2 nap meditáció és visszatérés a való világba

2013.03.11-12.

Meditációs napjaimat 7:00-as keléssel indítottam el. Reggeleim a szokásos reggelizéssel kezdtem az udvaron. Ilyenkor a vendégek többsége még alszik, így nem kell attól tartanom, hogy valaki megszólít.(Meditációm egyik alappillére, hogy nem kommunikálok senkivel.) Reggeli után visszavonultam bungalómba, ahol egyórás meditációkat végeztem, amiket 15-20 perces pihenés követett. Az ülő pózos meditáció igencsak próbára tette a testem. Kb. félidőnél muszáj voltam elfeküdni és úgy folytatni, mert az ülés addigra oly kényelmetlenné vált, hogy minden figyelmemet elvonta a légzés ( ki és be áramló levegő figyelése a bajusz területén) figyeléséről. Kora délután egyórás meditáció a bungim előtti fűben a tűző napon, majd egy hosszabb egyórás pihenő. Ilyenkorra már az agyam is kezdett lemerülni a koncentrációtól.

Pihi után újabb egy óra meditáció, majd felkészülés a jógázásra Andreával. Kb. 10-15 percig csoszogtam az udvaron, mire sikerült életet lehelni elgémberedett lábaimba. Hihetetlen mennyire betokosodtam az egész napos üléstől és fekvéstől. Andrea és a jóga volt az egyetlen kapcsolatom a külvilággal. Andrea nagyon pozitívan és megértően viszonyult némaságomhoz.:-) Tapasztalt jógázó (15 éve űzi) lévén rengeteg új ászanát (jóga póz) tanított meg. Jóga után elkészítettem vacsorámat, ami természetesen tojás és kenyér volt a változatosság kedvéért.:-) Este aztán újabb jógázás mécsesekkel megvilágított bungimban, majd lefekvés előtt szabad foglalkozás. Ilyenkor angoloztam egy picit. Általában 22:00 körül hajtottam álomra a fejem.

2013.03.13.

Reggel 7-kor ébredek és szívem teli van boldogsággal. Mintha újjá születtem volna. Még mindig a bungimban vagyok, de már tudatosodott bennem, hogy mától újra megnyílik a világ. Reggeli után a fánkos helyemre megyek. Kb. 7:30 lehet. Vang Vieng városa teli van élettel. Az utcára szerelt hangszórókból laoszi zene szól és mindenhol iskolába igyekvő  kerékpáros gyerekek és szerzetesek szelik az utcákat. Fülig ér a szám a boldogságtól. Egy helyben állok és csodálom a pezsgő életet. Valószínű ez a reggel is pontosan ugyanolyan, mint az eddigiek voltak, csak most sokkal többet látok, hallok, érzékelek belőle. Minden apró részletet érzékelek és mindenből szívom a pozitív energiát. Ha csak ennyit ért volna, már ezért megérte volna a kétnapos meditáció. Fánkvásárlásból visszatérve egy rövid 20 perces meditációt végzek bungimban (mától szeretném rendszeresíteni a meditációt reggelente is), majd mászókához készülődöm.

Andreával megbeszéltük, hogy cserébe a jóga oktatásokért, ma elviszem mászókázni. A helyi mászós boltban kibéreljük az extra beülőt és cipőt majd elindulunk a tűző napon a kedvenc sziklám felé. Az úton persze rengeteget beszélünk. Csak úgy ontom magamból a szavakat... Próbálom bepótolni a 2 napi némaságot.:-) A sziklánál gyorstalpaló a biztosításról és a többi fontos dologról, majd elkezdjük a mászást. Andrea meglepően ügyes. Már már kezdem azt hinni, hogy kamuzott mikor azt mondta, hogy sosem mászott azelőtt. 3 utat mászik felső biztosítással és mindegyiket teljesíti beleülés nélkül. (5a-5b-5c) Persze én sem tétlenkedem. Két igen  nehéz utat is ismétlek.

Késő délután hulla fáradtan battyogunk vissza szállásunkra, ahol Rebeka ( Andrea barátnője Svájcból), már várt ránk. Fürcsi után együtt megyünk el vacsizni, majd lábmasszázst venni. Amióta itt vagyok, játszom a gondolattal, hogy kipróbálom, de nem szántam el magam. Most, a lányok kitartó bíztatására legyőztem smucig énem és engedtem a kényeztetésnek. Masszázsszalonunk makulátlanul tiszta és modern. Kényelmes bőrfotelbe ülök és Andreának köszönhetően a legjobb masszőr kényeztet egy órán át.50.000 kip (1.500 Ft) Lehunyom a szemem és átadom magam a kényeztetésnek, ami néha bizony fájdalmas, égető érzéssel is jár. A masszázs a kislábujjam hegyétől egészen a combtőig terjed, de leginkább a lábfejre koncentrálódik. Masszázs végeztével egy  cseppet sem akarok kiszállni a fotelből. Maradni akarok meg egy körre, de persze tudom, hogy jóból is megárt a sok és most be kell érjem ennyivel.:-) Visszavonulunk szállásunkra, ahol újra felveszem a kapcsolatot az otthoniakkal. Kb. egy órát netezem, majd álomra hajtom a fejem.

Összegzés: 

A kétnapos meditáció nem tett csodát, de nem is vártam. Nem nyílt meg a harmadik szemem és még mindig nem tudok repülni.:-) A célom viszont nem is ez volt. Sokkal inkább szolt a belső világommal való ismerkedésről és a koncentrációs készségem fejlesztéséről. Boldog vagyok, hogy kipróbáltam és, hogy teljesítettem a kitűzött célt. Tudom, hogy a jövőben is folytatni akarom a meditáció gyakorlását a mindennapokban. Ázsiában szerencsére számtalan lehetőség van arra, hogy "hivatalos" keretek között is gyakoroljam ezt a tevékenységet, így nyitott szemmel fogok járni és remélem hamarosan rátalálok az iskolámra.:-) Szívből ajánlom mindenkinek, hogy lehetőségeihez mérten minden nap szánjon egy kis időt magára és a meditációra! Megéri!!!

Puszilok mindenkit!:-)