Mászóka Jeffel és búcsú a lányoktól

2013.02.16

Reggel nyugtázom, hogy a tűz nem terjedt tovább és minden a helyén van. A csapat kívánsága, hogy Én készítsem el Nekik is a reggelit. Persze nem mondok nemet és szépen sorban tálalom a mennyei omletteket. (Paradicsommal és hagymával felturbózva.) Boldogság látni, hogy egy gramm nem marad a tányérokon. Sőt! Megnyertem a holnapi reggeli készítést is.:-) Ám legyen! Én boldog vagyok, mert főzhetek és ízlik a főztöm. Ők is boldogok, mert a finom reggelit, majdhogynem ágyba kapják. Egyszóval mindenki boldog... Persze a kotyogós kávé ma sem marad el.

Reggeli után a lányok vízesésnézőbe mennek, Jeff és Én pedig mászni indulunk. A délelőttöt könnyebb utak mászásával töltjük. Kb. öt utat mászunk 2 óráig. Ebédszünet után két újabb próbát dobok a múltkori nehéz utamra, de sajnos most sem jön össze. A tetején lévő kunszt maximális precizitást igényel, ami ma sajnos nem volt meg. Na majd holnap... Jeff a kéményes utat gyűri le, majd visszamegyünk otthonkánkba. Egy szlovén párocska érkezett. 

A lányok is hazaértek épségben és szuper élményekkel teli. A vacsit együtt fogyasztjuk el. Házinénink egy újabb fesztiválra hívja fel a figyelmünket, ami ma este lesz és a férjével el is tudunk menni. Rögtön rácsapunk az ötletre, majd az utólsó pillanatban meggondolom magam. Ha most elmegyek, nem tudok Pacsirtámmal telefonálni a késői visszaérkezés miatt. 1 hete nem beszéltünk, jobb lenne újra hallani a hangját. Így a csapat nélkülem megy fesztiválozni, míg én a faluban próbálok csatlakozni a wifire. Sajnos nem sikerül. A pékség megint zárva, marad a netkávézó. 1 órára fizetek be, amit alaposan ki is használok. Chatelések, levélírások stb... Este jógával és meditációval zárom a napot. Már ágyban vagyok mikor hallom a többieket hazaérkezni.

2013.02.17.

A reggel a tegnapi forgatókönyv szerint zajlik. Omlett és kávé. A lányok összepakolják holmijaikat és kijelentkeznek. Jeff pedig leköltözik hozzam. Úgy néz ki, az elkövetkező, majd 1 hónapot együtt fogjuk tölteni. Örülök, hogy így alakult. Jeff jó arc, sokat tanulok angolul tőle, mászópartnerre sem kell vadásznom nap mint nap és a szállásköltségek is feleződnek... Reggeli után ismét mászni megyünk. (Mindannyian.) Egy új és gyönyörű falhoz. Teli nehéz és könnyű utakkal. Egyetlen szépséghibája, hogy déli fekvésű, szóval a nap ezerrel tűzi majd egész nap. Két utat sikerül onsightolnom és a csapat többi tagja is mászik két-két utat. 

Ebédszünet után visszatérünk a tegnapi projekthez. Első próbára sikerül pipálnom. Nagy a boldogság. Még egy közepes utat mászom levezetésként, amit Jeff is ismétel. Egy kidőlt banánfáról vagy harminc banánt zsákmányolunk és viszünk haza. Érzékeny búcsú nagy öleléssel, majd go home már csak kettesben. Az étteremben degeszre tömöm a hasam, majd a faluba megyek wifit vadászni. Sajnos ma sem sikerül. A pékség nyitva, viszont laptop nincs, marad a netkávézó. Fel órára befizetek, ami arra elég, hogy Anyával váltsak néhány mondatot és válaszoljak pár levélre. Este visszamegyek a szállásra, ahol újbóli vacsora után naplóírással, jógával és meditációval zárom a napot. Nagyon hiányoztok!:-(