Utazás Thakekbe és első napjaim

2013.03.20.

Reggel lassan készülődtem, hisz bőven volt időm. Az útlevelem egy perc alatt kézhez kaptam a bevándorlási hivatalban az új pecséttel, miszerint április 19-ig élvezhetem a Laosziak vendégszeretetét. Nagyszerű! Irány a központi pályaudvar! Hatalmas hátizsákommal most is feltűnő jelenség vagyok. Egy szerzetes még kezet is ráz velem néhány jókívánság kíséretében. Ezek után biztos vagyok benne, hogy jó utam lesz!:-) Sajnos ma tényleg nem indul busz Thakekbe, így helyi busszal átrobogok a déli pályaudvarra. A kalauz a hátsó sorba vezényel a szerzetesek mellé, akik alaposan megcsodálják méretes hátizsákom. Egyikükkel beszédbe elegyedek és hamarosan a vallásoknál azon belül a buddhizmusnál kötünk ki. Majdnem sikerül végighallgatnom Buddha életét, de sajnos előbb le kell szállnom a buszról, minthogy a story végére értünk volna. Mindenesetre jó volt megismerni a  fiatal (19 éves) szerzetes srácot.

A pályaudvaron már benn áll a buszom és a személyzet már serényen tömi a busz belső terét árúval. Megváltom a jegyem 60.000 kip (1.800 Ft), majd betankolok útravalóval. Az út előreláthatólag 5-6 óra hosszú lesz. A busz kiváló állapotú és klíma is van. Egy szavam sem lehet. Indulás előtt 10 perccel még félig sincs a busz, aztán ez pillanatok alatt megváltozik és olyan szinten lesz telt ház,  hogy a közlekedő folyosón is sorra ülnek egymásra tornyosulva az emberek. Összetehetem a kezem, hogy talán a legjobb helyen ülök a busz hátsó részében. Az út most is végtelennek tűnik, de egész jól viselem. A sivár és kiszáradt tájat lassan felváltja a zöld hegyvidék és fehér sziklák tömkelege. Buszunk 17:00-kor (5,5 órával később) befut Thakek buszpályaudvarra. Gyalog indulok el a másik kisebb pályaudvar irányába, ahonnan elvileg a buszom indulna a mászóhely felé.

A pályaudvart nem találom meg és lassan sötétedni kezd. A tuktuk ára 100.000-150.000 kip (3.000-4.500 Ft) horribilis és egyáltalán nem akarok ennyit kiadni a 12 km-s távolságért. Utolsó mentsvárként stoppolni kezdek, melynek eredményeképp 10 perc múlva egy tuktuk áll meg előttem.:-)

Azt hiszem fogalma sincs, hová akarok menni, mert egy  perc alatt megalkuszom vele 40.000 kipben (1.200 Ft). A tuk-tukban ül még felesége és alig párhónapos kisgyerekük is. Amíg a városban kóválygunk, előkapom sticky rice-om és pálcikára fűzött húsom. A kis srác meglátván, hogy eszem, a kezét nyújtja felém. Én rizzsel kínálom, amit az anyukája mosolyogva elfogad, majd a csecsemő kezébe ad.:-) Imádom! Ezt még háromszor megismételjük, végül édesanyja keblein alszik el. Tuktukunk egy angolul beszélő tuktukosnál parkol le, aki úgy tűnik érti, hová akarok menni. Egyből előállnak a 120.000 kipes (3.600 Ft) ajánlattal, amire a válaszom az, hogy sajnálom, de nekem nincsen ennyi pénzem. Végül 70.000 kipben (2.100 Ft) állapodunk meg. Már koromsötétben érjük el a 12km-s km követ, ahonnan egy földút vezet a sötétbe, melynek végén mintha fényeket látnék. 1 km séta és elérem az új otthonom. Welcome Green Climbers Home!

Egy szép és nagyméretű bambusz étterembe megyek, ahol rögtön belebotlok Tanjába, az egyik tulajdonosba. (Rajta kívül egyébként még kb. 20-30 ember lehet itt.) Elmondja a tudnivalókat és azt is, hogy pont ma van az új étterem felavató bulija. Felállítom a sátramat, kipakolom cókmókom, majd az egyik épen maradt bungalóban lezuhanyzom. (Január 1-én 3 kivételével az összes bungaló leégett egy tűzijáték okozta tűz eredményeképpen.) Azt hiszem ma kihagyom a bulit... Fáradt vagyok és amúgy sem vagyok az a fajta, aki az első napján bulizni megy tök egyedül egy idegen társaságba.:-) A levegő meg most is nagyon meleg, így hálózsákom párnaként funkcionál. Bölénytől kapott selyem bigyulám bőven megteszi!

2013.03.21.

Az éjszaka igen kényelmetlen volt. Rossz szokásom szerint most is óránként felkeltem, hogy el van zsibbadva az egyik felem. A matrac túl szűk, a sátor is pici és én sokat fészkelődnék, ha tudnék...:-) 7:00-kor ébredek... Szokásos reggelimet a sátortábor közepén lévő tűzrakó helynél készítem el. Kávézás közben egy ismerős lány szólít meg, akivel meg Vang Viengben találkoztam az utolsó mászónapomon. Christin Alaszkából jött és ő is tegnap érkezett a táborba akárcsak én. Megbeszéljük, hogy ma együtt mászunk.

