Tonsai beach 2.0

2013.06.23.

Korán kelünk és gyors reggeli után a deli buszpályaudvarra buszozunk. A januári Khao San Roados VIP buszokból ezúttal nem kérünk, inkább megnézzük a thai kormány hivatalos buszait. Amikor ezeket használtam csupa pozitív élményben volt részem. A buszterminál leginkább egy plázához hasonlítanám. A 3 emeletes épület ruházati üzletekkel, gyorskajárdákkal, masszázsszalonokkal és jegypénztárakkal van teli. A pénztárnál az olcsóbb, 6 órási 1st class buszra váltunk jegyet. (666 baht) Az út 12 óra és nincsenek átszállások. Visszabuszozunk szállásunkhoz, de még előtte Zoli megnyiratkozik és én is veszek egy gázpalackot a Tonsai főzöcskézésekhez. :-) 12:00-kor kicsekkolunk a szállásunkról és visszabuszozunk a pályaudvarra. A busz indulásig bőven van időnk, de egy percig nem unatkozunk. Ebédre red currys halat és egy mennyei thai pancaket eszem. De szeretek jóízűen enni!:-) Ebéd.után körbejárjuk a pláza üzleteit. Már 100 bahtért divatos pólókat lehet kapni, de én egyelőre várok a bangkoki csatucsak piacra, ahova elvileg továbbrepülés előtt majd benézünk...

Délután bevásárolunk meg ezt-azt ami kellhet Tonsaira, majd elfoglaljuk helyünket a busz emeletének első sorában. A személyzettől tiszta takarót, üdítőt, ásványvizet és csokis péksütit kapunk útravalóul. Na ilyen sem.volt a Khao San Roados VIP buszokon.:-) Buszunk az első órákban több kisebb megállóban is megáll, hogy megtöltse az utasteret. A 23:00-as első és egyben utolsó pihenőhely után már megszűnnek a megállók. Rajtunk és egy párocskán kívül kizárólag helyiekből áll az utasközönség. Meglátom, hogy egy kettes hely még üresen tátong. Lecsapok rá és az út hátralévő részében itt szundikálok.

2013.06.24.

Reggel 6:30-ra érkezünk krabi buszpályaudvarára. Ez valóban hasonlít egy buszpályaudvarra, ellentétben a Khao San Roados buszok által használt "pályaudvartól". Miután sikerül összeszedni magunkat néhány nyugati turistával összeverődve kisbuszba szállunk és 100 bahtért Ao-Nang partjához megyünk. A tenger hatalmas hullámokat ver és mintha az egész.város.kongana az ürességtől. Persze meg.csak reggel 7:30, de ez. januárban akkor.is másképp festett... A kikötői jegypénztárnál egy árva lélek.sincs és a longtail boatosokat sem találom. Sofőrünk telefonon rendez egy csónakost, aki egy másik kikötőhöz invitál minket.

10 perc séta után végre csónakban ülünk. A motyókra védőfólia kerül, majd indulás. Amint elindulunk, szembesülök a ténnyel, hogy ezek a hullámok valóban nagyok! Talán túlságosan is nagyok egy ilyen kis csónaknak. Egy egy hullám a levegőbe emeli hajónk orrát és érkezéskor hatalmas csattanással csapódunk vissza a víz felszínére. Magamban már attól tartok, hogy ketté fog törni a ladik.:-) Tonsai Beach öblébe bekanyarodva aztán enyhülnek a hullámok és élvezhetjük a gyönyörű táj nyújtotta látványt. Ahogy a partot nézem, ismét.furcsa érzésem. támad. Sehol.egy árva lélek, még a bungalók is mintha össze lennének csomagolva. Ennyire szezonon kívül lennénk!? Egy kanadai párocska csapódik mellénk és így indulunk fel a partról szállást keresve. Az első szálláshelyen (Pasook Resort), kapkodnak utánunk, amikor meglátnak. Mikor az.árak felől érdeklődöm csábító választ kapok. (150-200-300 baht bungalótól függően) Végül a közepes kategóriájú 200 bahtos bungira esik választásunk, amit rövid alkudozás után 150-ért kapunk meg. (Ezzel a laoszi sátorhely után ez lett a legolcsóbb szállásom. Kb. 600 huf/fő/éj) A bungiban két tiszta ágy takaróval és törölközővel, éjjeliszekrény, egy tükrös polc, hideg zuhany, öblítős wc és rendes csap van. A januári Andamanos bungi után ez bizony 5*-os szállásnak fest. Az egyetlen szépséghiba az általános áramszünet egész Tonsai Beachen, ami azt.jelenti, hogy este 6-tól hajnali 5-ig van áramellátás. Na mindegy... Majd megszokjuk valahogy. Miután kipakoltunk és megreggeliztünk, az alvással próbálkozunk. A kánikulában ventillátor nélkül bizony nem könnyű megmaradni a beton bunkiban... kb. 1,5 óra szaunázás után feladjuk a dolgot.

Elindulunk a part felé... Ahogy a.fenti úton sétálunk, sorra haladunk el a bezárt bárok és bungalók mellett. Még a jó öreg Andaman bungalows is zárva van. Egyedül a kedves öreg bácsi tartja a frontot.:-) A kisboltok szerencsére nyitva vannak és ami a legfontosabb Mamas chicken nagyszerű kajárdája is nyitva áll. Ráadásul pont elkészültek az ízletes sapa halak a grillen. :-) Megtömjük a hasunkat, majd lassan visszasétálunk a part mentén. Délután újabb pihizés, majd irány Raley Beach. Raley keleti oldalára mintha bombát dobtak volna. A tetováló szalon és környéke a földdel vált egyenlővé és most próbálják újjáépíteni. Az.indiai étterem sajnos zárva, így először a keleti oldal egy bárjában ülünk le netezni, majd az indiai mellett egy helyi étteremben folytatjuk. (Az első helyen iszonyatosan gyenge volt.a jel és egyáltalán nem tudtuk használni a netet.)

Évi pompás hírekkel fogad! Végre megvan a repülőjegy Bangkokba! A Turkish Airlines 182 ezer ftért fogja iderepíteni hozzám Dalos pacsirtámat. Nagy kő esett le a szívemről! Kicsit már aggódtam a jegy miatt, de Istennek hála ez is megoldódott. Kedvesem 10-én este fog Krabiba érkezni, ( A Bangkok Krabi repjegyet még meg kell venni.) és 21-ig marad velem! 11 nap újra együtt! Nehéz leírni, micsoda boldogság van a szívemben! :-) Persze azonnal jönnek a tervezgetések és a gondolatok, de megpróbálok úrrá lenni magamon és megmaradni a jelenben.

Évi után Anyával és Bölénnyel is telózok, majd 9 körül hazasétálunk. A dagály miatt csak a sziklás ösvényt tudjuk használni, de a dzsungel járatnál még ez is sokkal jobb.:-) Este már van áramunk így a ventillátor is beüzemelődik. A kinti levegő is kellemesen lehűl így az éjszakát zavartalanul alszom át.

Jó újra itt! Szeretem Tonsait!:-)