2013.06.05.
korai kelés, kicsekkolás, majd motoros taxikkal irány a kikötő. Hatalmas hátizsákommal és az egyéb apró szatyrokkal megpakolva igen nehézkes az utazás. Fél órával később már a zajos és zsúfolásig tömött hajón vagyunk. A klíma ontja magából a hideg levegőt, ami kifejezetten rosszul esik most. Pár napja mintha megjelentek volna rajtam a megfázás tünetei. 2,5 órával később elérjük a szárazföldet. A tenger színe szürkés barnás, zavaros és a felszínt fura növények és szemet borítja.
A kikötőben egy helyi srác invitál minket egy kisbuszra, ami most indul Can Thoba. A 150 ezer DNG-s árat kissé sokalljuk, de legalább nem kell megkeresnünk a buszpályaudvart és talán nyomorognunk sem kell a helyi buszon. A kisbuszba 16 ülőhelyet sikerült bepréselni, ami pillanatok alatt megtelik. Mire elindultunk 26-an préselődtünk be a kisbuszba. Sofőrünk gyújtást ad és ezzel elkezdődik életem eddigi legfélelmetesebb utazása. A sofőr vezetési stílusa két szóba tömöríthető: Padlógáz és duda. Vietnam legsűrűbben lakott régiójának székhelye felé száguldunk egy kétsávos úton. Mintha mind a 130 km-t egy városban tennénk meg.
Sehol egy falatnyi zöld terület. A forgalom hatalmas, de ez cseppet sem zavarja sofőrünket. Ő csak dudál és előz. Jöhet szemből motoros, autós, buszos vagy kamionos. Ő dudál, előz és centiz. Mikor kb. félútnál megállunk, hogy egy másik, nagyobb buszra átszálljunk, Zolival nagyon megkönnyebbülünk. Azt hiszem sosem örültem még ennyire átszállásnak. A buszon kényelmesen vannak ülőhelyek és a busz mérete önmagában biztonságérzetet ad. Végül 4 órával az indulás után érkezünk meg Can Tho buszpályaudvarára. Itt újból motoros taxira ülünk és a Hotel 31-hez vitetjük magunk.
Angolul beszélő és udvarias úriember fogad minket. A szobánk klímás, ventillátoros, tévés, erkélyes és saját fürdőszobás. (4 USD/éj/fő) Lepakolunk a szobában, majd a hotel éttermében ebédelünk. Az étlapon számos új étellel találkozom. Van itt kígyó, béka, angolna, madár és patkány is. Persze egyelőre egyikkel sem szeretnék próbálkozni. Maradok a zöldségeknél és a tofunál. Egy zöldséges tofus tésztára esik a választás. (1,5 USD) Ebéd közben befizetünk egy 4 órás mekongi hajókázásra. A csónakon elvileg csak mi ketten leszünk Zolival és a csónakos. Meglátogatjuk az úszó piacot, egy tésztagyárat és néhány kisebb kanálist...(10 USD) Holnap után reggel 5:30-kor lesz az indulás.
Ebéd után a közeli piacra megyünk felmérni a kínálatot. Az árak hihetetlenül nyomottak. (1kg narancs / 0,5 USD, 1 ananász / 0,7 USD) A piacról a Mekong partjára megyünk sétálni, ahol több utcai árussal is találkozunk. Az árak itt is hihetetlenül alacsonyak! 1 dollárért már konkrét menüt ehet az ember. (leves, rizs, hús, saláta) A rövid séta után hazamegyünk szobánkba és a tv mellett álomba szenderülünk. Hosszú és fárasztó volt a nap...
2013.06.06.
Reggel 6:40-kor kidob az ágy. A piacon 2 bagettet, (2000 DNG/db) zöldségeket, tojást és tofut vásárolok reggelire. A 2 szendó totálisan eltelít. A reggelim után az újonnan vásárolt vietnami kávéfőzőm is ötösre vizsgázik. Egy amerikai filmcsatornán egy szuper kis filmet nézünk végig, majd sétálni és ebédelni indulunk. A tűző nap és a kánikula elviselhetetlen, így a sétát is rövidre fogjuk. Egy utcai kajárdásnál ebédelünk. (leves, rizs, csirkecomb, disznó husi/1,5 USD) Ebéd mellé megkóstolom a már többször látott bambusz italt. A bambusz szárát kipréselve isteni finom italt kapunk jéggel mindössze 0,25 dollárért.
Ebéd után visszahúzódunk szállásunkra, ahol elalszom a tévén. Kint szakad az eső, mikor felébredek. Tágas szobánkban kényelmesen tudok jógázni, így élek is a lehetőséggel.:-) Jóga végére eláll az eső és a nap is lenyugszik. Lemegyünk az utcára, ahol több utcai kaja újdonságot is kipróbálunk. Később egy coop szupermarketben eperlekvárt (42 DNG) vietnami kávét (45 DNG) és sampont vásárolok. A vásárlóközönség nem rejti véka alá kíváncsiságát. Mintha sosem láttak volna még nyugati embert. Egész családok bámulnak rám tátott szájjal.:-) Persze már megszoktam, hogy megnéznek, pláne a turistamentesebb övezetekben, de ilyen mértékű bámulással még nem találkoztam ittlétem során. A szupermarket után a Mekong partján sétálunk haza, ahol a helyi fiatalság gyülekezik. Ők már nyitottabbak a nyugat felé. A lányok és a pici gyerekek integetnek, mosolyognak és hellóznak. Talán ez a generáció már pozitívabban fog hozzáállni a nyugati turistákhoz. Este hosszasan netezem az otthoniakkal, majd álomba zuhanok.
Sziasztok!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése