Reggel 7:45-kor ismét madarak énekére ébredek. Lehet ennél szebb reggelt elképzelni!? Persze, ha az én kis Madárkám dalolászna mellettem, az még szebb lenne, de most be kell érnem a Thai madarakkal. :-) A ház előtti asztalkán főzöcskézésbe kezdek, amire Jeff is előbújik odujából. Ma bundi kenyeret eszem fokhagymával. Pompásra sikerül. Jeff is megkóstol egyet, de ő az édes verzióhoz van hozzászokva. Elvileg holnap megmutatja milyen is az.
Korán indulunk mászni, így viszonylag hűvösben (26-30 fok) sétálunk fel a falakig. Az első utunkat egy barlang belsejében másszuk. Az út gyönyörű, csak sajnos csurom víz a tegnapi esőtől, ami igencsak megnehezíti a mászást... A második utam egy igen rövid (13 méter), de nagyon nehéz út. A könyv fájdalmas fogásokra és fokozott tapasz használatra hívja fel a figyelmet az ujjsérülések elkerülése végett. Rögtön az első 3 méter után érzem a leírtakat. Nagyot küzdök, apait anyait beleadok, de az on-sight nem jön össze. A fájdalom túl nagy, az út túl nehéz és én túl gyenge vagyok.:-) Sebaj megmarad projektnek.
Jeff megmászik egy utat, majd egy másik szektorhoz megyünk a hegy tetejére, ahol egy 3 kötélhosszas utat akarunk megmászni. Az út nehézsége nem okoz gondot, inkább az élmény miatt esik rá a választás. Az első és az utolsó hossz az enyém. Indulás előtt átbeszéljük az ilyenkor használatos és kulcsfontosságú kulcsszavakat, majd belevágok a mászásba. Az első standot könnyen elérem és Jeff is hamar felér mellém. Övé a második hossz, amit Ő is gyorsan teljesít.
A harmadik, egyben utolsó hossz ismét az enyém. Egy gyönyörű repedésmászással kezdődik és egy furmányos kéménymászással zárul. A "nagyfalas érzés" megvan. Imádom!!! Mászás közben úszom a boldogságban, mintha csak a mennyországban lennék. Alattam a gyönyörű táj, felettem a tűző nap és előttem a borotvaéles szikla. Jeff hamar felér utánam a standba, ahonnét két hossz ereszkedéssel újból a földön vagyunk. Szép munka volt! Pacsi!
Egy közeli barlanghoz megyek felderíteni a terepet. A barlang inkább egy hatalmas kürtőhöz hasonlít, melynek kb. a felénél állok. Alattam negyven méter, felettem harminc. Ijesztő a sötét mélység alattam. Néhány bitang nehéz út is található itt, de nagyon nehéz a megközelítésük és az itteni kőzetről sem hallottam sok jót... Utolsó utunkat a barlang melletti külső falon mezítláb mászom meg. A tűző napon egyáltalán nincs kedvem felhúzni mászócipőmet, ami ilyenkor pillanatok alatt az ember lábára tud égni.
Ekkor jut eszembe az a bizonyos nyári mászásom az ausztriai Rootewandon Gyuszkó barátommal. Egy 250 méteres igen nehéz utat szerettünk volna hasonló körülmények között kimászni. A sorsunkban viszont nem ez volt megírva.:-) Végül egy kalandos mezítlábas mászás lett belőle. Pontos útvonal és nittek híján a megérzéseinkre hagyatkoztunk. Azt hiszem mindkettőnknek életre szóló élmény marad.
Jeff megmászik egy utat, majd egy másik szektorhoz megyünk a hegy tetejére, ahol egy 3 kötélhosszas utat akarunk megmászni. Az út nehézsége nem okoz gondot, inkább az élmény miatt esik rá a választás. Az első és az utolsó hossz az enyém. Indulás előtt átbeszéljük az ilyenkor használatos és kulcsfontosságú kulcsszavakat, majd belevágok a mászásba. Az első standot könnyen elérem és Jeff is hamar felér mellém. Övé a második hossz, amit Ő is gyorsan teljesít.
A harmadik, egyben utolsó hossz ismét az enyém. Egy gyönyörű repedésmászással kezdődik és egy furmányos kéménymászással zárul. A "nagyfalas érzés" megvan. Imádom!!! Mászás közben úszom a boldogságban, mintha csak a mennyországban lennék. Alattam a gyönyörű táj, felettem a tűző nap és előttem a borotvaéles szikla. Jeff hamar felér utánam a standba, ahonnét két hossz ereszkedéssel újból a földön vagyunk. Szép munka volt! Pacsi!
Egy közeli barlanghoz megyek felderíteni a terepet. A barlang inkább egy hatalmas kürtőhöz hasonlít, melynek kb. a felénél állok. Alattam negyven méter, felettem harminc. Ijesztő a sötét mélység alattam. Néhány bitang nehéz út is található itt, de nagyon nehéz a megközelítésük és az itteni kőzetről sem hallottam sok jót... Utolsó utunkat a barlang melletti külső falon mezítláb mászom meg. A tűző napon egyáltalán nincs kedvem felhúzni mászócipőmet, ami ilyenkor pillanatok alatt az ember lábára tud égni.
Ekkor jut eszembe az a bizonyos nyári mászásom az ausztriai Rootewandon Gyuszkó barátommal. Egy 250 méteres igen nehéz utat szerettünk volna hasonló körülmények között kimászni. A sorsunkban viszont nem ez volt megírva.:-) Végül egy kalandos mezítlábas mászás lett belőle. Pontos útvonal és nittek híján a megérzéseinkre hagyatkoztunk. Azt hiszem mindkettőnknek életre szóló élmény marad.
Mászóka után üres étterem fogad. Mocira pattanok és netezni indulok a faluba, hogy addig is hasznosan teljen az idő, amíg megjönnek a háziak. Persze megint nincs wifi. Hmm. Felkapom a vizet, mocira pattanok és elindulok Chiang Mai irányába. Kb. 20 km után egy Távol-keleti Vadnyugaton parkolom le robogómat. Kisse bizarr a rizsföldek után a fából készült vadnyugatot idéző házak, indián sátrak, legelésző lovak és kecskék látványa. Bizarrnak bizarr, de szép és igényes. Wifi is van, egyszóval megtaláltam a helyem. Az étterem iszonyat drága, de talán egy ebédet kibírok. A karaokezó thai lányok hangját viszont cseppet sem biztos, hogy kibírom.
Megállás nélkül próbálkoznak az énekléssel, ami gyakorta fülsértő vernyogáshoz hasonlítható leginkább.:-) A wifit alaposan kihasználom. Csaknem teljesen lemerül a telefonom. Távozás előtt még körbejárom a ranchet. Az indiánsátrak közelebbről megvizsgálva, betonból készült klimatizált sátor alakú házikók, amiket természetesen ki lehet bérelni. A lovakat is megvizsgálom közelebbről, de tartom a tisztes távolságot. ( Félek a lovaktól...) Körbe fotózok mindent, majd hazarobogok, ahol újra nyitva az étterem. A vadnyugati koszt igen szerény volt, így itthon tovább folytatom a vacsorázást Jeffel, majd visszavonulok és jógával valamint meditációval zárom a napot.
Megállás nélkül próbálkoznak az énekléssel, ami gyakorta fülsértő vernyogáshoz hasonlítható leginkább.:-) A wifit alaposan kihasználom. Csaknem teljesen lemerül a telefonom. Távozás előtt még körbejárom a ranchet. Az indiánsátrak közelebbről megvizsgálva, betonból készült klimatizált sátor alakú házikók, amiket természetesen ki lehet bérelni. A lovakat is megvizsgálom közelebbről, de tartom a tisztes távolságot. ( Félek a lovaktól...) Körbe fotózok mindent, majd hazarobogok, ahol újra nyitva az étterem. A vadnyugati koszt igen szerény volt, így itthon tovább folytatom a vacsorázást Jeffel, majd visszavonulok és jógával valamint meditációval zárom a napot.
2013.02.19
7:30-kor kelek és lassan Jeff is előbújik. A bundikenyér party ma sem marad el. Sőt Jeff bemutatja, hogy is néz ki a Kaliforniai bundi. Végy tojást, keverd össze tejjel (jelen esetben kókusztej), tégy hozzá cukrot és ebbe forgasd bele lehetőleg az édes kenyeret. Süsd meg, majd edd meg!:-) Persze megkóstolom. Szuper finom. Asszem én is fogok ilyet csinálni. Jeff ma elutazik mocijával bizonytalan időre. Lehet, hogy meg ma este visszatér, de lehet csak holnap. Abban maradunk, hogy ír este facebookon, ha mégse jön ma. Mára pihinapot terveztem, így sehova sem sietek. Az étteremben összefutok a holland párocskával, akik az utolsó napjukat töltik itt. Egy utolsó közös mászásra invitálnak. Persze nem tudok nemet mondani. 20 perccel később már a sziklák felé battyogunk.
Két gyönyörű út megmászásával kezdjük a napot, majd a nap hamar ráfordul a falra, így egy másik, árnyékos szektorba kényszerülünk. Gyönyörű áthajló testerős mászások. Itt újabb két utat sikerül megmásznom. Sikerül minden utat on-sight másznom, szóval nagy a boldogság. Egyben az éhség is. 15:30 és a kora reggeli óta nem ettem semmit. Elköszönök a párocskától és az étteremben a szokásos Fried big noodle-al és jéghideg coca colával fojtom el éhségem. Otthon sosem ittam kólát, itt bezzeg szinte mindennap. Filléres kiadás és igazi elvezet, ahogy a 38 fokos hőségből leérek az árnyékos étterembe és jégbe hűtött kólát szürcsölök.
Ebéd után édesen elkészített(+eperlekvár) bundi kenyérrel fokozom az élvezetek habzsolását. Napozás az udvaron, majd tanulás, aztán egyszer csak rámtör az álomkór. Muszáj lefeküdnöm. Fél órát engedélyezek magamnak, ami elégnek is bizonyul. Ébredés után zuhany, majd újabb vacsi. :-) (Fried big noodle ismét.) Vacsi után irány a falu. És igen! Van wifi. Levelezés, chatelés, webezés, skypeolás. Ismét végsőkig merítem telefonomat. Net után a kisboltban beruházok 250 ml, 20 baht (150 Ft) kókusztejre a további édes bundikenyerek elkészítéséhez... Este hosszas naplóírással és blogírással zárom a napot. Lefekvés előtt rövid jóga és meditáció.
Ebéd után édesen elkészített(+eperlekvár) bundi kenyérrel fokozom az élvezetek habzsolását. Napozás az udvaron, majd tanulás, aztán egyszer csak rámtör az álomkór. Muszáj lefeküdnöm. Fél órát engedélyezek magamnak, ami elégnek is bizonyul. Ébredés után zuhany, majd újabb vacsi. :-) (Fried big noodle ismét.) Vacsi után irány a falu. És igen! Van wifi. Levelezés, chatelés, webezés, skypeolás. Ismét végsőkig merítem telefonomat. Net után a kisboltban beruházok 250 ml, 20 baht (150 Ft) kókusztejre a további édes bundikenyerek elkészítéséhez... Este hosszas naplóírással és blogírással zárom a napot. Lefekvés előtt rövid jóga és meditáció.
Jeff jelentkezett. Úgy néz ki, péntek estére ér csak haza. Asszem holnap pihi napot tartok, de ne kiabáljuk el!:-)
Sziasztok!!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése