Egykori szállásom elhagyott recepcióján kiterítem gyékényem és azon próbálkozom pihenni. Persze a szúnyogok folyamatos támadása nem könnyíti meg a dolgom, de legalább kényelmesen fekve várhatom meg az estét. Egy könyv akad a kezembe. Buddhista tanítókönyvecske egyszerű szöveggel és képekkel. Lényegében azt akarja bemutatni, hogy amiként élsz a mostani életedben, úgy alakul a következő.
Pl: Ha mostani életedben adakozó vagy és jólelkű, akkor a következő életedben gazdag leszel és boldog... Ha mostani életedben fukar vagy és rosszindulatú, akkor a következő életedben ne számíts semmi jóra. Amolyan szemet szemért, fogat fogért elmélet ez. Nem teljesen értek vele egyet, de alapjában véve jó tanításnak tartom. Maradék időmet jógázással töltöm el.
8 órakor szólnak, hogy záróra, ideje távoznom. A szomszédos Tescoban feltöltöm úti batyum, majd az utcán omlettet vacsorázom. Kihajózom a városból és búcsút intek Ayuttayának.
A vasút felé ballagok, de meg mindig van 2,5 órám a vonat indulásig. Egy wifi jelzéssel ellátott fapados vendéglőn akad meg a szemem. Letelepszem és egy rizses husit rendelek kávéval. Csatlakozom a netre és a maradék energiát is kifacsarom telefonom akkumulátorából. A tulaj néni folyékonyan és érthetően beszéli az angolt. Kellemesen elcseverészünk, majd folytatom a sétát a vasút felé.
Az állomáson a késői idő ellenére sok embert találok. A legtöbben csöndesen fekszenek egy padon. Én is kiválasztok egyet és követem a többiek példáját. Kényelmesen elfekszem és a vasúti eletet szemlélem. Átlagos polgárok, parasztok, szerzetesek, vasúti munkások néhány kóbor kutya, olykor-olykor szaladgáló patkányok és gekkók a falon. Egy táblára folyamatosan írják ki a vonatok késését. Átlagosan 1 órát késnek és ez alól az enyém sem kivétel.
Éjfélkor befut a vonat és én elfoglalom a helyem. Képzeljük el egy jó öreg MÁV-os 2. osztályt. Hasonló itt is a helyzet. Műbőr ülőkék egymással szembe fordítva. Egy nyugati sráccal osztozom 4 helyen így kényelmesen el tudok helyezkedni. A srác nem túl kommunikatív. Egész úton a fülében a fülhallgató. Én sem vagyok az a nyomulós fajta, így az ismerkedés elmarad. Eszembe jut, hogy a telefonban meggondolatlanul azt mondtam anyának, hogy nem kell aggódnia, mert a szerzetesek mellé fogok ülni. Hogy is választhatnám meg a helyem, ha a jegyemen pontosan fel van tüntetve hová kell üljek.
Nagyot mosolygok magamban, amikor meglátom a szerzetesek számára leválasztott részt pontosan mögöttem. Végül csak igazam lett.:-) Elindul a vonat és én megpróbálom felvenni a jó öreg kutyapózt és összekuporodva aludni. Az összes ablak le van húzva, így egy kicsit sincs melegem, sőt hajnalban meg picit fázom is. Reggel 8-ig viszonylag zavartalanul alszom. Álmaimat csak az időnként megjelenő kajaárus nénik kiabálása töri meg.
2013.01.31
Ahogy feljön a nap, végre lehetőségem nyílik megcsodálni a tájat. Végeláthatatlan és érintetlen dzsungeleken robogunk át. A sík tájból lassan hegyvidék lesz, de a növényzet változatlan. A száraz évszak végén járunk, de itt most is minden tiszta víz. A levegőt harapni lehet, a talaj egy sártengerhez hasonlít és a dzsungel felett jól kivehetőek a párafelhők... Órákon át robogunk ezen a buja, zöld tájon. Aztán lassan eltűnik a dzsungel és megjelennek a házak és a rizsföldek. A táj hasonló az Ayuttayában látottakhoz. kb. 1 óra késéssel megérkezünk a 2 milliós Chiang Maiba, Észak-Thaiföld fővárosába.
A vasútállomás előtt apró piros buszok és tuktukok sorakoznak. Az első 80 bahtért (570 Ft) a második 50 bahtért (360 Ft) akar bevinni a centrumba. Én 20-nál többet nem akarok fizetni. Persze mindenki faképnél hagy. Időm van. Elindulok gyalog. Egy útmenti kajáldánál megállok, hogy egy kis energiát gyűjtsek a sétára. (Ekkor még 3 km-rel számolok) Később egy wifis kávézónál is megállok. Egy helyi sráccal beszédbe elegyedem és felvilágosít a helyzetemről.
