Újabb mászós napok és egy éjszakai piac élmenyei

2013.02.08.

8:45-kor ébreszt az órám és a szokásos reggelim elfogyasztása után nem sokat tökörészek. 11 óra magasságában már a kedvenc falrészemnél, a Heart wallnál vagyok. Szép kis csapat fogad. Egy 4 fős csapat a jobboldalon, 2 páros pedig a bal oldalon. Letelepszem, majd bemelegítés következik némi boulderrel. Közben persze mindenkihez van néhány kedves szavam, így nem telik el 20 perc és már a falon mászom az első utam. Egy seattle-i srác a kötél másik végén. Jól szórakozunk és egy csomó hasznos infóval lát el Vietnammal kapcsolatban. A csapat dél tájékán megéhezik, így csak két utat tudok velük mászni. Búcsúzás előtt persze e-mail  csere és pacsi. See you man... Ahogy amerikai barátaim általában fogalmaznak.:-) 

Visszamegyek a baloldali falrészhez és egy Los Angeles-i sráccal kezdek dumálgatni. A társa egy ausztrál srác (Nagymamája magyar!) épp egy út kimászásával küzd. Persze ők is nagyon jó srácok. 2 hónapja vannak úton és északról tartanak dél felé. Velük is mászom egy jót, majd lassan mindenki megéhezik beleértve a másik párost is (Svédországból) engem leszámítva. Felhívom a figyelmüket otthonkan éttermére amire azonnal le is csapnak. 

Egyedül maradtam... Erősítés és erősítés. Függeszkedem, húzódzkodom, lógok... Lassan jelez a testem. Ennyi elég lesz mára. Vállamra kapom motyóm és én is haza indulok. Az étteremben találom a 4 fős brigádot és csatlakozom hozzájuk egy fincsi ebéd erejéig. Vagy 1,5 órán át beszélgetünk. Szó esik mindenről, persze a fő téma a mászóka, mi más... Búcsúzás előtt újabb email cím cserék és pacsik. Örülök, hogy megismerhettelek titeket! Ismét emelem a kalapom Amerika és Svédország előtt. 

Én csak 3 asztallal ülök odébb, hogy a csevegést házinénim társaságában folytassam. Időközben befut a holland párocska is, akik hosszas élménybeszámolót tartanak mai kalandjaikról. Lassan esteledik és én mocira pattanok, hogy szeretteimmel is váltsak néhány szót és levelet. A helyi piacon mar mindenki ismer. A palacsintás nem kérdez amikor meglát, hanem egyből munkához lát és készíti a mennyei édességet.:-) A netkávézó melletti pékségben is ismert vendég vagyok már. Nem csoda, lassan 2 hete minden este innen netezem.

Tibor  bátyámtól rövid és lényegre törő levelet kapok. "Nagypapa ma délelőtt elment..." Vegyes érzelmek kavarognak bennem. Nagyon szerettem az öreget, de nekem más elképzeléseim vannak a halálról. Számomra a halál egyben újjászületés. Kilépés a fizikai testünkből és átlépés egy új dimenzióba, ahol elválik, merre tovább. Esetleg vissza a földre? Esetleg magasabb dimenziókba lépünk tovább? Oldalakat tudnék írni a témáról, de nem szeretnek most jobban belemenni. Szeretlek Nagypapa és este meditálni fogok érted is! Egy ilyen hír után persze nem tudok önfeledten tovább cseverészni, így elbúcsúzom mindenkitől és lassan hazarobogok. Otthon hosszas jóga és meditáció után későn fekszem le aludni...

2013.02.09.

Az éjjel határozottan éreztem a megfázás tüneteit. Többször felkelek, mert alig kapok levegőt, kapar a torkom, stb... Reggeli után intenzív napfénykúrával próbálom helyreállítani a közérzetem. Persze fél óra és kutya bajom. Naplóírás, tanulás, majd mászni indulok egy új falrészhez. Itt elvileg csak nehéz utak vannak és eddig mindenki melegen ajánlotta.

