Születésnapom Sihanoukvilleben

2013.05.26.

Reggel 7 óra körül ébredek. Zolival séta a boltba, ahol megvesszük a szokásos adag bagettet. Reggeli után a partra megyek úszkálni és napfürdőzni. Mammal ebéd utáni masszázsban maradunk. Dél körül még egy nutellás bagett és netezés. 2-kor aztán lebattyogok a partra és szülinapom alkalmából megajándékozom magam egy egész testes kambodzsai masszázzsal. Ez a masszázsstílus sokkal inkább hasonlít az otthonihoz. Pontok nyomkodása és testcsavarások helyett inkább simítások és simogatások vannak. Amíg Mam masszíroz sok mindent megtudok róla. Mivel férje elhagyta, egyedül neveli gyerekét és a család többi 10 tagját is az.ő fizetéséből tartja fenn!!! (nagyszülők, szülők, testvér és gyerekei) Nem lehet egyszerű az élete, mint ahogy a gyerekkora sem volt az. Édesanyja a piacon kókuszdiót árult 500 real /db áron. A mostani ár egyébként 4000 real. Kérdeztem tőle, hogy milyen volt akkor a tengerpart, de azt mondta, hogy nem igazán vannak emlékei a gyerekkorából a tengerről. Anyukája féltette, így amíg édesanyja dolgozott, Ő a testvéreivel otthon volt. Hihetetlen, de meg Angkor Watot sem látta sosem. Ezek után nem volt szívem alkudozni a 8 dolláros 1 órás masszázs árából.

Szobánkban a "Tibetben a lélek" című filmet nézzük meg a youtubeon. Nagyszerű kis film! Ajánlom mindenki figyelmébe! A film után vacsizni indulunk. Egy indiai étteremre esik a választásunk. Egy tálcás menüt rendelünk, amitől úgy jóllakunk, hogy szó szerint leszédülök a székről. Talán a nap, talán a kaja vagy a dobozos sör... Nem tudom.... 10 perc fekvés után visszatér belém a lélek és óvatosan hazacsoszogok Zoli kíséretében. Otthon aztán zuhi, skype az otthoniakkal és válasz a sok köszöntésre a fb-n. :-) Este összepakolom táskám, hogy a holnapi korai indulásnál már ne legyen vele gond.

2013.05.27.

Korán kelünk és gyorsan megreggelizünk, hogy a 7:30-as buszra pontosan elkészüljünk. A mikrobusz és mi is pontosak vagyunk. Irány Kep, a vietnami határ melletti piciny tengerparti városka. A táv csak 100 km, de az utak állapota és az egyszeri átszállás miatt ez 3,5 óránkba telik.:-) Kep főterére érkezve Tuk-tukkal megyünk a hegy oldalában fekvő szállásunkra. Pont olyan, mint ahogy a neten leírták. Gyönyörű kilátás a nyílt tengerre. Apró bungalók sorakoznak egymás felett a dombon, melyekből három, fából készült nádtetős, a többi pedig tégla épület cseréptetővel. A bejárat mellett.egy hangulatos étterem billiárd asztallal és egy 30 lábas medence található. A mi fa bungalónk 12 dollárba került egy éjszakára, azaz 6 dollár fejenként. Ez tartalmazott egy welcome drinket ananásszal, reggelit, fogkefét, fogkrémet, szappant, sampont, úszómedence, billiárd asztal és bicikli használatot. Ledobom a cuccaim a bungiba, majd irány a medence. Alaposan kilubickolom magam és kiélvezem az elém táruló panorámát. A tenger felől folyamatos és erős szél fúj. Így sokkal könnyebben elviselem a kánikulát is. Persze az is igaz, hogy már régen nincs 40 fok. Az elmúlt néhány napban már "csak" 32 fokig (árnyékban) kúszik fel a hőmérséklet, amit sokkal jobban viselek.

Fürcsi után bicóra pattanunk és körülnézünk a városkában. Útközben a partról sikerül végigszemlélnem a csodálatos naplementét. Azt hiszem ezzel a látvánnyal sosem tudnék betelni. Leírhatatlanul szép és szívbemarkoló. A helyi rákpiac melletti étteremsoron kiválasztjuk a nekünk való helyet. Illedelmes kiszolgálás, szuper árak és bőséges adagok. Én egy egész halat eszem rizzsel és salival (2,5 US), míg Zoli csirkecombot ugyanazzal a körettel (2 US). Előételként pirított földimogyorót rágcsálunk. A hal után mozdulni is alig birok, így igen csak nehezemre esik falubikeommal felkapaszkodni a hegyoldalra. Este hiába szeretném, nem bírom rávenni magam a jógára. Túl sokat ettem. Ez ma nem fog összejönni. A medencéhez megyek és egy kagylószékben ülve a csillagokat bámulom. Hosszasan elmerengek. Azt hiszem 1-2 órát elücsörögtem.:-) Este lehajtom a szúnyoghálót az ágyamra, majd egy pillanat alatt mély álomba szenderülök...

Sziasztok!!!!