Búcsú Thaiföldtől es az utunk Laoszba

2013.02.28.

Utolsó reggelem ezen a csodalatos helyem. Sajnos nincs időm álmodozni a madarak reggelei éneklése közben. A piciny sárga busz 8-ra jön értem, hogy Chiang Maiba vigyen, addig pedig még ezer a dolog. (reggelizés, pakolás, takarítás, búcsúzkodás) Nuang Jaotól (házinéni) könnyes búcsút veszek, majd beülök a buszba. Jeff a bérelt mociján jön Chiang Maiba és a mászós boltnál beszélünk meg találkát. A 45 perces utat másfél óra alatt tesszük meg. Meg sem lepődöm, amikor a háztól kikanyarodva pont az ellenkező irányba indulunk, mint amerre kellene. Az alacsony árakat csak tömött buszokkal lehet fenntartani. Ez jelen esetben úgy nézett ki, hogy faluról falura araszoltunk és gyűjtöttük a népet.:-) Végül csak beértem Xhiang Maiba a mászós bolthoz. A mindig kedves személyzet most is az. Megengedik, hogy otthagyjuk mázsás bőröndjeinket, amíg az esti buszunk indul. Jeff útközben megvette az állomáson a jegyeket. (666 baht 5.065 Ft, Udon Thani-ig.) Csak bízom benne, hogy nem Lucifer lesz a sofőr és Laosz helyett nem a pokolba utazunk!:-)

Motyónkat hátrahagyva Jeff mocijával indulunk el az Airportplazába, hogy gázpalackokat és kávét vegyünk. Útközben egy patikában 1 havi malária gyógyszert is veszek. (4 baht/kapszula, 30 Ft.ó ennyit meg nekem is megér.) Vidáman robogunk a belső körúton, amikor lekapcsolnak a rendőrök. Egyikünkön sincs sisak, de szerencsére az utas számára nem is kötelező. Jeff 400 bahttal (3045 Ft) lett szegényebb. A plázában aztán mindent megveszünk, amit terveztünk, majd dél körül elválnak útjaink. 18:30-as talit beszélünk meg a mászós boltnál. A délutánt evéssel és netezéssel töltöm. Először egy kesudiós csirke rizzsel, később egy palacsinta, végül egy olasz étterembe botlok és természetesen nincs szívem úgy elmenni mellette, hogy ne térjek be egy pizzára.:-) Találtam egy utcai mérleget is, újra 71,5 kg. Szóval 3 kilóval több, mint egy hónapja!:-) A mászós boltban ismerős arcokba botlok. Jól esik a sok kedves szó, amivel búcsúztatnak. A skót fiú meg a magyar tudását is megfitogtatta.:-)

18:30-kor aztán befut Jeff, hátunkra kapjuk batyuinkat és egy újabb kisbuszt fogunk, amivel kb. 1 óra alatt érjük el a buszállomást. A buszunk mar bent áll startra készen. Ahogy felszállok a buszra kellemes meglepetés fogad. Az utasok 90%-a helyi. Ebből azt a következtetést vonom le, hogy jó helyen vagyunk és nem lettünk átvágva. A busz csigatempóban indul el (20:00) és hagyja el Chiang Mai külvárosát. Én azonnal alvással próbálkozom, de ehhez még korán van. A személyzettől ajándék kekszet, ásványvizet, dobozos tejet és tisztasági törlőt kapunk. Na most már tényleg egy szavunk sem lehet. Szerencsére a nasizás után hamar álomba merülök, amiből csak a thai utak rettenetes kátyúi ébresztenek fel. Olykor az üléstől is elemelkedtem néhány cm-re!!! A tájból semmit nem láttam, csak annyit tudok, hogy nagy, kacskaringós és hegyre fel-le.:-)

2013.03.01.

Reggel 7-kor elérjük Udon Thanit. Koszos, büdös, csúnya iparváros. A buszunk a határhoz persze egy másik állomásról indul, ami 7 km innen. A tuktukosok 200 bahtért (1.520 Ft) akarnak elvinni minket. Én viszont nem most jöttem a 6:20-assal és eszem ágában sincs palira venni magam. A pályaudvari információnál a helyijáratos buszhoz irányítanak, ami 20 bahtért (150 Ft) visz el kettőnket a célállomásra.:-) Udon Thani északi pályaudvarán vagyunk. Egy piros asztal, egy szék, egy tábla és egy busz Udon Thani Nakong Khai felirattal. A következő egy órás utunk 40 bahtba (305 Ft) került, aztán végre elérjük a határt. A thai oldalt könnyedén elhagyjuk, megkapjuk a pecséteket és viszlát. A laoszi oldalhoz egy rövid buszozás visz. Átkelünk egy hatalmas hídon, a Mekong folyó felett. A laoszi oldal sem túl bonyolult. Két papír kitöltése, pénz 30 USD (6.790 Ft) + fénykép elő.

Ezeket leadtuk és perceken belül 30 napos laoszi vízummal vidáman sétálunk át a határon. Azonnal ránk támadnak a hiénák. Kicsit nehezebb őket levakarni, de csak sikerül. Helyijáratos buszra pattanunk, (no.14) ami a Vientiane-i északi pályaudvarra visz. Itt aztán tökéletes időzítéssel érjük el a csatlakozást. Egyetlen aggodalmam, hogy egy fillér Laoszi valutám sincs. Jeff azonban megnyugtat, hogy nála van és majd megadom... (Laoszi valuta KIP, árfolyam kb: 1 HUF/ 33 KIP) Ezeréves buszunk tömve van emberekkel és mindenféle áruval. Ez aztán kalandos útnak ígérkezik. A kb. 150 km-es távot 4 óra alatt tesszük meg.

Néha megállunk, ha valakinek pisilni kell, vagy épp a sarki boltban venne valamit, persze a falvaknál mindig lassítunk és új felszállók után kutat a kalauz... :-) Annak ellenére, hogy 20 órája buszozunk, kifejezetten élvezem a szituációt. Az egyik megállónál még kaja árusok is ellepik a buszt. Veszek is néhány fincsi fánkot!:-)  Ja igen! Laosz ugye francia gyarmat volt és ennek azonnal látjuk is a nyomait! Bagettek, sajtok, sütemények minden mennyiségben!) Az utunk most is dimbes-dombos tájon vezet, sokszor úgy érzem mindjárt ki kell szálljunk, hogy feltoljuk a buszt a domb tetejére. 

Már épp kezdek jócskán elfáradni, mikor begurulunk Vang Viengbe. Táska fel és irány a szálláskeresés. A harmadik helyen letáborozunk. 30.000 kip/fő (910 Ft) Egyelőre egy estére jó lesz, aztán majd vadászunk valami szuper tutit.:-) Körbejárjuk a városkát és egy folyóparti étteremben vacsizunk. Kicsit szomorúan könyvelem el, hogy az árak picit magasabbak, mint észak Thaiföldön. Pad thai 15.000 kip (455 Ft) Vacsi után még néhány fánkot és egy palit is legyűrök. Persze körülnéztünk a városban és megtaláltuk a legtutibb szállást is. 30.000 kip/bungalo (910 Ft) . Szuper tiszta, szép, hűvös, pont amilyet kerestem. :-) Le is foglalom, holnap reggel költözünk. Este naplót írok, majd netezem. Hulla fáradtan fekszem ágyamba... Holnap elvileg újból indul a mászós őrület!!!! Juhhéééé!!!

Sziasztok!!!