Tengerparti napok

2013.05.24.

Reggel 5.20-kor ébreszt az óra. Egy lendülettel kinyomom és fordulok át másik oldalamra. Nem tudok visszaaludni. A gondolat ott motoszkál bennem: Irány a part napfelkeltét nézni. A nyílt tenger horizontján feljövő napra számítunk, de sajnos nem ott jön fel. Napfelkelte után meg visszaalszom egy picit, majd 7 után elindulunk a boltba a tengerpart mentén.

A nap ezerrel tűz és én nem tétlenkedem. A partra megyek, leterítem a gyékényem és 9-től12-ig feketére süttetem a bőröm. Kétszer is bemegyek ugrálni a hullámokba, de egyik szemem mindvégig a parton hagyott értékeimen van. Nem jó így! Otthon kellene hagyni minden értéket, hogy figyelmem másfelé tudjam irányítani. Délben visszamegyek a szállásunkra és egy újabb nutellás bagettet eszem ebédre. Déltől felhők takarjak el a napot és a part megtelik kambodzsai turistákkal. Naplementéig a parton maradunk és legeltetjük a szemünk. Bárhová nézünk, az valami újat és érdekeset hoz. A kambodzsai nők 95%-ban utcai ruhákban fürdenek, ezzel mindenüket eltakarva a nap és az idegen férfiak tekintete elől. Fura látvány a farmerban és hosszú ujjú felsőben fürdőző hölgykoszorú. A férfiak közül már egész sokan viselnek fürdőgatyát póló nélkül, míg az apróságok itt is ádámkosztümben botladoznak fel és alá.:-) Miután kigyönyörködtük magunk a naplementében, vacsira kókusz szaftos csirkét eszem rizzsel és salival. Este aztán jógázom és a tengerparton meditálok szitáló esőben. Micsoda élmény! Morajló tenger, lágy szellő, szitáló eső és Én! Este aztán korán aludni térek.

2013.05.25.

Hajnalban vihar volt. Villámok, mennydörgés és szakadó eső. Lesz ebből ma hajókirándulás?! Tegnap ugyanis 12 USD/fő áron egy 3 szigetes egész napos kalandra fizettünk be. 8-ra értünk jön a tuktuk és egy kikötő melletti étterembe visz, ahol megreggelizünk, ( a jegyár tartalmazta) míg a derűre várunk. Derű helyett özönvíz jön, ami félórával később el is áll. A tenger felett még most is sötétek a felhők, de idegenvezetőnk a mólóhoz vezényel minket. A thai longtail boatokhoz hasonló csónakba szállunk, amin csupán 4 turistával és a 2 fős személyzettel osztozunk.

Bepöccen a motor és mi nekivágunk az útnak. A tengeren a 2 méter körüli hullámok könnyedén himbálják ladikunkat. A gyomrommal sosem volt még gond a tengeren, de most úgy érzem ez már egy picit sok. Első megállónk egy sziget melletti korallzátony. Elsőként merülök a víz alá és utolsóként lépek a fedélzetre. A korallok, halak és rákok világa elvarázsol. Mindenféle színekben pompázó hatalmas korall telepek a fenéken. Nekem a vakítóan fehér óriás gombóc alakú korallok tetszenek a legjobban. Sznorkerezés közben minden mozdulatomra figyelnem kell. A korallok gyakran olyan közel vannak a víz felszínéhez, hogy egy óvatlan mozdulattal alaposan szétvághatom a bőröm. Következő megállónk egy széles homokos partú sziget. Velünk együtt több hajó is lehorgonyoz itt. Zolival fél órát napozunk, aztán az árnyékba menekülünk. A tegnap szétsüttetett bőröm egy picit sem kívánja ma a napot. Ebédre helyben grillezett csirkemell flekken+bagett+sali+gyümi a menü. Fejenként meg egy pepsi is előkerül. Egy szavunk sem lehet az ellátásra. A kaja bőséges és nagyon finom. 2-ig a parton heverészünk, majd egy másik sziget partjainál sznorkerezünk. Az élmény itt is az előzőhöz hasonló és persze most is utolsóként lépek a fedélzetre.:-)

Hazafele úton kis híján belénk jön egy halászbárka, melynek 2 fős személyzete épp az igazak álmát alussza. Nem is lenne ezzel semmi baj, ha nem járna a motor és hajójuk nem egyenesen a közeli partok fele tartana. Utánuk eredünk és egyszerre kiabálunk, fütyülünk és dobáljuk a hajót. Semmi reakció, túl hangos a motor és a halászok túl mélyen alszanak. A hajót végül a parthoz közeli sekély víz homokos feneke állítja meg. Erre már a halászok is felriadnak. Kb. 20 perc alatt sikerül kiszabadítani a megfeneklett bárkát. A kikötőből szép lassan hazasétálunk, megvacsorázunk majd estig skypolok szeretteimmel. A hajókázás és a sznorkerezés alaposan kifárasztott. Ma is korán lefekszem.

Sziasztok!!!