A falnál senkit nem találok. Ledőlök egy kőre és nézgelődöm. Mókusok játszanak a fán, a hangyák szorgosan mozgolódnak az avarban, a csendet pedig egy-egy mászó nyögése töri meg a távolabbi falakról. Boulderezni kezdek. Egy rövid, de irgalmatlan bouldert találok ki. Számtalan próba, de csak nem sikerül. A mikroperemek pedig lassan minden bőrt lehasítanak az ujjaim végéről. Ekkor 2 srác jelenik meg. USA / Utah állam. Persze beszédbe elegyedünk és a közös mászás sem marad el. Első utam egy igen érdekes "keménymászással" fejeződik be. Kb. 8 métert kell semmi fogasokon a tested feszítve felfelé araszolnod. Hát be voltam tojva rendesen!:-) 

A második út már hazai pálya. Alul cseppköves tekergős a fal, a kunsztrésznél pedig függőleges falon kell mikroperemeken ügyeskedni. Ez is megvan. :-) A srácoknak a bouldert mutatom és az erősebbik srác (Andrew) elsőre megmássza. Majdnem hanyatt vágom magam. A mikroperemet, amit az első mozdulatnál vicsorgó fogakkal összezárt ujjakkal próbáltam megtartani, Ő lazán, nyitottan fogja és tovább nyúl. Persze, hogy az a következő kérdésem, hogy mióta mászol. A válasz igen egyszerű. Egész életemben másztam, faterom is mászó... (Max 25 lehet a srác) 

Andrew sikerén felbuzdulva én is újabb két próbát dobok a boulderre. Sajnos csak a mutató ujjam sínyli meg. Kilyukad a bőr és vérezni kezd... Szép... Remélem holnapra helyrejön. Majd gazdagon kenegetem a kínai lánykától kapott krémmel. A srácok összepakolnak és elbúcsúzunk. Holnap után elvileg folyt köv. Lefelé menet az egyik sziklától felém kiabálnak! Hungary!!! A kanadai-amerikai páros. Megörülünk egymásnak és váltunk néhány szót. Ők ma vannak itt utoljára, de elvileg 1 hónap múlva Laoszba találkozunk:-) See you in Laos!!!

Az étteremben toastot eszem rizzsel, majd az esti vásárra készülődöm. Házi nénim bekiált az ajtómon. Kész vagyunk, indulás! Megfeledkezem magamról és magyarul válaszolok.:-) Egy platós terepjáró hátulján foglalok helyet a holland párocska társaságában. Kényelmes és puha padokon ülünk. A platórész fedett és még klíma is lenne, ha működne... :-) Kb. 1,5 óra és egy városba érkezünk. A parkolóban egyeztetjük óráinkat és szétválunk. 2 óra mindenkinek elég lesz remélhetőleg. Én a holland párocska szórakoztató társaságát élvezem. Nem akarok a terhükre lenni és ezt rögtön az elején tudatom is velük, de ők mindig megnyugtatnak, hogy nem vagyok...:-)

A tipikus thai piac mar kevésbé hoz lázba, mint amikor először láttam. Főképp a Bangkoki Csatucsak market után. Sorra kóstoljuk az utcai kajaárusok kínálatát. Rántott gomba csili szósszal. Isteni! Madártojás valamiféle tésztában kisütve. Isteni! Sült krumpli, ahogy a Csatucsakon is ettük. Isteni! Csokis palacsinta. Isteni! 100% narancslé. Isteni. 100% kókuszlé egyenesen a kókuszdióból. Isteni! Még millióféle kaja van a terítéken, de nem akarunk mindent végigkóstolni. Persze nemcsak kaja van a piacon. Van itt ruha, bútor, elektronika és temérdek gagyi kacat.:-)

A két óra csoszogás bőven elég a tömegben. Az ételeken kívül semmit nem vettem, de nem is volt a cél. Sokkal inkább az élmény és a társaság vonzott. Mauric, a párocska férfi tagja egyfolytában megnevettet. Őrült egy fazon. A megbeszélt időpontban mindenki a kocsinál van, hazarobogunk. Hazafelé még kivesézünk néhány dolgot a platón, majd jó éjt kívánunk és nyugovóra térünk. Holnap hosszú napom lesz Chiang Maiba... Ki kell pihennem magam!

Sziasztok!