Phom Penhből a tengerpartra

2013.05.22.

A város nyüzsgő zaja beszűrődik szobánk utcára néző ablakán. Reggel 7 óra van, de odalent már milliónyi ember tesz-vesz. A kambodzsai hagyományos reggeli a tészta leves. Az apró, koszos éttermek tömve vannak helyiekkel, akik mind ezt szürcsölik isteni jegeskávé kíséretében. A tuktukosok kártyáznak, a Cyclosok ( riksaszerű bicikli) fel s alá masíroznak, a nők java pedig a piac szűk sikátoraiban vásárolja meg az aznapra való élelmiszert. Én 2 bagettet és egy ananászt vásárolok (1000 és 2000 real), majd egy jeges kávét iszom a helyiek társaságában. Fura, hogy csak néhány utcára távolodtam el a hátizsákos negyedtől, de már úgy tekintenek rám mint egy csodabogárra. Persze most is mindenki kedves és mosolygós! Az utca nyüzsgő élete magával ragad. Csupán ezzel az élménnyel szívembe lopta magát Phom Phen! :-) 

A szobánkban megreggelizünk, majd gyalog indulunk a kb. 1 km-re lévő hatalmas tóhoz, ami a város közepén található. A tó megközelítése nem könnyű feladat. A partot szinte teljesen körbeépítették és csak 1 órányi keresgélés után találunk rá az apró ösvényre, ami egy poros sikátorból vezet a töltésre. Mikor megpillantjuk a tavat le esik az állunk. Víznek nyoma sincs! Mintha kiszáradt, vagy betemettek volna és most egy óriási homoksivatag várná, hogy beépítsék és egybeolvadjon a város többi részével. Valószínűleg ez a sors vár rá.:-(

Később tuk-tukkal megyünk vissza a Mekong partra, ahol egy nagyobb Watot látogatunk meg, majd egy utazási irodában kiváltjuk buszjegyünket a Kambodzsai tengerpart egy központi városkájába, Sihanuk Ville-be. Az előreláthatólag 4 óra és 7 US kerül. Visszamegyünk a szállásra, ahol megebédelünk, összepakolunk és már jön is értünk a transzfer az állomásra. A busz minden ülését elfoglalják az utasok, így most elmarad a két ülésen történő fetrengés. Lassan elhagyjuk a dugókat és vele együtt a várost és újabb végeláthatatlan síkságok következnek. Csak 4,5 órával később pillantjuk meg az első hegyeket és velük együtt a dzsungeleket. A táj egyre zöldebb és egyre bujább. 5 órával indulás után végül megérkezünk az állomásra.

Motoros taxival megyünk az előre kinézett szállásra. Taxisom óvatosan megkérdezi, hogy biztosan ide akarunk-e jönni, mert a közeli kikötő miatt nem igazán szép itt a beach. A szállástól sem vagyunk elragadtatva, úgyhogy a taxisra bízzuk magunk és a 8 km-re lévő hátizsákos paradicsomhoz robogunk. A szállás tiszta és igényes. (8 US/éj/szoba) Ledobjuk motyónkat és a kb. 30 méterre lévő partra megyünk. A fehér, homokos nyílt tenger km hosszan terül el előttem. A tengeri szélben lobog a hajam és rámtör a sírhatnék a gyönyörtől! Kettős érzések vihara dúl bennem. Sírnék a gyönyörtől és sírnék, mert nincsenek velem a szeretteim... Miután kigyönyörködtük magunk, a szállásunk éttermében vacsizunk. Én tengeri halat eszem rizzsel és csili szósszal. Mennyei!:-) Vacsi után maratoni skypolások, majd késő esti lefekvés.

2013.05.23.

Reggel kényelmesen 8 után ébredünk. Összekapjuk magunk, majd a 15 perc sétára lévő kisbolthoz megyünk. A boltban bármit meg tudunk venni, amire csak szükségünk lehet. Én két bagettet és egy helyi nutellát választok. A bagettek meg melegek és puhák. Az időjárás sajnos elég gyászos. Délután 1-ig kisebb megszakításokkal, de folyamatosan esik az eső.

Ahogy elvonulnak az esőfelhők én is kivonulok a partra. Leterítem gyékényem és élvezem a csendet, melyet csak az időnként meglátogató parti árusok törnek meg. Először egy masszázst kínáló hölggyel, Mammal beszélgetek, akitől egy zöld karláncot kapok ajándékba és azt is megtudom, hogy ez még korántsem a monszun. Monszunkor nem lesz ember a parton, akkor szél és eső lesz. Elvileg a következő hónaptól várható, de ez mindig változó. Következő látogatóm egy idősebb hölgy, aki frissen grillezett kalamárit árul. A vállán levő bot egyik végén egy grillezésre kifejlesztett fémvödör, a másik végén pedig a kalámari tartó éthordó lóg. 5 db kalamári csili szósszal mindössze 1 dollár! Megkérem, hogy 5 körül térjen vissza hozzám. :-)

Időközben Zoli is befut és vele együtt a következő árus is. A fiatal srác napszemüvegeket árul. Mivel a Thaiföldön talált napszemcsim eltörtem, engedek a csábításnak. Egy szuperjó Okley szemcsit veszek hosszas alkudozás után 3 dollárért. Zolival belemerülünk a snapszerozásba és egy pillanat alatt nyolc 6-10 év közötti suhanc csoportosul körénk. Egyre közelebb jönnek, végül már közvetlen mellettünk ülnek. Ekkor jön a szomszédos bárból az figyelmeztetés, hogy vigyázzunk mert el akarják lopni értékeinket! Táskámban ott a telefonom és órám. Gyorsan biztos helyre rakom a lábam közé és így folytatjuk a kártyát. A suhancok is veszik a lapot és lassan továbbállnak. Később meg kétszer megkörnyékeznek minket, de mi már résen vagyunk. Azt hiszem az lesz a legbiztosabb, ha a szálláson hagyom értékeimet...

Este a kalamari rizs kombináció sörrel kisérve teljesen elnyom. Akartam jógázni, de nem tudom rávenni magam. Ehelyett Erős Zsolték emlékére 2 hegymászó filmet nézünk meg a youtube-on. ( A végtelen érintése, Nanga parbat) Este skypon Anyával, Évivel, Andival és Bölény barátommal is beszélek. 11 körül a szomszédból átszűrődő hányás hangjai ringatnak álomba.

Sziasztok!!!!