Most 5 kmre vagyok a célpontomtól. Az 50 bahtos ár pedig nagyon jó, olcsóbbat senki nem fog ajánlani. Hmmm... A helyi tömegközlekedést pedig az előbbiekben említett gépjárművek biztosítják. Újdonsült barátom egy kisbuszt int le nekem és a sofőrrel egyezkedik. Végül 50-ért a címre visz... Mintha megint a Khao San roadon lennék. Millió turista és a hotelek és restaurantok egymást érik. Egy tömegszálláson veszek ki ágyat magamnak.
Nyolcan vagyunk egy lyukban. Van itt alaszkai, angol, néhány amerikai és persze én. Fiúk, lányok vegyesen. :) Egy éjszaka 100 baht (715 Ft). Az ár nagyon jó és egy éjszakát csak kibírok valahogy. Felkeresem a mászós boltot és felíratkozom a holnapi fuvarra a sziklákhoz. A fuvar igen drága! 200 baht (1.430 Ft)! A következő kérdésem, hogy van e szálláslehetőség a közelben. Egy telefonszámot nyomnak a kezembe amit rögvest fel is hívok. Van szoba és az ár is jó.
Most 5 kmre vagyok a célpontomtól. Az 50 bahtos ár pedig nagyon jó, olcsóbbat senki nem fog ajánlani. Hmmm... A helyi tömegközlekedést pedig az előbbiekben említett gépjárművek biztosítják. Újdonsült barátom egy kisbuszt int le nekem és a sofőrrel egyezkedik. Végül 50-ért a címre visz... Mintha megint a Khao San roadon lennék. Millió turista és a hotelek és restaurantok egymást érik. Egy tömegszálláson veszek ki ágyat magamnak.
Nyolcan vagyunk egy lyukban. Van itt alaszkai, angol, néhány amerikai és persze én. Fiúk, lányok vegyesen. :) Egy éjszaka 100 baht (715 Ft). Az ár nagyon jó és egy éjszakát csak kibírok valahogy. Felkeresem a mászós boltot és felíratkozom a holnapi fuvarra a sziklákhoz. A fuvar igen drága! 200 baht (1.430 Ft)! A következő kérdésem, hogy van e szálláslehetőség a közelben. Egy telefonszámot nyomnak a kezembe amit rögvest fel is hívok. Van szoba és az ár is jó.
Holnap várni fognak! Visszamegyek a boltba és egy hirdetést helyezek el a táblájukon. Mászópartnert keresek... Egy kanadai lány szólít meg. Ő is... Email címet váltunk és megbeszéljük, hogy majd keres, ha aktuális... A piac mellett pezsgő élet fogad. Mennyei csokis, banános és sima csokis palacsintát eszem. A kettő összesen 45 baht (320 Ft)!:-) Teli hassal battyogok vissza szállásomra, kényelembe helyezem magam ágyamon és egy kis naplóírás után aludni próbálok.
Lakótársaim ivászatba kezdenek az előtérben. A fáradtság azonban most is erősebb mindennél, így reggelig zavartalanul alszom.
Lakótársaim ivászatba kezdenek az előtérben. A fáradtság azonban most is erősebb mindennél, így reggelig zavartalanul alszom.
2013.02.01
Emailt kaptam! Egy srác jelentkezik, hogy mászna velem. Reggeli találkozót beszélünk meg a mászós bolt előtt, ahonnan a csapat indul. 8:15-re a boltban vagyok, ahol már népes kis csapat várakozik. Az én partnerem viszont sehol. Vezetőnk int és mi indulunk. Pont elhagyom a boltot, amikor egy srác szembe jön velem. Valami azt súgja Ő az, de nem merem megszólítani, sietek a többiek után. Piciny piros busszal robogunk kb. 45 percet mire a sziklákhoz érünk.
Nem tudom hol lehetünk, de igencsak távol vagyunk a civilizációtól. Lecibálom mázsás táskámat a tetőről és a sziklákhoz indulok terepszemlére. Mászótársam még mindig sehol, de még reménykedem, hátha felbukkan valahol. A szikla több falrészből áll. Mindegyikhez igényesen kialakított, fákkal megerősített ösvény vezet. Egyszer csak megjelenik a srác a boltból. Bo!? - szólítom meg. Gábor!? - jön a válasz. Mindketten megkönnyebbülünk és gyors ismerkedés után mászni kezdünk.
Bo velem egykorú srác San Franciscóból. A kommunikáció kissé nehézkes, de azért megértjük egymást. Az egész napos mászókat csak az ebédszünet szakítja félbe. A többiek az előre rendelt menüt fogyasztják, Én banánt eszek. Nem szeretek nehéz kaját enni mászás közben... Boval nagyon jól érezzük magunkat. Ő 2,5 hónapja van úton és már bejárta Thaiföldet, Vietnamot, Kambodzsát és Laoszt is. Sok értékes információt kapok tőle... A nap végén könnyes búcsú után a helyiek autójával külön megyek új szálláshelyemre.