Pár perccel később már a sátrunktól 30 méterre lévő sziklát ostromoljuk. Gyönyörű utak szuper minőségű sziklán. (áthajlás, cseppkő, lyukak...) Két mászás után a helyi nevezetességhez a roof szektorhoz csalom Christint. Eláll a lélegzetem, mikor meglátom. Ez tényleg egy gigantikus tető telistele oldott formákkal, cseppkövekkel és amit csak az ember el tud képzelni. Egy őrületes áthajlásba szállok be a bal szélén, amiben 2 plafonmászás is van. A fenti plafonban sikerül betojnom és a továbbmászás helyett, addig csüngök egy fogáson, míg minden erőm elszáll. Második nekifutásra aztán sikerül kipipálnom az utat. Christin is mászik egyet, majd a sátrak mögött található hatalmas méretű barlanghoz megyünk, hogy a benne található patak hűs vizében megmártózzunk. A barlang tényleg óriási!!! Kb. 70 méter széles lehet és 50 méter magas. A közepén csordogáló patak pedig néhol olyan mély, hogy le sem ér a lábam. Ez maga a paradicsom! Úgy érzem, hogy ennél jobb helyen sehol nem lehetnék a földön, távol a civilizációtól egy még szinte érintetlen földi paradicsomba. (Az első utakat két évvel ezelőtt építették a sziklákra és ezzel egyidejűleg épültek a bambuszkunyhók is, azelőtt itt csak a dzsungel volt...)

Fürdőzés után rövid ebédszünet, majd folytatjuk a mászást Lucassal a svéd fotóművésszel kibővülve. Lucas egy igazán jó arc. Csak úgy ontja magából a poénokat és jó storykat, amin hangosakat nevetünk a mindig vidám Christinnel.:-) Sötétedéskor fejezzük be a mászást. Zuhany után jöjjön a jól megérdemelt vacsi. Az étterem árai picit magasabbak az átlagáraknál, de nem vészesek. Előételként sült rizsgolyókat, majd egy zöldséges fried noodlet rendelek. 10.000, 20.000 kip     (300 Ft, 600 Ft)) A vacsit az újdonsült mászótársak társaimmal együtt fogyasztjuk el, ami késő estig tartó beszélgetéssel zárul... Este jógázom, majd meditálok a sátram előtti kis gyékényemen.

2013.03.22

Az éjszakám talán egy fokkal jobb volt, de még most is sokszor felébredtem. Ma is 7-kor kezdem a napot. 3-ik nap üdvözlés és egy rövid meditáció, majd reggelizés a tábortűznél, ahol Lucast is megvendégelem egy kávéra. Hármasban indulunk el mászni oda, ahol tegnap is kezdtük. Két út után, aztán ismét a roof szektorhoz csalom a csapatot, ahol egy még nehezebb, még áthajlóbb, még hosszabb plafonmászást megkövetelő útba szállok be. Beleadok apait-anyait az első plafon részbe, amit sikerül is kínkeservesen átmásznom, de szinte semmi erőm nem marad a hátralévő közel 20 méteres szakaszra. Valami csoda folytan aztán mégis elvergődöm az utolsó szekcióig, ahol egy 6 méter hosszú plafont kell végigmásznom. Itt megtörténik az, amit mostanában sosem csináltam. Feladom és leereszkedem a földre. Talán majd holnap, friss erővel...

Visszavonulunk az étterembe, ahol sticky ricet és mangót eszem ebédre, a többiek társaságában. Időközben leszakad az ég és mindenki a közös helység alá húzódik. A vihar gyorsan elmegy, a délutánt Lucas társaságában mászom át.:-) Mászóka előtt azonban a barlanghoz megyünk megmártózni. Szuper hűvös most is!:-) Imádom ezt a helyet!!! Egy újabb nehéz út, de ez már nem a plafonon és egy könnyebb áthajlás befejezésnek... Lucas már koromsötétben mássza ki utolsó útját. Hatalmasakat üvölt és küzd! Tetszik ez a hozzáállás!:-) Este aztán ismét hosszas storyzások. Lucas megmutatja büszkeségeit és minden fotóhoz egy-egy storyt is hozzáfűz. Este ismét jógával és meditációval zárom a napom...

2013.03.23.

Meleg és forgolódós éjszaka és 7 órási kelés. Nem birok tovább aludni. Már korán reggel beindul a szauna a sátorban, ami 8:30-tól elviselhetetlenné válik. Három napüdvözlés és a rövid meditáció ma sem marad el. Reggelim a szokásos helyen fogyasztom el és egy kisebb csapat gyűl körém. Először Christin, majd a finn párocska a szomszéd sátorból és végül egy német srác. Beindulnak a sztorizások, de én hamar asztalt bontok mert sok a tennivalóm. Mosogatás, hajmosás, majd naplóírás a sátram előtt. Az újonnan jött kínai srác Chang Hui, spontán csapódik mellém és kezdünk el később együtt mászni. Christin a német fiúval és a finn párocskával, Lucas pedig hozzánk csapódva mászik. Hamar felborul a rendszer és a napot végül Christinnel kettesben mászom végig. Sikerül a tegnapi őrületem ma elsőre megmászni, majd egy másik érdekes plafonmászást abszolválni. Az út kb. 2/3 részénél, a plafonban egy kisebb csőszerű képződményen kell átmásznod.(vagy inkább kúsznod)  Őrület, mik vannak itt...

Ebéd előtt a barlanghoz megyek hűsítő fürdőre, ahol kb. 8 fős helyi suhancokból álló csapat fogad. Bevetem magam a vízbe közéjük és együtt élvezzük a hűs barlang vizét. Versenyúszás, ugrálás és sok sok mosoly! Fürcsi után ebédszünet a többiekkel, majd újabb kemény mászás, természetesen giga áthajláson. Nap végére semmi bőr nem marad az ujjaimon. Tanjaval megbeszélem, hogy holnap szeretnénk Lucassal egy-egy biciklit bérelni, hogy betekerjünk Thakekbe. Már nagyon hiányzik a szeretteim hangja! Sziasztok!