2013. február 4., hétfő

Ismerkedés új otthonommal

2013.02.02.
Az ébresztőt 9-re állítottam be, de nem is birok előbb felkelni. Rég volt ilyen pihentető és nyugodt éjszakám... Miután megeszem a napi Jifi (mogyoróvaj) adagom, az étterembe megyek, hogy egy omlettel és kávéval koronázzam meg reggelem. 

Miközben ízletes omlettem fogyasztom, egy középkorú holland pár érkezik és szobát keres. Helyszűkén vagyunk, de megoldjuk. Egy napra megosztom 2 szobás házikóm, holnaptól pedig már nekik is lesz külön lakosztály. Gyors bemutatkozás és ismerkedés után megtudom, hogy ők is mászók. Egy nap talán majd tudok velük is mászni. Nem akarok egyből piócaként rájuk tapadni. Egyszer már megtapasztaltam egy nyaralás során, hogy milyen érzés bujkálni az újdonsült ismerősök elől!:-) Visszavonulok szobámba és kb. 1 órát jógázom, majd egy hosszabb meditációval vezetem le. Meg egy kis napozás a ház előtti fából készült alkalmatosságon...

3 óra van. Ideje mászni indulni. Vállamra kapom batyum és felbattyogok a tegnapi falrészhez. Mindenütt tanfolyamosok... Elmegyek mellettük és a fenti részen táborozom le. Itt csak egyetlen páros van rajtam kívül. Bemelegítés után boulderezni (biztosítás nélküli mászás közel a talajhoz) kezdek. Néhány igen extrém mozdulatból álló problémát próbálok megoldani, de sehogy sem akar összejönni. Egyszer csak megjelenik a holland párocska. Mára végeztek a mászással, de felajánljak, hogy ha akarom, szívesen biztosítanak néhány útban. 

Először udvariasan ellenkezem, majd hagyom magam rábeszélni. Egy gyönyörű út megmászása után viszont nincs pofám tovább fenntartani őket. Megköszönöm a lehetőséget és lassan visszaindulok a szállásra. Vacsi után ismét mocira pattanok és berobogok a szomszédos faluba. A helyi piac kínálatát vizslatom. Egy néni félig előkészített patkányt árult. Kedves mosollyal próbálja rám tukmálni, de hiába. Eszem ágában sincs patkányhúst enni!:-)

Egy csokor apró (5-8 cm-es) banánt veszek és a netkávézóhoz megyek. Sikerül csatlakozni a wifire. Nagy a boldogság. Skypolok, levelezek, blogolok. Végre magyarul beszélhetek.:-) Sötétben robogok haza. Picit fázom, lenge öltözetem kevésnek bizonyul. Jobb lesz megtanulnom, hogy itt bizony hűvösek az esték... Visszamegyek szobámba és egy rövid jóga és meditáció után korán ágynak dőlök. Jóéjt!


2013.02.03.
Ismét csendes és nyugodt éjszakám volt. Frissen, üdén ébredek. Reggelizni indulok, de sehol senki. Talán még alszanak? Leülök egy asztalhoz és türelmesen várok... Már 1 órája várok, de meg mindig semmi. Egyedül kisfiuk bukkan fel, de vele sajnos nem tudok angolul kommunikálni. Megjelenik a holland párocska és várakozás közben hosszasan elbeszélgetünk. Élvezem, hogy végre értem, mit mondanak és aktívan részt tudok venni a társalgásban.

A pultnál néhány kikészített főtt tojást, kenyeret és banánt találunk. Kiszolgáljuk magunkat, majd visszavonulok szobámba. Naplót írok és napozom. Ma korábban megyek fel a sziklákhoz. Egy távoli szektort akarok megnézni. A kalauz alapján nagyon jónak ígérkezik. A  25-38 méteres utak egytől egyig nehezek. Ez lesz az én pályám! - gondolom magamban.

2 óra körül lehet. A nap talán most perzsel a legjobban. Egy Buddha emlékmű és egy furcsa szobor mellett haladok el az erdei ösvényen. A sziklákhoz érve patakokban folyik rólam a víz. Örömmel látom, hogy nem vagyok egyedül. Mellettem 4 mászó és a fal másik végén is akad egy párocska. Kicsit leülök, hogy felhevült testem megnyugodjon, majd a 4 fős csapatot szólítom meg. Valami ilyen dumával: "Sziasztok! Egy nagy kérésem lenne! Van nálam minden felszerelés a mászáshoz, kivéve mászópartner. Ha nem lenne nagy gond nektek, esetleg csatlakozhatnék hozzátok néhány mászás erejéig?"

Of course! -jön a válasz!:-) Egy amerikai és egy kanadai párocskát ismerek meg személyükben. Szintén nagyon rendes emberek. Jó hangulatban telik a délután. Külön poén amikor egy útban az egyik fogáson 900 bahtot találok.:-) Mint kiderül kanadai mászópartnerem zsebéből pottyant ki. A szikla minősége felülmúlja a várakozást. Mintha újból Tonsaion lennék. Magas, enyhén áthajló fal. Zsebek, lyukak, cseppkövek. Hatalmas nyúlások és igen erős állóképességet igénylő utak. A kedvencem!:-)

3 nehéz utat sikerül másznom velük, majd elbúcsúzunk egymástól. Egy pár napra motorozni mennek a hegyekbe, de elvileg meg látjuk egymást. Biztosítom őket, hogy engem itt fognak találni.:-) Meg egy kicsit boulderezek és erősítek, majd utolsókent hagyom el a sziklat. Boldog vagyok! Jót másztam, jó társaságban és az angol is jól ment...

