2013.06.07.
4:55-kor ébreszt az óra. A gyors reggeli után a recepcióra sietünk, ahol már várnak ránk. A közeli kikötőbe sétálunk és csónakra szállunk. Az apró csónak kettőnknek pont kényelmes helyet biztosít. Csónakosunk egy 50 körüli nádszál vékony hölgy, aki mögöttünk állva kormányozza járművünket. Beindul a motor és mi elindulunk a 7 km-re lévő úszó piac felé. A piacot egy nagybani piachoz tudnám hasonlítani. A nagyobb méretű hajók egyféle árúval vannak megrakva és lehorgonyozva egymás mellett. Ezeket veszik körül a kisebb felvásárló csónakok és hajók amik az árút a városi piacokon adják tovább. Az árak félelmetesen nyomottak. Egy ananász 55 Ft. (Vajon mennyi lehet a darabár 100 ananásznál...?) Érdekes hogy az úszópiacon semmilyen vízi élőlényt nem látok a terítéken. Zöldség és gyümölcs ez minden, amit lehet kapni...
A piacot elhagyva egy part menti rizstésztaüzemet látogatunk meg. Az apró üzemben tizenöten dolgoznak látástól mikulásig. (H-V / 05:00-15:00) A nettó keresetük pedig kb 200 dollár. A rizstészta gyártásának minden egyes fázisa fizikailag megerőltető és ahogy láttam 1 ms pihenő sincs egy-egy folyamat között. A fizikai megterhelést csak fokozza az üzemi hőmérséklet, ami a kintinél legalább 5-10 fokkal magasabb. Itt bizony senkin nincs fölösleg!
Az üzemlátogatás után visszaszállunk ladikunkra és apró kanálisokon keresztül döcögünk. Olykor a víz felszínét beterítő szemét és növényzet miatt csak lapátolással tudunk haladni. A szélesebb mellékágakban nem volt ennyire feltűnő a szemét, de ezekben az apróbbakban már sokkal inkább... A bűzös, olykor fekete víz felszínén nejlonzacskó és hungarocell dobozok tömkelege. Egyesek nyakig merülve a vízben, az iszapban kutakodnak valami után. Nem tudom mi az a pénz, amiért elvállalnék egy ilyen munkát... A kisebb kanálisokból végül visszaérünk a szélesebb mellékágakhoz, majd a szállásunkhoz közeli kikötőhöz. (9:30)
Otthon álomba szenderülünk és délig pihenünk. Valamiért még mindig gyengélkedem és a fránya náthával küszködöm. Ebédünket egy utcai étteremszerűségben fogyasztjuk el. Rizs + szalonnaféleség + husiféleség + uborkaleves + víz összesen 180 Ft-ért. Ennyit és ilyen olcsón még sosem ettem. Persze az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy messze nem volt életem legfinomabb ebédje.:-) Ebéd után a sarki patikában C vitamint veszek, majd hazasétálunk és folytatom a pihenést. (500 mg C vitamin 10db / 60ft)
2013.06.08.
Reggel 9-kor nyitom ki a szemem, de érzem hogy valami nagyon nem stimmel velem. Szédülök, gyenge vagyok és fáj mindenem. (Egyúttal a nátha tünetei elmúltak.) Nagyon nem vagyok a gyógyszerek híve, de most kénytelen vagyok többször is algopyrinhez nyúlni. A gyógyszer mintha tompítaná a rosszullétem és így könnyebben vissza tudok aludni. 1 körül rámtör a hasmenés, amely ájulás közeli állapotban fejeződik be. A nap hátralevő részét is az ágyban alvással töltöm el. Este egy kisebb sétával próbálkozom a Mekongnál, de hamar belátom, hogy ennek még nincs itt az ideje...
2013.06.09.
Úgy érzem mintha visszaszállt volna belém az élet. A gyengeségen kívül semmi bajom. Nem kell gyógyszer sem hideg zuhany. Lesétálok a sarki bagetteshez, hogy leteszteljem erőnlétem.:-) Egyszer csak egy katonai terepjáró kanyarodik az utcánkba, teli szúrós tekintetű katonával. Látom, hogy körülöttem megfagy a levegő. Az emberek mintha félnének a katonáktól. Vietnamban még mindig elszakíthatnak embereket a családjuktól? Vagy csak a háború emlékei lehetnek ilyen frissek? A terepjáró lassan végighajt az utcán, majd elkanyarodik. Ahogy eltűnnek a katonák, úgy indul be újra az élet. Megkapom a bagettjeim és visszasétálok a szobámba.
Reggeli után belátom, hogy még mindig nem vagyok olyan erőben, hogy túlságosan aktivizáljam magam. Egész nap az ágyban maradok és felváltva alszom és tévézem. (Ebédre egy zöldséges rizst eszem.)
Sziasztok!
A képek láttán azt hinném, hogy ez a Gangesz delta és Indiában készültek. Elképesztő a nyomor és a szenny.... Nem csoda hogy elkaptál valami gyomorfertőzést. Nagy karma ez az ottani embereknek, főleg az amelyik az iszapban turkált.
VálaszTörlés