Palota, kolostor, menetelés

2013.08.03.

Reggel 7:00-kor ébreszt az órám. Nem sokat teketóriázom. A reggeli lekváros kenyér és tea után menetelek is a buszpályaudvarra. Hátamon a kis táskám a napi ellátmánnyal és a szokott felszereléssel. A mai célpont a kb. 20 kmre fekvő Shey-i palota (Shey egykoron a ladakhi király székhelye, így a tartomány fővárosa volt.) meglátogatása, majd hazaséta. A pályaudvar átláthatatlan káoszát a taxisok segítenek átlátni. Egy apró, de csurdig tömött kisbuszra szállok. Mellettem egy idősebb ladakhi néni mantrázik. Kb. 20 perc után kérdezek rá a sofőrre, hogy mi újság Shey-el. Az újság az, hogy ez a busz nem oda megy... A sofőr kedvességének hála ingyen visszafuvaroz a Leh-i pályaudvarra (körjárat) és átnavigál egy másik ilyen kisbuszra. Végre jó úton vagyok!:-) A busz most is tömve mindenfele alakkal, de a helyieken kívül turistákat is fellelni. Shey-ben egyedül szállok le egy segítőkész helyinek köszönhetően, aki megállítattja a buszt pontosan a palota előtt. Míg felfelé lépcsőzöm, szorgosan pörgetem a kihelyezett imamalmokat. (Az imamalmokra az "Om mani padme hum" mantra van gravírozva és minden egyes fordulat egy elmondott mantrának felel meg.) A 17. századi palotából ismét szemet gyönyörködtető a látvány a környező tájra. A palota belsejében a számos falfestmény mellett.egy 1645-ben épült méretes ülő Buddha is helyet foglal. Ahogy feltekintek rá, úgy érzem, hogy a szobor a lelkem melyéig lát. A tekintete megbabonáz és egy pillanatra megfagyaszt.

A palotából egy sziklás domboldalon keresztül ereszkedek vissza a főútra. Fejemen sapka, arcomon kendő, lábamon szandi, póló és rövidnadrág. Az telefonom 15 fokot jelez, de a perzselő napon ezt 30-nak érzem. Az Évitől kapott szuper erős naptejnek most nagy hasznát veszem. Nemsokkal indulás után magyarok nyomaira bukkanok. Mégpedig a Csoma's room alapítványéra. Az út mentén egy szép sztupa lesz hamarosan átadva. Sajnos az alapítvány zászlaján kívül egy magyart sem látok, csak helyi munkásokat. Az első faluig (Choglamsar) könnyedén szelem a kilométereket. Itt egy kis pihenőt tartok és megeszem az ellátmányom, illetve egy tibeti vendéglőben tejes teát iszom. A falucska egyébként viszonylag sok tibeti menekültnek adhat otthont. Egymást érik az apró tibeti vendéglők és a különböző buddhista iskolák. A szomszéd asztalnál is 4 nővér tanonc foglal helyet. Folytatom az utam és szép lassan a nap kiszív minden erőt belőlem. Érzem, hogy felperzselte a bőröm és mintha egy kis napszúrást is kaptam volna. A tágas völgyben több kilométerre is ellátni, de Lehnek nyoma sincs... Egyszer csak meglátom a város fölé épített sztupát és új erőre kapok! Megkortyolom vizes kulacsom és már nem is érdekel a napsütés. A városba érve egyenesen egy internet kávézóba megyek, hogy beszéljek szeretteimmel. Évit, Anyát és Tibit is sikerül elkapnom. A blogot meg épphogy frissítem, aztán elszáll az amúgy is nagyon gyenge net.:-( Nem bánkódom, a lényeg, hogy megnyugtattam Évit és Anyát. Az egy órás pihentető üldögélés a netkávézóban elfeledtette testemmel a menetelest. Lesétálok a szokott helyemre és egy Malai koftaval + 3 csapatival jutalmazom meg magam. Este hosszasan suvickolom le magamról az út porát, majd nagyon korán ágynak dőlök. Egy kis Merlin olvasásra és meditációra még van erőm, de semmi több...

2013.08.04.

Reggel 6:30-kor ébredek. Ez a fránya nátha még mindig kínoz. Ne gondoljatok semmi komolyra, csak állandó orrfolyásra... Gyors reggeli, tea és már úton is vagyok a pályaudvarra. Ma a Thiksey-i kolostort fogom meglátogatni, majd visszasétálni. Thiksey egyébként a következő település Shey után és kb. 25 kmre van otthonomtól. Az aprócska busz most is teljesen tömve és mit ad Isten, ma is egy mantrázó nénike ül le mellem.:-) A thikseyi kolostorhoz egy sziklás domboldalon (amolyan hátsó bejáratszerűségen) kaptatok fel. A hatalmas épületben hamar rátalálok az imádkozó teremre, ahol pont elkezdték az imadkozást. Egyetlen turistaként ( Ez a szám 30 perccel később alaposan megnövekszik.) a terem szélén foglalok helyet. Lehunyom a szemem és átadom magam a hely szellemének. Az idősebbek olykor hangosan mantráznak, máskor néma csend van a teremben. Patakokban folyik rólam a víz, pedig a hűvös teremben nincs az a kánikula. Egyszer csak felhangosodik a mantrázás, dobszó és tibeti kürtök kíséretében. Kiráz a hideg, bizsereg a testem és könnybe lábad a szemem. Soha nem éreztem azelőtt ilyet. A zene és a mantra egyvelege egy másodperc alatt transzba ejt. A hatalmas energiákat szinte kézzel lehet tapintani. Azt hiszem soha nem fogom elfelejteni az itt eltöltött időt. Ahogy beözönlenek a turisták, úgy törik meg a varázs részemről. Körbesétálom a kolostort és egy kisebb indiai hadosztállyal pózolok a kedvükért. Ha mar így alakult én is kérek egy közös képet néhányukkal.:-)

Lefelé most is a hegyoldalon megyek, majd újból megkezdem a menetelest. Shey előtt egy igazi sztupa mezőben gyönyörködöm. A tábla szerint kozel 700 sztupa van a környéken, ami igencsak szép mennyiségnek számít! Choglamsar falucskában egy indiai vendéglőben pihenek meg. (Sajnos a tibeti kajáldák zárva vannak.) A vendéglőben egyetlen étel van, rizs és valami gyanús hús. Marad a rizs és a csai tea. A pihenő után furcsa égő érzés jelentkezik combjaimban. Ez bizony a fáradtság tünete. Néhány méter után már alig bírom emelni a lábaim. Ajjajj! Pedig még a fele hátra van! Kis idővel később kikapcsolom az agyam és átváltok menetelő zombiba. Nem hallok nem látok csak pakolom egymás elé a lábaim. Kb. 5 órával indulás után haza is érkezem.:-)

A mai teljesítményem még a háziak is elismerik, aminek nagyon örülök. (Hát még az egóm!) Persze voltam én már sokkal jobb formában is, amikor rendszeresen futottam. Na, de bízzunk benne, hogy ez is elég lesz a több napos trekkingre. Miután lecsutakoltam magam, megbeszélem a háziakkal, hogy 2 nap múlva (08.05.) elindulok a Markha Valley trekk-nek nevezett túrára. Erről még később írok. Áldásukat adják rá és biztosítanak helyet a motyómnak, amit nem szeretnék magammal vinni. Bedőlök az ágyba, de 45 perc forgolódás után feladom az alvást. Blogot írok, majd vacsizni indulok. A free wifis helyen nemcsak péksüti, hanem főtt étel is van. Megnézzük milyen a kaja és talán a wifi is működik...