Rumtse - Tso Moriri 1/3

2013.08.18. (-1 nap)

Reggel korán kelek és lekváros szendvics gyártással kezdem a napot. Lesietek az engedélyekért az utazási irodába, de sajnos kiderül, hogy sietségem hiábavaló volt. Nem tudták elintézni a papírokat és előreláthatólag holnap délután 1 órára igérik. Valahogy most nem szomorít el a hír. Inkább úgy fogom fel, hogy van még egy napom felkészülni.:-)

Otthon folytatom a pakolászást és kajakészítést. Zacskós leves, instant tészta, főtt tojás, csokik, tea, vaj, méz. Bőségesnek tűnik az ellátmány... A szép napsütést kihasználva a teraszon mantrázom és meditálok, miután a házinéni egy "titkos" helyiségre hívja fel a figyelmem. A ház emeletén egy csodálatos imádkozó-meditációs szoba található, (ún. Puja room) melyet mostantól én is látogathatok. Nagy megtiszteltetésnek érzem és biztos vagyok benne, hogy élni is fogok a lehetőséggel.

Délután a városba megyek az utolsó dolgokat beszerezni (pl. 5 méteres imazászló) és megvacsorázni. Természetesen most is pizza + süti + chai kombináció.:-) Vacsi után templomi mantrázás, amit otthon a puja roomban folytatok.

2013.08.19. (0. nap)

A mai reggelt a lassú és nyugodt tempó uralja. Nincs kapkodás, nincs rohanás. Ébredés után még hosszan az ágyban maradok és Az út a beteljesüléshez című könyvet olvasom. 13:30-kor indulok el otthonról hátizsákommal. Az utazási irodában megkapom a papírokat és jókívánságokat, megebédelek a szokott helyen (malai kofta + 4 csapati), süti és csai, majd irány a buszpályaudvar.

1 órával a busz indulása előtt sikerül megtalálnom a járatot, de már most zsúfolásig teli van pakolva. (A napi egy járat bizony túl kevés.) A padlón gázpalackok, akkumulátor és gázolajjal teli műanyag flakon. Minden adott egy szép robbanáshoz.:-) Mire a busz elindul, most sem lehet egy gombostűt sem leejteni. A szerencsések padlóra felhalmozott árukon és a székeken ülnek, a kevésbé szerencsések azok az ajtóból kifele lógva-kapaszkodva utaznak. A 80 km-s távot 2,5 óra alatt sikerül megtenni. Már épp szürkül, mire Rumtse falujába érkezünk. A falu végén egy tisztásra mutató Camping táblát találok. Sehol senki. Egy percig elgondolkozom a további keresgélésen, majd úgy döntök, itt fogok sátrat verni.

2013.08.20. (1. nap)

Az éjszaka sokáig forgolódtam és nehezen aludtam el. Szokásos sátrazós éjszakának mondanám.:-) Kint szakadt az eső, de szerencsére a sátor állta a sarat és reggelre elállt. Megeszem reggeli lekváros kenyerem, megiszom forró teám, majd pakolás és indulás a hegyek közé. Rajtam kívül csak néhány helyi tevékenykedik az utcán. Turista csoportoknak nyoma sincs. Ez abból a szempontból nagyon jó, hogy kettesben lehetek a hegyekkel, abból viszont nehezebb, hogy a 100 km hosszú utat magam kell megfejtenem. Persze az én szeretett Istenem most is gondoskodott arról, hogy a megfelelő időben küldjön jelet, vagy segítséget.

Egy patakot követve hagyom el a civilizációt és merülök egyre mélyebbre egy szépséges völgyben. A tágas völgy és a csend elvarázsol. Újra itt vagyok! A szívem teli boldogsággal. Egy véletlen baki következtében sikerül beáztatni telefonom, ami azonnal fel is mondja a szolgálatot. Lemerül az akku és nem tudom bekapcsolni. :-( Egy darabig bosszankodom, majd inkább elfogadom a helyzetet, végülis fényképezőm van, az óra meg nem is annyira szükséges.

