Utolsó napjaim Vang Viengben

2013.03.16.

Nem mondom, hogy frissen és üdén, de egész jól ébredek. Reggeli után meditáció, majd készülődés a mászáshoz. A korai indulással a kánikulát szeretnem elkerülni... Aztán egyik pillanatról a másikra rám tör a fáradtság. Ahhoz nincs erőm, hogy magamra vegyem a felszerelésem... Marad az itthonlét és a pihi. Azért így sem telik el a napom teljesen haszontalanul. Pl: Megborotválkozom és kimosom szennyes ruháim. ( Volt mit mosni rajtuk!) Délután vagy 1,5 órát chatelek a Szlovéniában lévő csapattal, de legfőképp Pacsirtámmal.:-) 

Mindenki jól van, érzem, hogy mindenki fel van pörögve! Bár csak velük lehetnék... Délután egy utcai cipésszel megjavíttattam szandálomat. Profi munkát végzett... Mindkét szandimnak teljesen levált a talpa, amit előbb megragasztott, majd összevarrt erős cérnával. Reméljük hosszú életű lesz és nem fogom megbánni az 50 ezer kipes (1.500 Ft) költséget... Este rövid netezés, majd korai lefekvés. A változatosság kedvéért ma ismét koncert van a bungi mögött.:-)

2013.03.17.

Óóó igen. Végre frissen ébredek. Érzem az erőt!:-) Reggeli, meditáció és most tényleg elindulok mászni. Kötél ismét a hátamon és megjelenésemmel megint csak nagy sikert aratok a helyiek körében.  Hányszor megtettem már ezt az utat és még csak most veszem észre a két majmot az egyik ház előtti placcon megláncolva. Közelebb megyek és az anyamajom egyből felém indul. Mire észbe kapok, már a lábamba kapaszkodva mászik rám. Mikor a mellkasomnál jár rám vicsorít és én jól berezelek. Erre ő leugrik rólam és visszahátrál. Huh ezt megúsztam!:-) A háttérben kicsinye visítozik a ketrecéből. Jaj, de imádni valóak!!! Persze most már tartom a lépés távolságot és úgy készítem róluk a fényképeket...:-)

A piacon sticky ricet és egy kólát veszek. Van még 4 minibanánom ezekkel kihúzom késő délutánig. A rozoga hídon észrevétlenül átosonva ismét megúszom a fizetést, a falnál pedig ismerős arcokba botlok. A szlovén párocskával még Észak Thaiföldön találkoztam, amikor ők is megszálltak pár napra az én szeretett szállásomon. Gyorsan megosztjuk élményeinket, majd belecsapunk a mászásba. Nem akarok azonnal a terhükre lenni, így először végignyomom a múltkor alkotott összes boulderem. Egy kb. 10 fős helyi suhancokból álló csapat vesz körül és nézi mit művelek. Bevonom őket is a játékba és néhány mezítlábas kunsztot mutatok nekik. Jól elszórakozunk, megy a hülyülés.... Ismét kellemeset csalódom a Laosziakban! :-)

Később megkérem a párocskát, hogy biztosítsanak egy útban, amit később önbiztosítással (pruszik csomóval) ismétlek 5 alkalommal. Azelőtt sosem próbáltam a kötélszólózás ezen műfaját, de most már tudom, hogy egész jól működik. A szépséghibája a dolognak, hogy minden mozdulatnál meg kell állni, hogy az egyik kezeddel magad után húzd a csomót, mert ha ezt nem teszed, a csomód elakad és úgy nehézkes a továbbjutás... :-) Mászás közben persze sokat beszélgetek a szlovén párocskával akik éppen onnan jönnek, ahová holnap indulok... Sajnálom hogy így elkerültük egymást...:-( Sebaj, ahogy hallom kb. 30 mászó mindig van a táborban, szóval lesz társaság.:-)

3 körül szedem a sátorfám és hazaindulok. A rizsföldeken egy fura katonai ruhás alakot pillantok meg, aki feltűnően rám vár. Helyinek tűnik, de közelebbről már látom hogy Ő is nyugati turista, akárcsak Én. Újdonsült svájci ismerősöm a következő 20 percben elmeséli a fél életét. Pár éve éli második életét, miután a kómából és egy 2 éves kórházi kezelésből  a hétköznapokba visszatért. Azóta minden évben ott tölt három hónapot és rengeteget utazik munkájából adódóan is. (idegenvezető) Nagyon kedves és vidám emberkét ismertem meg személyében, aki még néhány magyar szóval is meglepett.:-) ( Néhány éve járt Gödöllőn a barátainál...) A piacnál aztán elválnak útjaink. Néhány fánkocskát veszek holnap az útra.

Hazafelé megveszem a holnapi buszjegyem, ami most is 40.000 kip (1.200 Ft), ahogy idefelé volt, csak most elvileg valami klímás minibusz lesz, nem pedig helyi járat.:-) Otthon zuhi, majd utolsó vacsora a szendós helyemen.:-) Elbúcsúzom a nénitől, majd egy kávé és cigi kíséretében megnézem a Jóbarátok egy részét (angol hang és felirat) az egyik vendéglőben. ( Itt egyébként mindenhol ez megy egész nap.) Az epizód végeztével boldogan könyvelem el, hogy 95%-ban mindent értettem.:-) Este aztán rövid netezés és maratoni pakolás a táskámba. Összeáll a mázsás batyu és belegondolni is rossz, hogy ezt holnap a hátamra kell vennem... Már nem csodálkozom, amikor a koncert hangjait hallom ismét a bungi mögül... Utolsó éjszaka... Reméljuk Vientianeben találok majd egy csendes helyet, ahol végre kialszom magam.:-)

Sziassssssztok!!!!!!!!:-)