Visszaérve a szállásra a holland párocska a következő hírrel fogad: "Házigazdáink azt üzenik, ha éhes vagyok, nyugodtan pattanjak a mocira és menjek be a faluba. Ma fesztivál van, ahová ők is hivatalosak." Ebben a pillanatban begurulnak a háziak. Elmesélik, hogy nagy banzáj van nem messze. 20 falu népe gyűlt össze, hogy együtt ünnepeljenek. Házinénim invitálására nem tudok nemet mondani. Gyors vacsi után felpattanok a mocira és követem őket a fesztiválig.

Már sötétben érünk a fesztiválra. Millió ember. Díszesen felvonuló lányok és asszonyok, szerzetesek, fiatalok, idősek, céllövöldések, fellegvárasok, nagy színpad, kis színpad, színház, kajaárusok, italárusok. Igazi majális hangulat.:-) Egyetlen fehérbőrűként nem kis feltűnést keltek. Egy percig sincs bennem félelem. Hiába a sok talpig részeg ember. Mindenki egytől egyig mosolyog rám, kezet fog velem. Egyesek itallal vagy étellel kínálnak.

Egy thai fiú szegődik mellém. "Follow me! I'm your guide!" Kissé részeg, de jószándékot látok a szemében, így követem. Egy italárushoz megyünk. Mindenáron whiskyvel akar itatni, de én határozottan elutasítom. Végül egy ásványvízzel vendégel meg. Tovább szeljük a tömeget, mikor egyik pillanatról a másikra elered a monszun. Mindenki fedél alá menekül. Ilyen felhőszakadást még nem láttam, amióta itt vagyok. A víz jéggel kísérve omlik lefelé. A helyiek nagyon élvezik az égből potyogó jéggolyókat. Kezükbe gyűjtve mintha valami imát mormolnának...

Lassan eláll az eső és a buli folytatódik. Egy dombon álló templomba megyünk. Kísérőm példáját követve lábunkat magunk alá gyűrve (talpunk hátrafelé néz) letérdelünk a Buddha szobor előtt és háromszor meghajlunk, közben kezünket hol a földre, hol a homlokunk előtt összetéve tartjuk. Egy darabig még csöndben ülünk, majd visszamegyünk a buliba. Egy kínai barátjának mutat be. Igen jól beszél angolul, így kicsit könnyebben folytatódik a társalgás. Megtudom, hogy február 10-én kínai újév lesz. Chiang Maiban hatalmas buli. Asszem ott a helyem...:-)

Thai barátom egy palacsintát és madártojást hoz nekem. Nem győzök hálálkodni. Hihetetlen ez a nép. Alig van valamijük mégis állandóan csak adnak. Sokat tanulhatnánk tőlük, mi magyarok... Képzeljük csak el. Mi lenne egy Thai sráccal, ha egyedül megjelenne egy majálison? Vajon a magyarok is széles mosollyal és kedvesen üdvözölnék? Vajon mi is elhalmoznánk ajándékokkal? ...

A nagy színpadon sorra lépnek fel az előadók. Bájosabbnál bájosabb miniszoknyás thai lányok váltogatják egymást. Hátrébb egy thai színházi előadást csodálok meg. A tömegben sétálva egyszer csak hangos zenére figyelek fel. Táncoló oroszlán és egy fura jelmezt viselő alak. Hölgyek táncolnak velük és pénzt dugdosnak a szájukhoz. Gondolom ez is valami hagyomány lehet. Elbúcsúzom új barátaimtól, teszek meg néhány kört, majd átrobogok a netkávézóhoz.

A telefonom lassan lemerül, így rövidre fogom a beszélgetéseket, levelezéseket. Este 22:00 körül érek a szállásra. Mindenki alszik. Csendben visszarakom a motorom, lezuhanyzom, majd ágyba dőlök.
Boldogság a köbön! Annyi pozitív energiát kaptam ma, hogy szinte fel sem fogom. Nem győzök hálát adni a Jóistennek! Jóéjt!:-)

2 megjegyzés:

  1. Hát szegény Thai fiút max lehúznák az árusok egy itthoni majálison, azt mondhatná utána a kamerába, hogy "jó minden, csak sok itt a köcsög" :-D

    Jó tudni hogy vannak helyek a világon, ahol a "follow me I'm your guide " nem azt jelenti, hogy gyere velem azt kirabollak. Ez volna a természetes. Örülök hogy mindig találsz segítőt!

    VálaszTörlés
  2. Itt a legroszabb ami veled tortenhet, hogy belefulladsz a sok szeretetbe amit az emberektol kapsz.:-)

    VálaszTörlés