Már hosszú órák óta gyalogolok és el kellett volna érjem a mai szálláshelyem. Lehet, hogy megint elhagytam volna? Vagy a néhány nomád által lakott szép zöld tisztás lett volna Kyamar, a mára kijelölt szálláshelyem? Akkor viszont ismét egyenesen egy 5115 méteres hágó felé tartok. Egy kis terepszemle után bebizonyosodik a gyanúm. Szerencsére még épp időben. Egy vízszintesnek tűnő talajon, szeles kopár domboldalban verek tábort. Sehol egy árva lélek. A délután folyamán a nomádokon és egy lókaravánon kívül senkit sem láttam. Még napsütésben főzöm meg tésztalevesem (+1 főtt tojás) és instant spagettim. Mától ez lesz a vacsorám. Hát nem repdesek az örömtől, de a semminél ez is több. Egy forró tea mellett kicsit szemlélem a körülöttem rohangászó pockokat és szarvasféléket, majd a vihar közeledtével visszahúzódom sátramba.

2013.08.21. (2. nap)

Az éjszakám szörnyű volt. Mint kiderült, a vízszintesnek tűnő talaj egy szép lejtő volt, amin egész éjjel lefelé akartam csúszni. Sehol sem találtam egy kényelmes pontot és alig aludtam valamit. Valahogy mégis összekaparom magam és a reggeli lekváros kenyér és tea után útnak indulok.

Felfelé haladva muflonfélék, nyulak, mormoták és pockok kísérnek utamon. Gondoskodnak róla, hogy folyamatosan lekössék figyelmemet. A hágóra vezető hosszú, de fokozatosan emelkedő ösvény a kedvenc típusom. Nincsenek meredek kaptatók, amin hamar kifulladnék, inkább folyamatos lassú emelkedés... A szép napsütéses időt kihasználva viszonylag hosszasan elidőzöm a hágón, mielőtt elindulnék lefelé. Egy bíborszínű hegyről nem bírom levenni a tekintetem. Szemmel láthatóak az energiák melyeket kibocsájt. A hágóról szép zöld völgybe ereszkedem, melynek tiszta vizű patakjából sikerül feltölteni vízkészletem. A könyv szerint a hágó utáni völgy elvileg Tisaling Valley, ami egyben mai szálláshelyem is. Valami nem stimmel. Igaz nincsen órám, de nem érzem, hogy 7 órát vagy 15 km-t megtettem volna. Leülök és várok.:-)

Kb. 1 órával később egy pónikaraván, egy szikkim guide és egy szimpatikus német pár jelenik meg a láthatáron. Ők is Tisalingba tartanak és, mint kiderül még kb. 2,5 órányira lehetünk onnan. Csatlakozom hozzájuk és folytatom a túrát. Meglepődve tapasztalom mikor egy újabb, ez esetben egy igen meredek hágóra kapaszkodunk fel. A könyvem egy szóval sem említi a számomra kőkemény hágót. Sőt! Kb. 1 órával később egy újabb picike hágó teszi fel az i-re a pontot. Innen viszont már látom az óriási katlant és a középen lévő két nomád sátrat. Leverem a sátram és míg süt a nap, lábat és kezet mosok a közeli patakban. Megeszem napi zacskós tészta adagom, majd behúzódom a sátramba a közelgő vihar elől. (A táborhely kb. 5000 méteren lehet.) Egyszer csak a német úr jelentkezik sátram előtt. Egy forró bögre tej és kekszek. Hirtelen a lélegzetem is eláll. Nagyon jól esik a gesztus és nem győzök hálálkodni. Persze a következő gondolatom, hogy hogyan is tudnám viszonozni. Összekaparom, amim van és azzal térek vissza a sátrukhoz. Persze a 6 póniból álló lókaraván mindennel rendelkezik amivel én, így udvariasan visszautasítják gyömbérem, fokhagymám és C vitaminom. A völgy csak úgy hemzseg a pockoktól. A sátram körül is egy tucatnyi pocoklyuk található. Ennek ellenére egy incidenst leszámítva megúsztam az estet. Egy kíváncsi pocok egészen a sátram belső faláig merészkedett, de egy szimpla ráijesztéssel örökre elzavartam.:-)