Jó reggelt Vietnam!

2013.03.30.

Tuk-tukunkkal 7:30-kor indulun el a szállásunk elől. A határ elvileg csak 25 km, de az utak állapota miatt 1 óra kell a megtételéhez. Poros hepehupás földutakon haladunk, körülöttünk rizsföldek míg a szem ellát. Mikor elérjük a határt, két motoros taxira váltjuk tuk-tukunk, ami innen már nem mehet tovább. Életem legelhagyatottabb határátkelője ez. A kambodzsai oldalt csupán egy düledező fakunyhóban ücsörgő katonatiszt képviseli. Megkapjuk a stemplit és átrobogunk a vietnami oldalra. Ez már inkább hasonlít egy határátlépőhöz, de a szokásos emberáradatnak nyoma sincs. Mintha a világ háta mögé készülnénk utazni.:-) A vietnami vámosok megkapják az 1 dolláros kenőpénzt és mi ezzel megkapjuk a zöld utat  az országukba. Érdekes, hogy csomagjaink mindvégig a motorokon voltak, ami senkit sem érdekelt.:-) A határról 15 perc motorozással érjük el Ha Tien városát. Igazi nyüzsgő kikötőváros. Millió dudáló motoros és magas épületek. Egy bankban beváltom 100 dollárosom a helyi pénznemre, a dongra. (100 USD = 2.100.000 DNG) Újra milliomos vagyok!:-) Innen sofőrjeink a kikötőbe visznek minket, ahol megtudjuk, hogy a 10 órási tervezett hajónk helyett csak 13:30 kor lesz komp Phu Quoc szigetre. Addig meg pont 3,5 óránk van. Leülünk egy kikötői kajárdába és a helyi kisgyerekekkel múlatjuk el az időt.

Hajónk pont úgy néz ki, mint a Dunán cirkáló hosszúkás utasszállító folyami hajók. A kb. 150 ember mellett helyet kapnak meg motorok, élő állatok és minden amit el tudunk képzelni. Elfoglaljuk helyünket és a kétórás úton megismerkedünk egy egyedül utazó német lánnyal. A sors fintora, hogy pont ugyanarra a szállásra igyekszik ahová mi is.

A szigetre hosszú, fából készült móló vezet. A kikötőből kisbusszal megyünk a sziget másik oldalán lévő Long Beachre, ahol egyébként a szállásunk is van. Utunk itt is hepe-hupás földút és a dzsungelen keresztül vezet. Útközben sofőrünk egy másik szállásra hívja fel figyelmünket, ami pont a miénk mellett van. Megnézzuk mindkettőt és végül a sofőr féle szállásra szavazunk. A bungaló 5USD/fő egy éjszakára. Közvetlenül a tengerparton van, saját fürdővel, két nagy ággyal és két szuper függőággyal a teraszon. Miután beköltözünk a függőágyban pihengetünk, majd egy parti nyugágyból szemlélem a tengert. Vacsira rántottát eszünk bagettel, majd korán lefekszünk.... Hosszú nap volt ez a mai....

2013.05.31.

Reggel korán kelünk és reggeli beszerző útra indulunk a 3,5 km-re levő piacra. A homokos part mentén sétálunk. A part szemet gyönyörködtető, de a terep lábat gyötrő. A süppedős homokban korán reggel menetelni nem is olyan jó érzés.:-) A városközponthoz érve eltűnik a homokos part és mi is felsétálunk a főúthoz. A piachoz vezető út igazi titkos ösvény. Építkezéseken és kerítések alatt átbújva érjük el. A portéka itt is a szokásos. Zöldség-gyümölcs, halak, húsok. Kambodzsához hasonlóan a halak és a húsok sincsenek jégen tárolva. Szimplán asztalon vagy egy darab rongyon várják a vevőket. Nem semmi, mit kibír a gyomruk/gyomrunk. A nap egyre magasabban jár és egyre erősebben tűz. Az orrom és a szemem alatt még mindig piros. Egy szalmakalapot veszek, hogy ezzel védjem magam. Reméljük hatásos lesz.:-) Néhány péksütit, zöldséget és egy ananászt vásárolunk, majd hazasétálunk. Reggel 7:30-kor indultunk el otthonról és 12:00-ra értünk haza. Jó hosszúra nyúlt ez a kis séta. Ebédre rántottát eszünk gazdagon, majd elszundítok a függőágyunkban.

Szundi után a partra megyek és csodálatos felfedezést teszek! Csupán 100 méterre a másik irányban a homokos parton egy maréknyi homokkő sziklát találok. Kb. 3 méter magasak, gyönyörű szépek és még érintetlenek. Micsoda ajándék ez az Istentől! Vajon mivel érdemeltem ki ezt már megint? Nem győzök hálát adni Neked Istenem ezért a csodálatos életért! Miután alaposan szemügyre vettem a sziklákat, visszamegyek a szobámba a cipőmért és gyékényemért. Naplemente mellett addig mászom, amíg a bőröm bírja. A szűz homokkő smirglipapírként csiszolja bőröm minden egyes érintéssel. A csekély fájdalmat gyönyörű mászások kárpótolják. Áthajlások, lyukak, reibungok, peremek... Mászóka után egy napágyból szemlélem a tengeri viharok színjátékát. Szinte másodpercenként villannak a villámok és világítják be a sötét eget. Kb. 1 órát gyönyörködöm, majd visszatérek bunginkba, ahol lefürcsizem, netezem és nyugovóra térek...