2013. február 26., kedd

Az utolsó mászások Észak-Thaiföldön (2013.02.22-25)

Napjaink igen egysíkúan zajlanak. A reggeli kelés és bundikenyér után általában 1 óra körül indulunk mászni az árnyékos falakhoz és estig ütjük a vasat. Napi 3-6 út megmászásánál többet ritkán produkálunk. A meleg még most is elviselhetetlen. Volt, hogy próbáltunk egy-egy utat napsütésben megmászni, de a vége mindig szénné égés lett.:-) Kézzel írott naplómban szorgosan húztam a strigulákat, hogy miből hány utat sikerült megmásznom. Ma megszámoltam és igen elégedett vagyok a teljesítményemmel. 

Ahhoz képest, hogy a hónap első felét fix mászópartner nélkül nyomtam le, több mint dupla annyi utat sikerült megmásznom ebben a hónapban, mint az előzőben. Persze sok köztük a könnyebb út is, de jócskán akad olyan is, amelyeket a határomon vagy azon túl sikerült megmásznom. Laoszban remélem sikerül, majd egy bitang erős mászópartnerre lelnem, mert szeretnek sokat-sokat projektelni. Az elmúlt két hónapban szinte csak on-sightoltam leszámítva 1-2 projektet. Szóval szeretnek most kicsit rámenni a számomra igazán nehéz és többszöri próbát igénylő utak megmászására. Na majd meglátjuk, hogy alakul...

Már csak egy napunk van itt és elhagyjuk ezt a csodalatos helyet, amit úgy megszerettem. Ahogy múltkor, most is kettős érzés van bennem. Egyik felem hajt előre az új kalandok felé, a másik viszont azt mondja: Ne menj sehova! Hisz olyan jó itt Neked! Persze, hogy jó itt, de honnan tudhatnám nem lesz-e ennél is jobb egy új országban, új emberek megismerésével és új élményekkel gazdagodva. A kényelem és a megszokás nagy úr, de nem azért utaztam tízezer kilométert, hogy egy kényelmes házikóban henyéljek egy évet.:-) 

A laoszi városka, ahova utazni fogunk útikönyvemben a kis Kaosan roadként van feltüntetve. Bárok, éttermek, éjszakai élet, drog... Ez egy picit megijesztett, de szerintem fogunk találni ott is egy csendes guesthouset ahol meghúzzuk magunkat, ha pedig nagyon gáz a helyzet, még mindig át tudunk menni Thaktek mellé, ahol 15 km-re lenne a szállásunk a legközelebbi településhez...

A hétvégén újabb fesztivál volt. Persze mi is elmentünk. Sajnos kicsit csalódottak voltunk mikor a tömegnyi ember helyett, egy maroknyi fogadott. A helyszín itt is hasonló volt, mint az előző fesztiválkor. Egy buddhista kolostor köré épült majális.:-) Nagy színpad, kis színpad, színház, céllövöldék, kaja árusok. A tér közepén kóválygunk , mikor zene üti meg fülünket. Elindulunk a zene irányába és egy maroknyi ünneplő csoportot pillantunk meg. Egy fiatal hercegnek és egy fiatal hercegnőnek öltözött párocska ül lovukon, mögöttük a zenekar és körülöttük a táncoló "tömeg".

Persze egy percen belül minket is megragadnak és megtáncoltatnak. Hmm nem is tudom mikor táncoltam utoljára, ráadásul élő zenére... Szuper volt!:-) A táncoló csapat lassan eléri a kolostort, ahol elcsendesednek és egy mise szerű szertartás kezdődik. Mi rovunk meg egy-két kört, majd hazamegyünk. Meg kell jegyeznem, hogy életem eddigi legfinomabb kókuszos sütijét ettem itt. Mindössze 10 bahtért (75 Ft)!

Szerencsére mostanság szinte mindig tudtam wifizni, amit alaposan ki is használok. Órákat skypolok szeretteimmel. A legnagyobb meglepetés most nagymamám volt. Karácsony óta nem hallottam a hangját és most végre összejött a kapcsolat. Boldog vagyok, hogy jól van és erős!

Még két info: A minap egy divatos Ray Ban napszemcsit találtam! Szuper kis szemcsi, már meg is szerettem!:-) A piacon pedig az évszázad üzletet kötöttem, amikor 20 bahtért (150 Ft) vettem, majd fél kg dohányt. ( Kóstolás után jöttem rá, hogy ez bizony nagyon nagyon nagyon erős fajta...) Mindegy, még egyszer neki futok majd, aztán ha nem birok vele, max. elajándékozom valami keményebb dohányosnak.:-)
Azt hiszem leírtam mindent, amit akartam!:-)
A köv. bejegyzésem már Laoszból! ( Remélhetőleg tudok blogolni...)
Puszi mindenkinek!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése