Izrael-Norvégia-USA

Az elmúlt napjaim ezen országok képviselőinek társaságában töltöttem, de nézzük csak szépen sorjában.

2013.02.12.

Reggelim a ház előtti kőasztalnál készítem, majd fogyasztom el. Omlette á lá Gabó. Nem mondom, hogy űbereli házinénim gazdagon zöldségezett és fűszerezett omlettjét, de Nekem megfelel. Az ára pedig majdnem harmadannyi. 4 tojás 12 baht (90 Ft). Omlett után a házinénitől kölcsönkapott kotyogós kávéfőzőmön igazi olasz eszpresszót főztem. Mennyei!:-) Szuperül kezdődik a reggel, lássuk a folytatást. Sietve igyekszem a falhoz, hogy a Chiang Maiból érkező mászókat elcsípjem a parkolóban. A kanadai lány itt van és  egy sráccal jött. Megbeszéljük, hogy melyik falnál találkozunk, előtte én még feltöltöm palackjaim. (ingyen drinking water, refill station) Egy vörös hajú lány lép oda hozzám és afelől érdeklődik, hogy nem keresek-e mászópartnert. Miért is ne?!

Másszunk együtt, válaszolom és együtt megyünk a kanadai csapat mellé mászni. A bemelegítő út egy szép és technikás táblamászás. Az Izraeli lányka, Julianna úgy tűnik nagyot mondott mikor a parkolóban azt mondta, hogy 7a nehézségű utakat mászik, mert ezt bizony nem tudja kimászni, sőt félúton feladta... Következő áldozat életem talán legnehezebb 7a nehézségű útja. Egy őrületes kunszttal nyit rögtön az elején, majd pihenőpont nélkül végig kis fogásokon és áthajló falon majdnem a legtetejéig. Sajnos nem jön össze elsőre.

Vagy 10 percig eltart, mire kristálytisztára csiszolom a kunszt minden egyes mozdulatát. A második nekifutás már sikeres, de nagyot harcoltam érte. Julianna is megpróbálkozik az úttal, de nem igazán fekszik neki. Átmegyünk egy másik falhoz és egy még nehezebb úttal próbálkozom. Az első 3/4 rész elég stabilan megy. Aztán a stand alatt vár a meglepetés. A kunsztból vagy tízszer mászom vissza a pihenőpontig, de hiába. Nem tudom megcsinálni.

Bal kezed a csípődnél egy pici lyukban, jobb kezed a jobb válladnál egy nagyon rossz oldalhúzó fogáson és a lábaidnak pedig szinte semmi lépések szörnyű rossz pozícióban. Ebből kell egy dinamikus mozdulatot elindítani egy jó fogásra a távolba. Na talán legközelebb jobb formában leszek és összejön. Julianna egy szép és hosszú utat mászik, aminek a 8 méteres kéménymászás a vége. Én egy áthajló testerős úttal fejezem be a napot. Ez végre sikerül elsőre.:-) Úgy érzem, pihenőt kell tartanom, hogy visszanyerjem igazi formámat.

Juliannát egy kávéra és háznézőbe invitálom. Jó lenne befűzni valakit szobatársnak. Feleződnének a költségeim és fix mászópartnerem is lenne... Egy pillanatra eláll a lélegzetem mikor azt mondja: Szereted a füvet? Mert én tekernék egy cigit nálad, ha nem probléma... A füvezést kihagyom, de persze nem zavar, hogy nálam tép be. Fura egy csajt egyedül szívni látni... És nem kis mennyiséget...:-) No mindegy. Szerencsére jól edzett és nem igazán viseli meg. Beszélgetünk még egy picit, majd mocira pattan és visszarobog Chiang Maiba. Az ideköltözés lehetőségével nem kíván élni.:-)

Farkas éhes vagyok úgyhogy a holland párocskának tartott gyors élménybeszámoló után az étterembe rohanok és úgy degeszre eszem magam, hogy az asztaltól is alig birok felállni.:-) Valahogy elvánszorgok a házikómig és 15 percig csak fekszem és pihegek, mire újra erőt gyűjtök, hogy a faluba menjek netezni. Pacsirtámmal, barátaimmal és szeretteimmel levelezem... Egyszer csak a norvég lány ír. Egy barátnőjével eltöltenének nálam pár napot ha lehetséges. Szupeeeeer! Nagyon megörülök a hírnek. De hol fog aludni a másik lány? Végül ebben maradunk: Martine, a norvég lány alszik a másik szobában. Marissa az amerikai lány pedig alszik a sátramban. Holnap reggel várom őket... Otthon jógával és meditációval zárom a napot.

2013.02.13.

