Bejártuk a környéket

2013.05.04-05-06.

Zoli megérkezett és ezzel az Én életem is megváltozott. Újra a magyar lett az uralkodó nyelv hétköznapjaimban és persze magányos napokról sem beszélhetünk már. Szuper érzés végre olyannal megosztani az élményeim, akivel egy az anyanyelvem és ezer éve ismerem. :-)  Idáig sem szomorkodtam, de mióta Zoli itt van, még többet mosolygok és nevetek.

A reggeli koránkelésekről meg mindig nem szoktam le. Általában Zoli ilyenkor meg alszik, így egyedül reggelizem.

Nutellás bundi kenyér!!! Köszönöm Anya! Azzal, hogy küldtél Nekem nutellát, bearanyoztad reggeleim!!! Minden egyes falatot lehunyt szemmel, szép lassan fogyasztok el, hogy minél tovább élvezhessem ezt a csodálatos ízvilágot.:-)  Igen, talán kicsit túlzott a nutella iránt táplált szenvedélyem, de oly régi és oly mély ez a románc köztünk, hogy meg visszafogva magam is ez jön ki belőlem. Kis gyerek korom óta eszem rendszeresen nutellát és egyszerűen nem tudok betelni vele. Ettem már kenyérrel, kiflivel, zsemlével, bundikenyérrel, lángossal, palacsintával, gofrival, tejberizzsel, de sima rizzsel is! Imádom...:-)

Reggeli után visszamegyek szobámba és általában egy fejezetet olvasok a Merlin című magyar nyelvű könyvből, majd a 9 élet angol nyelvű könyvem igen nehéz nyelvezetével birkózom, míg Zoli fel nem ébred...

Az elmúlt két nap a környék természeti szépségeit jártuk be. Tegnap a sziklákat és a mögöttük rejlő barlangokat, ma pedig a vízeséseket néztük meg. A mai utunkat (05.05) először a "régi kolostoromnál" kezdtük. Jó volt újra ott lenni. Fura, mintha visszahúzna valami oda... Második állomásként benéztünk a holnap kezdődő masszázstanfolyam helyszínére. Nyitott ajtó, de sehol senki... A földön matracok, a falon oklevelek és fényképek hallgatói csoportokról. Előkerül oktatónk és bemutatkozunk. Az első három alapkérdésemnél kiderül, hogy mesterünk hadilábon áll az angollal. A következő párbeszéden egész nap mosolyogtam:

- Where are you from? ( Kérdi Ő, szörnyű kiejtéssel)

- Pardon!? ( Válaszolom, mert hirtelen nem értettem mit kérdezett.)

- Àààà! (Jött a válasz, mintha most már tudna. Mi bizony Pardonból jöttünk.:-) )

Hát nagyon kíváncsi vagyok mi sül ki ebből holnap.:-) Később megcsodáljuk a távoli-nagyobb és a közeli-kisebb vízesést is. Mindkét vízesésnél hosszasan elidőzünk és egy rakás fényképet is készítünk. Útközben egy használaton kívüli riksába botlunk, ami mellett szintén nem tudtunk csak úgy elmenni.

Mikor már hazafelé zötykölődtünk, egy telek körül rengeteg autót láttunk és ez felkeltette érdeklődésünket. A távolból kiabálás és kiáltozás hallatszott. A kerítésen egy plakátot pillantottam meg. Kakasok vannak rajta. Hamar összeállt a kép. Ez bizony kakasviadal lesz. Egyből Csabi barátom dél-amerikai kalandja jutott eszembe.:-)  Ennek ellenére behajtottunk az udvarba, majd követtük a hangokat. Szemben extázisban őrjöngő tömeget pillantottunk meg, a kör alakú fő aréna körül. Kb. negyvenen lehettek. Balra fonott kosárfélék a földön, alattuk kakasok vártak (vagy inkább nem várták) a következő megmérettetést. A háttérben egy kisebb aréna, ott is néhány emberke. Majd egész hátul egy orvosi sarok félét láttam, ahol épp egy kakas fején levő sebet varrtak össze. Persze amint észrevettek, rám mutogattak és rólam beszeltek. Mikor elővettem a fényképezőm, még jobban rámterelődött a figyelem, de végül hagytak fotózni. Odafurakodtam a fo arenahoz es amulattal neztem eletem elso kakasviadalat. A kakasok renduletlenul csipkedtek egymast es amikor a levegobe ugorva a masikba rugtak arra a kozonseg kozonseg hangos kiabalassal reagalt. A kakasok laban nem lattam keseket es a ver sem folyt patakokban. Egyszercsak lefujtak a meccset es a kakasokat az elsosegely helyre vittek, ahol forro vizes rongyal attoroltek oket illetve ellattak sebeiket. A kovetkezo merkozest mar nem vartuk meg. A viadalbol ennyi eleg volt es talan a helyiek sem nezik jo szemmel a ket fenykepezos idegent...

Visszarobogunk a faluba, ahol sorra telefonozok barataimmal, Anyaval es Pacsirtammal. Jajj most is magyon hianyoztok!:-(  Most, hogy magyarorszagon is eljott a jo ido, hogy mindenki jon-megy es csupa boldogsagos hangot hallok, most meginkabb mennek haza, hogy Veletek lehessek, es egyutt elhessuk meg a pillanatokat... Sokszor rabul ejt ez a gondolat, de ilyenkor hamar lecsititom magam es arra gondolok, hogy cellal erkeztem ide, es ez a cel meg nagyon messze van. VEGIG KELL JARJAM AZ UTAM es amikor mar ugy erzem, hogy minden ketseget kizaroan eljott az ido a hazateresre, akkor fogok hazamenni...

Estenkent altalaban egyutt vacsizunk, es utana jokat zsugazunk. Zoli bevezetett a sapszerozas rejtelmeibe. :-)  Miutan kikartyaztuk magunkat, visszavonulu.k szobankba. Ilyenkor szoktam jogazni, naplot irni, folytatni az olvasast es meditalni... Miota Zoli itt van minden este viharos szellel jott az eso, ami kellemes es hus ejszakakkal ajandekozott meg minket. Remeljuk megtartja jo szokasat az idojaras, mert miota ez igy van medvekent alszom teli almom ejjelente.:-)