Búcsú Crazy horsetól (utolsó mászások)

2013.05.10-11.

Az elmúlt két nap délelőttjeit a mászásnak szenteltük. Mivel  05.12-én megkezdjük utunkat dél felé, mindenképpen el akartam búcsúzni szeretett sziklámtól... Sajnos ezzel egyúttal a mászástól is búcsúzom egy időre... Előreláthatólag Vietnamban fogok mászni legközelebb és ott sem annyit, mint az elmúlt hónapokban.

Két beülő híjan, Zolinak hevederekből fabrikáltam beülőt és a gyorstalpaló képzés után (Hogyan kell biztosítani!?) belevágtam a mászókába. Az első nap főszereplője a para volt. Minden nehezebb mozdulatnál attól féltem, hogyha bele esek, akkor Nekem annyi. Így elég nehéz a mászásra koncentrálni... Az ember zihál, kapkodja a levegőt, remeg a lába, és pillanatok alatt eldurrannak az izmai. Aznap délig négy utat másztam végül. A második nap már sokkal jobban ment. Az áthajló, "izmozós" utak helyett a kis fogásos technikai mászásra helyeztem a nagyobb hangsúlyt. Gyönyörű mászásokkal és szuper pozitív élménnyel vettem végső búcsút a szikláktól. Nem volt para és remegés csak a szikla és Én.:-)

A délutánokat általában tanulással és a thai masszázs gyakorlásával töltöttem el. Egyik nap elmentünk egy közeli horgásztavat is megnézni. A tó egy viztározó szerűség lehet és a horgászokon kívül számos halász is volt a vízparton. Voltak, akik csak egy spitzbottal, míg mások 21 komolyan felszerelt horgászbottal várták a kapást. 21 bot???!!! Számomra felfoghatatlan, hogy képes egy ember egyszerre 21 bottal horgászni... Úgy látszik Thaiföldön ez is lehetséges.:-)

Az estéket most is a jógának és a meditációnak szenteltem. Amikor még nem érzem a fáradtságot elalvás előtt, valamelyik angol könyvemet olvasom. Az indiais könyvem most egy picit félreraktam, mert a nehéz nyelvezet miatt nagyon lassan haladok vele. Helyette Stephen King Night shift című könyvet kezdtem el, ami már sokkal olvashatóbb számomra. Ezt a könyvet egyébként úgy találtam Chiang maiba.:-)

Holnap útra kelünk... Egyelőre csak Chiang Maiba utazunk, de Nekem most valahogy nagyon nehezen megy az elindulás. Tudom, hogy rengeteg csodalatos hely és élmény vár rám, de valamiért mégsem érzem azt, hogy indulnunk kéne. Túlságosan elkényelmesedtem volna az elmúlt hónapokban!? Egy biztos, iszonyatosan lelassultam. El sem tudom képzelni mi lesz velem otthon, abban az őrült, pörgős világban. Az Én világom most egészen más. Minden cselekedetem lassú és spontán. Nincsenek tervek és nincsenek gondolatok a jövővel kapcsolatban. Ehelyett inkább elvagyok a magam kis világában. Na de nem biztos hogy ez olyan jo... A középutat kellene megtalálni, és talán Zoli ebben majd segíteni fog. Benne még ott a pörgés és a mehetnék és így kiszakít a túlzott "befordulásból"... Arra azért ügyelni fogok hogy ne essek át a ló túloldalara....

Puszilok Mindenkit!