Pár 100 méter visszafelé az úton és egy étterem előtti parkolóban állunk meg. Kedves házinéni fogad és mutatja meg leendő lakhelyem. Fehérre meszelt téglaépületbe lépek. Az előtérben fából készült bútorok és egy tv. Balra és jobbra egy-egy szoba nyílik. A jobb oldaliba megyünk. Tágas tér, tiszta környezet. A földön dupla matrac szépen megágyazva, mellette éjjeli szekrény ventillátorral, Tonsairól jól ismert haverok és egy pici asztalka. Csodálatos! A fürdőszoba is tágas és tiszta! Nagyon boldog vagyok! Egy kis alkudozás után napi 250 bahtért (1.790 Ft) veszem ki a helyet 2 hétre.
Épp a ruháim pakolászom ki, amikor a házinéni férje egy rekesz vízzel jelenik meg. Grátisz. Wow! Erre nem számítottam. Ezzel megint csak megspóroltam 300 bahtot (2.145 Ft). Miután berendezkedtem, az étterembe megyek, hogy megvacsorázzak. Kb. 15 asztal lehet. Szép fa bútorok, több szintes teraszos elrendezés. A magnóból thai zene szól és még egy színpadot is felfedezek. Kinyitom az étlapot és nem hiszek a szememnek. Egy csirkehúsos, tésztás, zöldséges giga leves 35 baht (250 Ft). Megbirkózom az adaggal, majd internet felől érdeklődöm. A legközelebbi faluban van egy internet kávézó (3km).
Igaz már sötét van, de én mindenképp életjelet akarok adni az otthoniaknak. Pacsirtám már 2 üzenetet is irt és érzem, hogy aggódik. Mikor közlöm a tervem a házinénivel, Ő szó nélkül felajánlja, hogy menjek a motorjával. Eláll a lélegzetem. Hogy lehet valaki ilyen önzetlen és jószívű? Gyorstalpaló a parkolóban és már szelem is az utakat. Kicsit fura ez a balra tarts, de azért sikerül megbirkóznom vele... A kávézóban a helyi fiatalság mellett foglalok helyet. Sajnos a wifi kapcsolat nem jön létre, így egy asztali gépen keresztül próbálkozom.
Nincs könnyű dolgom. Thai menü, thai billentyűzet. Végül sikerül a facebookra és a gmailre is belépni. Anyával és Pacsirtával is levelezem. Levi feleségével is váltok pár sort. Jól esik hogy nyomon követi a blogom és biztat a továbbiakra! Lassan lejár az 1 óra és egyszer csak kikapcsol a gépem. A helyi kisboltban gyertyát és néhány apróságot veszek, majd visszarobogok otthonomba. Nem vagyok éhes, de ennem kell. Egy adag zöldséges tojásos rizst rendelek és teli tömöm a bendőm. Gyertyát gyújtok és ellazulok a teraszon. Jógáznom kellene, de nem megy. Hullafáradtan fekszem le és alszom el.
Épp a ruháim pakolászom ki, amikor a házinéni férje egy rekesz vízzel jelenik meg. Grátisz. Wow! Erre nem számítottam. Ezzel megint csak megspóroltam 300 bahtot (2.145 Ft). Miután berendezkedtem, az étterembe megyek, hogy megvacsorázzak. Kb. 15 asztal lehet. Szép fa bútorok, több szintes teraszos elrendezés. A magnóból thai zene szól és még egy színpadot is felfedezek. Kinyitom az étlapot és nem hiszek a szememnek. Egy csirkehúsos, tésztás, zöldséges giga leves 35 baht (250 Ft). Megbirkózom az adaggal, majd internet felől érdeklődöm. A legközelebbi faluban van egy internet kávézó (3km).
Igaz már sötét van, de én mindenképp életjelet akarok adni az otthoniaknak. Pacsirtám már 2 üzenetet is irt és érzem, hogy aggódik. Mikor közlöm a tervem a házinénivel, Ő szó nélkül felajánlja, hogy menjek a motorjával. Eláll a lélegzetem. Hogy lehet valaki ilyen önzetlen és jószívű? Gyorstalpaló a parkolóban és már szelem is az utakat. Kicsit fura ez a balra tarts, de azért sikerül megbirkóznom vele... A kávézóban a helyi fiatalság mellett foglalok helyet. Sajnos a wifi kapcsolat nem jön létre, így egy asztali gépen keresztül próbálkozom.
Nincs könnyű dolgom. Thai menü, thai billentyűzet. Végül sikerül a facebookra és a gmailre is belépni. Anyával és Pacsirtával is levelezem. Levi feleségével is váltok pár sort. Jól esik hogy nyomon követi a blogom és biztat a továbbiakra! Lassan lejár az 1 óra és egyszer csak kikapcsol a gépem. A helyi kisboltban gyertyát és néhány apróságot veszek, majd visszarobogok otthonomba. Nem vagyok éhes, de ennem kell. Egy adag zöldséges tojásos rizst rendelek és teli tömöm a bendőm. Gyertyát gyújtok és ellazulok a teraszon. Jógáznom kellene, de nem megy. Hullafáradtan fekszem le és alszom el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése