2013.06.12.
Reggel 8-kor mászom ki kényelmes ágyamból és veszem rá magam a reggelizésre. (bagett + vaj + házi viráglekvár + tea) Reggeli után visszahúzódom ágyikómba és délig felváltva alszom, tévézem. Délutánra sikerül feltöltődnöm energiával. Fontos döntést hozom/zunk. 06.22-én visszarepülök Zolival Thaiföldre, hogy az utolsó 1 hónapom Délkelet-Ázsiában ott töltsem el, ahol az első egy hónapot töltöttem, azaz Tonsai Beachen. Hogy időben felérjek Saigonból Hanoiba és legyen időm megnézni Hai Long Bayt illetve elintézni az indiai vízumot, repülővel fogunk Hanoiba is utazni mégpedig 06.13-án 17:50-kor. Kivadászom a legolcsóbb repjegyeket, amit a szállodánk recepciósa le is foglal nekünk. Így csak annyi a dolgunk, hogy kifizessük a jegyek arat. (~85 USD a jegy Hanoiba és ~ 125 USD Bangkokba)
Miután elrendeződnek a dolgok, a városba indulunk ebédelni. A recepciós lány férje egy közeli olasz étteremben dolgozik. Eddig még nem csalódtunk a lány ajánlásaiban, így ott ebédelünk. Ebédre olívabogyós és paradicsomos pizzát eszem. (6 USD) Lassan és alaposan megrágva, de az egész pizzát elfogyasztom.:-) Ahogy a pirított mozzarella érintkezik ízlelőbimbóimmal én a mennyekben érzem magam. A sajt drága kincs Ázsiában és én kizárólag pizzaevéskor találkozom eme fenséges étekkel. Ebéd után az időközben feleslegessé vált Lonely Planet könyveimtől próbálok szabadulni. Nincs könnyű dolgom. Itt nincsenek használt könyvesboltok és nem találok egy olyan könyvárust sem, akivel tudnék cserélni vagy bármi. Itt mindenki csak eladni akar.:-) Már régóta fenem a fogam egy India Lonely Planet könyvre és végül sikerül szuper üzletet kötnöm egy souvenir boltban. A néhol 10 dollárra taksált India könyvet 6 dollár + a régi könyveimért cserélem el. Hosszú és keserves alkudozás volt ez, de milyen jó az érzés, amikor végül megköttetik az üzlet.:-)
Az egyik utcában egy North Face üzleten akad meg a szemem. Szuper ruhák szuper árakon. Egyszerűen nem bírom türtőztetni magam. Kb. egy órát töltök a boltban. Telefonos egyeztetések Évivel és hosszú válogatás után 2 db pehelykabáttal (Egy Évinek egy Nekem, 25-25 USD) és egy baseball (6 USD) sapkával távozom.
A hátizsákos negyedet elhagyva néhány közeli "látványosság" felkutatására indulunk. Az eső szüntelenül esik, de ez cseppet sem zavar. Sőt! Mennyivel kellemesebb szitáló, hűs esőben sétálni, mint gatyarohasztó kánikulában. :-) A látványosságok nem igazán ragadnak magukkal. Persze az is igaz, hogy sosem voltam az ember alkotta épületek nagy csodálója. Sétánk során elhaladunk a "gazdagok világa" mellett is. Menő éttermek és a legújabb divatot felvonultató méregdrága világmárkák csillogó üzletei... Menjünk innen! Ez nem az én világom!:-) Vissza után egy pompás francia pékségben koronázom meg a mai gasztronómiai kalandozásom. Hihetetlen, hogy egy 0,5 dolláros péksüti, hogy tudja kényeztetni izlelőbimbóim. Hmmmm....
Hazaérve egy kis naplóírás után rám tör az álmosság és álomba zuhanok.
2013.06.13.
Az órám 8-kor ébreszt. Az éjszaka kicsit rosszul aludtam és ez rá is nyomja a bélyegét a reggelemre. Kómásan totyogok le a kajálós részhez elfogyasztani a már megszokott reggelim. Reggeli után megkezdődik a sakkozás.a.csomagokkal. Hogy 25 kg alá menjen hátizsákom súlya, kicserélünk Zolival ezt-azt. Délben kicsekkolunk, lerakjuk motyóinkat a recepción és ebédelni indulunk. Egy tiszta de egyszerű kajárdában ebédelünk. Annak ellenére, hogy megfogadtam, hogy nincs több húsevés Vietnamban sült husit eszem rizzsel és salátával. (1,5 USD) Ebéd után újabb péksütikkel kényeztetem magam, majd visszamegyek a szállásra, ahol internetezéssel és olvasással töltöm el az időt. 14:30 kor elindulunk a nem túl messze lévő buszpályaudvarra, ahonnét a.152-es busz 5 ezer DNG ellenében a reptérig visz. Az egy órásra előrejelzett utat 30 perc alatt megtesszük. ( Gondolom dugófüggő) Becsekkolásnál szembesülünk a ténnyel, hogy a gépünk késni fog fél orát, így bőven van időnk indulásig.
18:20-ra mindenki elfoglalja a helyét a gépen és megkezdjük a felszállást. Én az ablak mellé kaptam jegyet, de a kilátásban nem sokáig gyönyörködhetem. Január óta változatlanul 18:30 környékén megy le a nap. Két órával később landolunk Vietnam fővárosa, Hanoi repterén. A repülőgép társaság busza 2 dolláros jegyáron szállít be minket a 36 km-re lévő varosba. Az út kb. 1 óra hosszú. A város utcain kanyarogva olyan érzésem van, mintha Budapesten szálltunk volna le. A terek, az utcák és az épületek is nagyon hasonlóak. Buszunk a hátizsákos negyed közelében áll meg, de fogalmunk sincs merre fele kellene elindulni. Egy 3 fős kínai csapathoz csapódunk, akik szintén a negyedbe tartanak és még térképük is van!:-) A negyedben aztán hamar szállást találunk. A hatalmas szoba a szálloda 4. emeletén található. Az utcára néző fal üvegből készült és szuper kilátást nyújt. A fürdőszobában még kád is van! Az egyetlen bökkenő, hogy az egész hotel el van hanyagolva és ez minden apró részletén meglátszik. Sajnos az internet nem működik és a recepción egy kukkot sem értenek angolul. Ebből holnap költözés lesz.:-) Beáztatom ruháim, majd álomba szenderülök...
Sziasztok
Hű, az a házi viráglekvár nagyon felkavarta a fantáziám:)) Én is szeretem az ínyencségeket:)))
VálaszTörlésSzia Apa, A lekvar.tenyleg mennyei volt. Azt.sajnos nem.tudom milyen viragbol keszulhetett, de.ize kicsit hasonlitott az.eperlekvarhoz.
TörlésA parkos képek láttán megint India jutott eszembe, mintha a Maharadzsa palotáját látnám. :-)
VálaszTörlésNem lehet egyszerű a 40 fokban a dzsungel országában tollkabátokat eladni, gondolom ezért ilyen nyomott az ára. :-) Jó hogy belebotlottál, jól jön majd Észak Indiában! :-)
A cukrászsütemények nagyon jól néznek ki! A sajtot én sem tudnám sokáig nélkülözni, nem is tudtam hogy arrafelé ritkaságnak számít.
Sajnos a sajt draga kincs igy regota nelkulozom. Persze van helyette sok mas finomsag, de a sajt az sajt.:-) Tibet hmm. Ha csak ra gondolok ugy erzem magam mintha haza jottem volna.:-)
VálaszTörlés