Fittyet hánytunk az esőre és mászni mentünk

2013.03.04

Reggel korán keltem, de sajnos hiába. Az eső még mindig szakad. A bungalóm előtti kis teraszocskán megreggelizem, majd a recepción netezek. Az időjárás egész napos esőt jósol... A holland párocska is továbbállt a rossz idő miatt. Hát nem túl jók a kilátások... Jeffel az esélyeinket latolgatjuk... beugrik, hogy olvastam a kalauzban egy 20 km-re lévő falról, amit esőben is lehet mászni. Eláll az eső és nem tétlenkedünk. Robogót bérlünk 30.000 kip (910 Ft) és elindulunk a falhoz. 

Motorunkkal igen lassan tudunk haladni. Az utak állapota borzasztó. Aszfalt, földút, sár, kátyú, tehenek, kutyák, gyerekek... Életemben most tapasztalom meg először a szegénység és nyomor ezen fokát... A helyiek az utcán élik napjaikat. Koszos a bőrük, szakadt a ruhájuk és kilátástalan a helyzetük. A legtöbben düledező bambuszviskókban laknak és fogalmam sincs miből élnek. Kicsit elszomorító a látvány, de az arcokon mégsem a keserűséget látom. Sokkal inkább a boldogságot. A rengeteg gyerek alapból hozza magával a jó hangulatot.:-)

Sorra hagyjuk el a koszos falvakat, amikor meglátjuk a gyönyörű és hatalmas sziklánkat. Hófehér rikító színe egyértelműen elárulja, hogy bizony ez a szikla 2 nap folyamatos eső után is száraz. Lerakjunk a motorunkat az út szélére és elindulunk a vélt ösvényen. Rizsföldeket, egy patakot és végül egy dzsungelt szelünk át a sziklákig. A dzsungelben minden méterért megküzdünk. A falnál aztán egy tucat piócát szedünk le magunkról (még a nyakamon is volt), amiket az úton gyűjtöttünk be. Jeff derékfájásra panaszkodik, így ma enyém a főszerep. Az utak gyönyörűek, de sajnos iszonyat koszosak. Mintha 10 éve nem járt volna itt senki. 

Pókháló, föld és sár majd minden fogáson. Így bizony fokozottan nehezebb a mászás. Egyszer csak a semmiből egy Laoszi parasztnéni tűnik elő a macsétájával. Valamit mond, amiből egy kukkot sem értünk, majd egy plasztik kártyát nyújt át, amin angol szöveg olvasható. A lényege, hogy amiért átmentünk a földjén, fizetnünk kell neki fejenként 5000 kip-et (150 Ft) és, ha legközelebb jövünk ide, hívjuk ezt és ezt a számot... Kicsit fel vagyok háborodva, de végül fizetünk... Az eső időközben újra elkezdett szakadni...

A hazaút nem egy kéjutazás... Kb. félúton egy koszos falu kocsmájába húzódunk be melegedni. A tulaj tökéletesen beszéli az angolt. (Mint kiderült a nagypapája amerikai. Jeffel azt is kiszámoljuk, hogy valószínűleg a Vietnami háborúban járhatott itt, amikor az édesanyját összehozták a nagymamival.) Egy tésztás levest eszünk és egy kis rizspálinkát kapunk ajándékba lélekmelegítőnek. Az eső csendesedik és is hazaindulunk. Leadjuk a mocit, megfürdünk, majd vacsizni indulunk a varosba. Az első napon látott mászósráccal találkozunk és másnapi közös mászást beszélünk meg. Este későig netezek az otthoniakkal, majd visszavonulok ágyikómba és vastagon betakarózom. Estere 15 fokot mondanak...

2013.03.05.

Korai kelés és boldogság! Elállt az eső és minden száraz!:-) Reggeli és gyors netezés, majd irány a megbeszélt találkozó. Gyalog megyünk az első napi helyszínünk melletti barlangba, hogy az ottani utakkal is megismerkedjünk.

A barlang fényei igen gyengécskék, de épp elegendőek ahhoz, hogy tudjunk mászni. Két gyönyörű utat is mászok itt. A srácok kevésbé motiváltak és a nagy áthajló falhoz kívánkoznak. Persze nem erőszakoskodom, bőven akad ott út Nekem is. Újdonsült mászótársunk nagyon erős és ügyes mászó. 13 éve mászik és jelenleg 20 hónapja járja a világot, hogy mindenhol másszon. Viszonylag könnyedén onsightol egy 7b nehézségű utat a giga áthajláson. Persze nekem is megjön a kedvem az úthoz. A sok térdkulcs és egyedi technika viszont még nagyon új számomra. Az első mászás inkább vergődéshez hasonlítható. Nittről nittre szenvedem magam és próbálom kitalálni a megfelelő mozgáskombinációkat.

Egy kis pihi után a második próbám meghozza a gyümölcsét. Sikerül! Nagyon boldog vagyok! Az első mászásom után azt hittem, legalább 4-5 próba kell majd, mire minden kikristályosodik... A többiek is másznak meg egy-egy utat, majd hazabattyogunk.

Farkaséhes vagyok... Egy melegszendvics, egy sticky rice mangóval... Mennnyei!!!!!!  Otthon 4 bundikenyér, este meg egy szendvics és egy palacsinta.:-) Persze még most sem érzem azt a jóllakottságot, amit Thaiföldön éreztem esténként szeretett házinénim főztjei után... Este hosszas netezés, blogírás, naplóírás, meditáció és végül alvás... Szuper kis nap volt ez a mai! Bárcsak Jeffék is tovább maradnának...

Sziasztoook!!!!