Reggel korán ébredek, hogy az új vendégeket tiszta házikóval, kávéval és már megreggelizve fogadjam. Minden megy is szépen. 9:30-kor kiállok az útszélére és várom a piros buszt, amivel elvileg jönniük kell. Pár perc és be is gurul a busz a lányokkal. Martine a norvég lány hatalmas lendülettel érkezik. Be sem áll a szája, csak mondja és mondja. Annyira hadar, hogy felét is alig értem annak amit mond. A lényeg kb ez: Gábor! Én egy királynő vagyok! Neked most szórakoztatnod kell minket 4 napig! Ezt tudod ugye? Persze az első reakcióm, hogy kiröhögöm, de valahol úgy érzem, ő ezt komolyan gondolta.:-)

Kávéval kínálom őket, szépen elhelyezkednek és Martinenek felállítom a Bölénytől vásárolt, féltve őrzött, kedvenc sátram. A nap ezerrel süt, úgyhogy napozásba kezdek. Martine is csatlakozik, de nem sokáig bírja a szótlan fetrengést a tűző napon. A sajtkukac folyamat ott van a fenekében, így hamar elindul, hogy felfedezze hatalmas kertünk zegzugait... Később ebédelni megyünk ( Szerintem az első ebédem, amióta itt vagyok.), majd folytatom a napozást. A lányoknak nem igazan tetszik a semmittevés, de nekem most nagyon szükségem van rá.

1 óra múlva bukkannak fel ismét. Megbeszéljük, hogy közösen megyünk be a faluba. Mikor elmondom, hogy én minden nap bejárok, hogy a barátnőmmel, barátaimmal, családtagjaimmal beszéljek, képen röhögnek. Mintha az év poénját sütöttem volna el. Értetlenül állok előttük és hiába kérdem őket mi ezen olyan vicces, nem tudjak elmagyarázni. Hat furi... Más emberek, más szokások...

A faluban nem üzemel a wifi, így a pékségből kapok kölcsön laptopot, amiről sikerül fellépnem a világhálóra és tudok levelezni az otthoniakkal. A lányok bejárják a piacot és a falu minden zegzugát. Egy amerikai srácba botlanak (Jeff) és be is fűzik, hogy költözzön hozzánk holnaptól. Jeff nem sokat teketóriázik. Megnézi a pecót és úgy dönt, holnaptól velünk tart. Este közösen jógázunk a lányokkal. Rendes hallgatók, szép csöndben és fegyelmezetten követik végig az 1 órás ászana sorozatot. Meg is dicsérem őket a végén! Ezzel jóvá tettek minden eddig csínytevésüket. :-) Jóga után meditáció, majd tenti.

2013.02.14.

Reggel 7:45 körül ébredek.

Martine már motoszkál, de Marissa még alszik. A kő asztalnál elkészítem reggelim, miközben a lányok az étterem omlettjével ismerkednek. Jeff is befut és elfoglalja a szomszédos házikót. Pacsirtámtól szerelmes versikét kapok Valentin nap alkalmából. Hú, tényleg ma Valentin nap van. Be kell valljam sosem voltam az a nagy ünneplős fajta. Itt pedig még a napokat sem tartom számon, nemhogy a különböző ünnepeket. Persze este, majd megpróbálok írni én is valami szépet!

Lassan felkerekedünk és négyesben indulunk mászni. Jeff mászó oktató, de  inkább a könnyű utakban mozog stabilan. A lányok abszolút kezdők, így egy könnyű falhoz megyünk, ahol mindhárman élvezhetik a sport szépségét és nem kell szenvedniük az aprócska peremekkel és áthajló falakkal. Én sem bánkódom, legalább addig is pihen a testem... Kora délután ebéddel szakítjuk meg a mászókát, majd egy másik falnál folytatjuk a mászást. A lányok és Jeff egy 27 méteres utat másznak, ami szuper élményt ad nekik. Ezután nem birok a véremmel és két nehezebb utat sikerül on sight másznom. Egy mikroperemes függőleges utat és egy áthajló több kunsztból álló utat. Mindenki jól elfáradt, mehetünk haza vacsorázni...

A vacsi jó hangulatban zajlik, mindenki alaposan telitömi magát.:-) Vacsi után irány a falu... A piacon a helyiek fura játékot űznek. Egy kb fél rekesz nagyságú fémdobozt kell minél messzebbre elrúgni. Jeff a bátor jelentkező beszáll és kapásból rekordot dönt.:-) Én most nem élek a lehetőséggel, papucsban nem hiszem, hogy túl jó ötlet lenne... Később míg a  többiek a netkávézóban interneteznek, én a telefonomról írom a leveleket és skypolok Anyával és Bölénnyel. Persze Évinek szánt levelek sem maradnak el...

Késő este érek haza és azt veszem eszre, hogy lángol az egész erdő az út túloldalán. Kicsit riadtan kérdezem a házinénit, hogy mi történt, de Ő megnyugtat, hogy ez nem baleset csak a jobb termőtalaj érdekeben csinálják. Szobámban jógával, meditációval és hajnalig tartó naplóírással zárom a napot. Lefekvés előtt még hallom a tűzijátékhoz hasonló ropogó zajt, amit a bambuszok égése kelt...