagába és a megannyi tibeti menekült piac "kacatjai" között kotorászom. Egy kézi imamalom, egy nyakék és egy kisebb imazászló is a horogra kerül. 220+200+50 rúpia (820, 750, 190 Ft) ( Apa esetleg utánanéznél, hogy ebayen is beszerezhető-e imazászló és mennyiért? Ha nem, akkor vennék egy rakattal otthonra.) A menekültek piaca egyébként teli van jobbnál jobb kütyükkel. Van itt ezer féle hangtál, ékszer, mantra feliratok, hangszerek, hagyományos ruhák, apró szobrocskák és még sorolhatnám. Szívem szerint mindent felvásárolnék, de egyelőre visszafogom magam. A városban számtalan trekking shop is található, ahol viszonylag olcsón beszerezhetőek a nagy márkák koppintott változatai. Egy trekking póló után kutatok, de nincs szívem kiadni 600 rúpiát érte...(2.245 Ft) Marad a jó öreg pamut póló 250 rúpiáért (9345 Ft). Két pólóval bővítem készletem, így már 5 pólóm is van!:-) Ebédre 4 vega szamószát eszem egy muszlim kifőzdében. 20 rúpia. (75 Ft) A városnéző sétától megint megfájdult a fejem. Hazamegyek és ledőlök egy picit...

1,5 óra alvás után újult erővel ébredek. Frissítő fürdőt veszek, majd kitalálom, hogy ma malai koftát fogok enni vacsorára. Keresem, keresem, de sehol sem találok free wifis éttermet. A sors pont egy rejtett kolostor melletti étterembe sodor. A malai kofta isteni és az árak is egész korrektek. Malai kofta + 3 csapati + csai masala = 115 rúpia (430 Ft) Vacsi után körbejárom a kolostort és megpörgetem az imamalmokat. Bentről mantra mormolása és dobszó szűrődik ki. Leveszem szandálom és belépek az apró épületbe. Balra tőlem fiatal szerzetes dobol és mantrázik. Rajtunk kívül csak néhány turista van még a teremben. A falat díszes Buddhát ábrázoló freskók és egy-egy híres láma képe díszíti. Helyet kap persze a mindig mosolygós Dalai Láma képe is. A templomból a város központjában, található régi királyi palotába megyek. Az út az óvárosrész szűk sikátorain keresztül meredeken kaptat felfelé. A kisebb hegymenet bizony gyönyörű kilátással ajándékozza meg azokat, akik feljönnek. A palotából minden irányba messzire ellátni. Egészen a hófödte hegycsúcsokig... Úgy tűnik szerencsém van és záróra után érkeztem. Így megúszom a külföldiekre vonatkozó 100 rúpiás  (375 Ft) beugrót. A palota belső falai nem igazán hoznak lázba. Egy jobb állapotú magyar várra emlékeztetnek. Hazafelé már sötétedés után indulok. Sikerül másodszor is eltévednem, de azért nagy nehezen hazatalálok.:-) Megint fejfájással küzdök... Remélem holnapra már elmúlik. Ideje lenne aktivizálni magam és felkészülni a többnapos túrázásokra. Lefekvés előtt Merlin tanításait olvasom és jó buddhistához méltóan, pörgetem az imamalmom, majd meditálok...

2013.08.02

Reggel 7:30-kor ébredek. A hálózsák szuperül funkcionált!:-) Reggelire lekváros kenyeret eszem és a házinénimtől kapott teát szürcsölészem. Rajtunk kívül csak az öreg papi van ébren, aki épp a teraszon imádkozik. Mivel a fejfájásnak nyoma sincs, 3 napüdvözlést is belecsempészek a reggelembe, majd megpakolom kis táskámat és a városnak indulok. Egy ivóvíz újratöltő állomáson feltöltöm kulacsomat 7 rúpia/liter (25 Ft), majd a pékseéhez sietek wifi reményében. Sajnos az internet nem működik. Na sebaj, megnézzük egy másik helyen. Itt sem. Hát akkor talán később...

A mai tervem egy kis városnézésből állna. Előbb a buszpályaudvarra megyek, ahol megtudakolom a holnapi buszom indulási idejét. (Holnap egy kb. 20 km-re lévő kolostorba fogok ellátogatni) A pályaudvarról egy kb. 200 méter magas dombra mászom fel. Innen is szép kilátás nyílik a városra és már látom is következő célpontom. Visszaereszkedve a belvárosba a palota fölé épített Tsemo Forthoz kapaszkodom fel. A több száz lépcső után rendesen zihálok. A domb tetejére épült templomokat szinte teljesen beborítják az imazászlók. A várost ismét madártávlatból, de egy másik szemszögből látom. Ismét leereszkedem a belvárosba. Egy kietlen sivatagos részen sétálok vissza, amikor egy muszlim papikától kapok engedélyt, hogy lefotózzam. Azt hiszem Ő is az imádságra igyekszik. A muszlim templomból kiszűrődő ének jól hallható az egész városban. Annak ellenére, hogy Tibetben vagyunk nagy számban élnek Lehben muszlimok és hinduk is. Szerencsére úgy tűnik, hogy békességben elférnek egymás mellett. A belvárosban egy számomra új városrészben találom magam. Az utcai piacon zöldség, gyümölcs és a már ismert portékák vannak terítéken. Számomra a legfurább, hogy milyen nagy mennyiségben lehet kapni sárgabarackot. Fél kg házilekvár  már 100 rúpiáért (375 Ft) megvehető. Utolsó célpontom a város északi részén található, természetesen ismét egy magaslatra épített sztupa. A több száz lépcső ismét próbára teszi lábaimat, de sikerül pihi nélkül megbirkóznom velük. Újabb fotók a városról, még egy kis lépcsőzés, majd vissza a pékségbe wifi reményében. Sajnos még mindig semmi. Kezdek elfáradni,  azt hiszem ideje hazamenni.

A lehi városnézést 5 óra alatt sikerült lebonyolítani. Persze nem volt lóverseny, de arra próbáltam odafigyelni, hogy a lehető legkevesebbet pihentessem a lábaim. A 8-10 napos túrákon napi 5-8 órát fogok gyalogolni, zsákkal a hátamon, terepen és gyakran 4-5 ezer méteres magasságban. Mivel nincs pénzem guide-ra vagy hordárra és amúgy sem áll közel hozzám a túrázás ezen formája, muszáj formába lendítenem magam. Az állóképességen nem múlhat a túrák kimenetele. Mostantól minden nap emelni fogom a távolságot és az időtartamot, amíg úgy nem érzem, hogy megértem egy 10 napos útra a hegyek között...

Otthon blog írással és egy kis imamalmozással egybekötött meditációval töltöm az időt. Késő délután indulok vacsizni és wifire vadászni. Sajnos a wifi most sem jön össze. Este fürcsi egy vödör hideg vízzel, naplóírás és kis készülődés a holnapi túrára. Elvileg a kb. 20 km-re lévő Stok falucskába fogok elbuszozni, ott körülnézni, majd hazasétálni.

Sziasztok, vagy ahogy itt mondjak: Dzsulè!