2013. február 6., szerda

Mászós napok...

2013.02.03.

9 óra tájékán ébredek. Kissé fáradt vagyok, de szerencsére nem sietek sehova.:-) Miközben reggelimet fogyasztom (omlett + kávé) a házinénivel élménybeszámolót tartunk egymásnak. Nem győzöm megköszönni a meghívást és hangsúlyozni, mekkora élmény volt ez nekem. Néhány szót ejtünk a kínai újévről is és az ezzel kapcsolatos terveimről. Reggeli után kifekszem a napra és Ákos dalokat énekelek. Élvezem, hogy egyedül vagyok és kedvemre hangosan énekelhetek. Az éneklés mindig jobb kedvre derít, nem mintha előtte rossz kedvem lett volna, de most még annál is jobb. Ezzel a jó kedvvel vonulok be szobámba, hogy egy alapos jógázással megdolgoztassam izmaim. Persze a levezető meditáció sem marad el.

Napról napra melegszik az idő. Már mar a Tonsai kánikulával vetekszik a nappali forróság. Egyedül a hűvös esték hoznak némi felfrissülést. 14:00 környékén vállamra kapom mászófelszerelésem és a tegnapi sziklához indulok. Egy merő víz vagyok, mire felérek. Szép számban gyűltünk ma össze, még a holland párocska is itt van. Nem akarok rögtön rájuk akaszkodni, inkább másoknál próbálok szerencsét. A fal bal szélén velem egykorú srácok másznak valami rettenetet. Na ott az én helyem, gondolom magamban és megszólítom őket. A fogadtatásom nem olyan felhőtlen mint tegnap, de végülis nem mondanak nemet. Udvariasan bemutatkozom, majd ők is. Szerencsére a szlovák srácok nem esnek nekem, mikor közlöm, hogy magyar vagyok. Sőt! Kulturáltan és jót beszélgetünk.

Egy utat mászunk közösen, majd megköszönöm a biztosítást és továbbállok. Nem akarok a terhükre lenni... Asszem ennyi elég volt belőlem!:-) A holland párocska a fal túlsó szélén egy nehezebb úttal küszködik. Csatlakozom hozzájuk és még két nehéz utat sikerül aznap onsight másznom. A mászás közti szüneteket erősítéssel (kiálló sziklákon csüngök, húzódzkodom), vagy boulderezéssel töltöm.

Miután mindenki elhagyja a sziklát, lassan én is lefelé indulok. Ekkor a természet újabb csodával ajándékoz meg. Az erdőt beborító sárga bambuszleveleket a lenyugvó nap fénye aranyszínűvé változtatja. Nem birok betelni a látvánnyal, hosszasan csodálom a színek játékát és próbálom fényképezőmmel is megörökíteni ezt a csodát. Nem vagyok egy fotóművész, de valamit csak sikerült összehozni...

Szállásomon frissítő zuhany után kesudiós csirkét eszem rizzsel, amit tejes-jeges zöld teával kísérek. Nem akarok visszaélni szállásadóim szeretetével, így ma gyalog megyek be a faluba netezni. Gyors gyaloglásban 20 perc alatt beérek a vaksötét főút mentén. Mielőtt valaki aggódna, persze van nálam lámpa!:-) Hosszasan püfölöm a netet, majd 9 után haza indulok. Hazafele a falu összes kutyája megugat, egyesek igen közel merészkednek hozzám. Nem érzem magam túlságosan biztonságban, de próbálok oda figyelni, hogy a kutyák meg ne érezzék a félelem legapróbb jelet sem. Otthon egy kis esti nyújtás majd tenti...


2013.02.04.

8 órakor ébreszt az óra és pár perccel később én is magamhoz térek. Reggelimet a holland párocska társaságában fogyasztom el. Ma is jó hangulatban társalgunk. Lakótársaim mindig mosolygósak és vidámak, ahogy én is. Reggeli után ismét Ákos és napozás, naplóírás, tisztálkodás, jógázás.

1 óra környékén elindulok a falakhoz. Fent 2 párocska fogad. Lepakolom a motyóm és boulderezni kezdek. Alaposan lefárasztom magam, amikor az egyik páros lány tagja kidől és elfekszik. Tipikus gyomorrontás tüneteit látom rajta. 20 perccel később a helyzet változatlan. A lány aludni próbál, a fiú mellette ül és a kalauzt lapozgatja. Odalépek és udvariasan mászásra invitálom a srácot. A kb. 10 mondatos válaszból egy mukkot sem értek. Ez tutkó amerikai srác, gondolom magamban. Az arcmimikájából azt veszem ki, hogy köszi, de most nem. Visszaülök a pakkomhoz, bámészkodom. A fiú a leányzóval vált pár szót, majd a hüvelykujját felfelé tartva jelez. Mehet a mászóka!:-)

Megörülök és gyors bemutatkozás után belecsapunk a lecsóba. Nagy megkönnyebbülésemre a továbbiakban nem csak Ő ért engem, hanem én is értem őt. Egy könnyebb, de hosszú bemelegítő út után, az eddigi legnehezebb onsight mászásom sikerül ismételni. A kunszt részben a határomon csapkodva vergődöm fel, de a lényeg, hogy megvan. Nagy a boldogság, szeretem amikor apait anyait bele kell adnom egy útba és még sikerül is. A leányzó lassan jobban lesz és elbúcsúzunk. Újabb szuper ismeretségre tettem szert. Egyre jobban csipázom ezeket az amcsikat!:-)

Időközben 3 kínai lány és egy olasz srác is megjelent, de az amerikaiak után ők is távozni készülnek. Az egyik kínai lány felajánlja, hogy ha van kedvem holnap másszak velük. (Gondolom látta, hogy nincs fix mászópartnerem.) Persze igent mondok! Kíváncsi vagyok milyen lesz a holnapi napom a kínai lányok társaságában...

Ma is utolsóként hagyom el a sziklat, de az aranyszínű erdő csodájáról lecsúsztam. Későre jár... Vacsorára sárga currys csirkét eszem rizzsel, amit ismét tejes-jeges zöld teával kísérek. Aki még nem kóstolta ezt a remek italt, feltétlen tegye meg!!! Miután holland lakótársaimmal osztozunk élményeinken, visszavonulok házikómba, ahol naplót írok, majd jógázom. Elalvás előtt persze meditáció! Nem feledkezem meg az otthoniakról és azokról, akiknek most nagy szüksége van a pozitív energiákra!!!

Puszi mindenkinek!!!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése