Sziget túra mocival

2013.06.01.

Reggel korán kelek, megreggelizem, majd a délelőttöt a parton töltöm olvasgatással és netezéssel. Egykor ebédelünk Zolival. Tavaszi tekercs és zöldséges tofu a menü. A tavaszi tekercs isteni finom, de a tofu nem egy nagy eresztés.:-) Délután a teraszon lévő függőágyban pihizek. Később, ahogy a nap lejjebb ereszkedik, a parti sziklákhoz megyek mászókázni. Újabb és újabb mászásokat találok ki, amíg a bőröm engedi.:-) Mászóka után egy gyönyörű naplementét van szerencsénk végignézni. A napsugarak a tenger és az égbolt színeinek játékát nem tudják átadni a fényképek, de azért megpróbáltam a lehető legjobbat kihozni belőlük. Sötétedés után mocit béreltünk és a városközpontba mentünk, hogy megismerjük a sziget fővárosát és az ott található éjszakai bazárt. A belvárost néhány perc alatt bejárjuk... Egy cukrászdán kívül semmi érdekeset nem találunk. A bazár kínálatától sem ájulok el.:-) Azelőtt sosem láttam még ilyen bazárt. Szuvenírek, ruhák és.utcai kaja árusok helyett itt mindkét oldalon éttermek sorakoznak egymás mellett. Legalább 20 étterem van itt. A kinálat mindenhol ugyanaz. Friss tengeri herkentyűk. Van itt kagyló, tintahal, tonhal, cápa, rák és homár. Nem tudom levenni a tekintetem az alkarnyi homárokról. Az árukat viszont olyan magasnak találom, hogy inkább elhessegetem a homárevés gondolatát. Az éttermeken kívül még egyetlen egy szuveníres, egy műanyag kacatos és egy igazgyöngy árus kap helyet a bazárban... Érdekes... Végül egy út menti szendvicsesnél egy szendóval és a cukrászda ínycsiklandozó süteményeivel lakunk jól. Hazaérkezés után korán ágynak dönt a fáradtság...

2013.06.02.

Reggel korán kelünk és bőségesen megreggelizünk az indulás előtt. Először a sziget északi oldala felé vesszük az irányt. Nincs könnyű dolgunk megtalálni a helyes utat. Igaz van egy felületes térképünk, de ez korántsem tükrözi a valós állapotokat. Az utakon nincsenek irányt mutató táblák és gyakran a térképen főútvonalnak jelölt utak, erdei zötykölődős földutak a valóságban. A sziget belső felén már elkezdték a négysávos aszfaltozott főút kiépítését, de ez még koránt sincs kész. Foltokban haladunk aszfalton, salakon és földúton. Egy kis kérdezősködés után elérjük a sziget északnyugati oldalán található piciny falucskát. A parthoz érve elszomorító látvány fogad. Az egykor gyönyörű öblöt elborítja a szemét, a roskadozó házak és halászhajók. A szemét és a bűz elviselhetetlen számunkra, így gyorsan elhagyjuk a települést. Visszafelé egy part menti földúton robogunk. A végtelen hosszú homokos partot a szemét és az elhagyatottság jellemzi. Egyszerűen nem találunk olyan négyzetmétert, ahol ne lenne egy műanyag zacskó, flakon vagy egyéb...:-( Motorunk hátsó kereke sem bírja sokáig a terepet... Defekt... Egy részeg öreg bácsi segítségünkre siet. Hosszasan beszél hozzánk vietnamiul, mit sem törődve azzal, hogy mi egy kukkot sem értünk abból amit mond.:-) Azért jópofa volt az öregúr. Végül néhány száz méterrel lejjebb, egy ház udvarán cseréltetjük ki belsőnket. (100.000 DNG)

Szállásunkon egyórás pihenőt tartunk, mielőtt elindulnánk a déli partok felé. Most a part menti úton haladunk lefelé és a középső új út nyomvonalán jövünk haza. A homokos parton néhány elhagyatott és düledező épületen kívül csak igazgyöngy telepeket látunk. A sziget egyik fő iparága a gyöngyök tenyésztése és forgalmazása. Ahogy a lepusztult és elhagyatott házak között motorozunk az ócska utakon, olyan érzésünk támad mintha, most járnánk Kambodzsában és Kambodzsa lett volna Vietnam. Mintha összecserélték volna az országok neveit. Pontosan ilyennek képzeltem el Kambodzsát, Vietnamot pedig olyannak, mint amilyen Kambodzsa volt.:-) Visszafelé haladva végre megtaláljuk az öblöt, amit "annyira kerestünk". Vakítóan fehér homok, kókuszpálmák és tükörsima víz. Az öböl tiszta és rendezett! Kár, hogy csak három szállodának ad otthont. Így sajnos túl drága lenne ideköltöznünk...:-(

Ahogy hazafelé robogunk a sziget belsejében egyszer csak egy szögesdrótokkal körülvett koncentrációs tábor féleségre figyelünk fel. Igen, ez bizony egy tökéletesen rekonstruált Amerikai-vietnami kézben tartott hadifogoly tábor. A barakkokat 8 egymás mögé épített, árammal ellátott szögesdrót kerítés zárta el a külvilágtól. A terület négy sarkán őrtornyok álltak és a kerítések közötti szűk folyosón pedig kutyás őrök vigyáztak a rendre. A barakkok belsejében élethű bábukkal mutatják be, hogyan kínozták és vallatták a hadifoglyokat, illetve hogyan élték mindennapjaikat ezek a szerencsétlen emberek. A vietnami nyelv mellett angol tájékoztatók is vannak, így mi is megtudhatunk egyet s mást a táborról. Az egyik barakkból a leleményes foglyok egy 120 méter hosszú alagutat ástak maguknak, amin keresztül több sikeres szökést is elkönyvelhettek maguknak. A Remény rabjai című remekmű jut eszembe...

Este elhatározzuk, hogy kihasználjuk a remek alkalmat és megkóstoljuk az előző este látott óriási homárt. Először túl drágának tűnt a 600.000 DNG/kgos ár, de aztán be kellett látnom, hogy ennyi pénzért nem valószínű, hogy valaha is lesz alkalmam megkóstolni ezt a ritka élőlényt. Körbejárjuk az éttermeket és kiválasztjuk a legfrissebb, legszebb homárt. (80dkg/480.000 DNG) A homár felkerül a grillre és néhány perccel később félbevágva a tányérunkra. A húsa fantasztikusan finom. Azt hiszem ez tényleg a legfinomabb húsú tengeri herkentyűk egyike. Kár, hogy a 80dkg-ból csak 30 dkg lehet az ehető rész. A többi olló és páncél. A még meglévő éhségérzetünket a közeli cukrászda sütijeivel csillapítjuk le. Este rövid netezés után korán álomba szenderülök.