Lampang, a turistamentes édenkert

2013.05.14.

Reggel korán ébredünk, hogy robogónkkal ismét útra keljünk és egy közelebbi, alacsonyabb hegyre (1600) felkapaszkodva Thaiföld egyik legszentebb és leghíresebb templomegyüttesét csodáljuk meg. Ma nem csal a matek és a 30 km tényleg 30 km. A hegyen felfelé vezető út egyenletesen és finoman emelkedik, így robogónk szinte felrepít minket. A kb. 1400 méter magasan fekvő kolostor alatti parkolóban bazársor és turista áradat fogad. Hát igen... Jól látszik Chiang Mai közelsége... A parkolóból 306 lépcső vezet fel a templomokhoz. Belépve az 1383- ban alapított kolostorba szinte vakító látvány fogad. A központi sztupa és az azt körülvevő szobrok és tárgyak szinte egytől egyig arannyal vannak bevonva. A körfolyosóról kisebb termek nyílnak, melyek mindegyikében egy-egy Buddha trónol. A helyiek is szép számmal eljöttek, hogy elmondjanak néhány imát és rituálészerűen körbejárják a sztupát. Bőven van időnk, így mindent alaposan szemügyre veszünk az ezernyi apró szívecskés harangtól, melyet a szerelmesek hagytak itt a névjegyükkel ellátva a  különböző festmények és táblácskákig. A szépen gondozott kertrész teraszáról pompás látvány nyílik a 2 milliós Chiang Maira. Ebből a magasságból, mintha nem is lenne olyan nagy ez a város. Emlékszem az avasi kilátóból Miskolc mennyivel nagyobbnak festett. Persze az is igaz, hogy az avasi kilátó nem 1400 méter magasan van. :-)

Miután kigyönyörködtük magunkat, lassan visszagurulunk a városba, ahol egy másik bevásárlóközpontot látogatunk meg. Nem sokáig maradunk... Az üzletek itt is ugyanazok mint máshol és most egyáltalán nem érezzük a "plázafeelinget". Pláza helyett egy giga piacra megyünk, ahol még ebédnek szánt tekit is találok.:-( Bárcsak megmenthetnem őket! A szálláson netezés és fürdés után rámtör az álmosság és korán ágyba dőlök...

2013.05.15.

Reggel hét körül kidob az ágy. A tegnapi korai fekvésnek köszönhetően szuper kipihent vagyok. Megreggelizem, olvasgatok, majd visszavisszük a mocit a bérlőcéghez. Tíz körül a szálloda tetejére telepszem és jógázom egy órácskát. A tűző napon alaposan megizzadok az ászanákban. Fürcsi, pakolás, majd kicsekk. Dél körül sikerül elcsípnem Pacsirtámat skypon, majd megebédelünk és elindulunk a 14:50-es vonatra. A jegypénztárnál közlik a hírt, hogy a vonat törölve és három óra múlva indul a következő. Átmegyünk a buszpályaudvarra, ahonnét 45 perc múlva már robogunk is öreg Merci buszunkkal Lampang városa felé. A kilencven kilométert 2 óra alatt megtesszük.

Lampang buszpályaudvaráról helyi kisbusszal megyünk egyetlen támpontunkhoz, a Riverside Guesthouse-hoz. (Tegnap délután botlottam ebbe a szállásba a neten és írtam nekik foglalást.) A családiházas apró utcácskából belépve a szállásra egy percre eláll a lélegzetünk. Biztos jó helyre jöttünk? Biztos ki fogjuk tudni ezt a fizetni? Az épület szinte teljes egésze sötétbarna fából készült és kifogástalan állapotú. A kertben kis patakocska halastóval, egzotikus fa bútorok, gyönyörű zöld fű, virágzó fák és bokrok, a folyó fölé nyúló fa terasz és a rajta lévő kényelmes heverők... Mintha egy földi paradicsomba csöppentünk volna. A legolcsóbb szobát vesszük ki. Ez egy 2 ágyas szobácska légkondi nélkül és közös fürdőhelyiséggel. (350 baht/éj 2.670 Ft)

A szoba egyébként az épülettel összhangban gyönyörű szép és tiszta. Azonnal beleszeretünk a helybe és az előzőleg eltervezett egy éjszakás itt tartózkodásunk két éjszakára módosítjuk.:-) Kipakoljuk cuccainkat, majd a városba megyünk vacsizni. A foodmarketet keressük, de végül egy helyi étteremben vacsizunk. A thai étlapból semmit sem értünk és a személyzet is hadilábon áll az angollal. A szomszéd vacsija ( rizs+sali+leves+rántott csirke) viszont pont jó lesz nekünk is. Az isteni finom vacsival mindketten degeszre ettük magunkat. Hazafelé lassan sétálunk... Egy fodrászkellék boltban egy évre való hajgumit veszek 10 bahtért (75 Ft). Este hosszasan netezem, majd 11 körül álomra hajtom a fejem.

Sziasztok!!!!!