Magányos pihi nap után egy váratlan találkozás

2013.02.20.

Pihi nap alkalmából 9-ig fetrengek ágyikómban. Ébredés után maratoni bundikenyér készítésbe kezdek. Lássuk csak hol is van a kókusztej és az eperlekvár... Hmmm... Ez mennyei. Azt hiszem a végtelenségig tudnám falni!:-) Épp a kávém szürcsölöm, amikor megjelenik a holland párocska. Búcsúzni jöttek.:- Meleg kézfogás és néhány kedves szó. Így válnak el útjaink egymástól. Talán Laoszban még látjuk egymást... A délelőttöt napozással és tanulással töltöm, majd ebédre egy jókora adag (kb. 1 liter) banánturmixot nyomok le. A délutánt szintén tanulással és napozással töltöm el, amit ugyancsak egy újabb banánturmix szakít félbe. ( Ezt most kávéval is megspékelem.)

Vacsira sárga currys disznóhusi rizzsel, majd irány a falu netezni. Anyával hosszasan sikerül tökéletes kép és hangminőségben skypolnom. Ritka az ilyen!:-) Lassan el kell hagynom Thaiföldet, így elkezdem szervezni a Laoszi utazást. Elég sok lehetőség van az odautazásra és hosszú időbe telik, mire megtalálom a számomra legoptimálisabbat... Az eddigi terveimben az volt, hogy felbuszozom a határhoz és onnan 2-2,5 nap hajókázással lecsurgok a Mekongon egy Laoszi városba, majd egy újabb buszozással elérem a célállomásom.

Miután alaposan utána olvastam a dolognak, letettem inkább erről az opcióról. A hajóka nagyon jól hangzik és hatalmas élmény lehet, de nem akkor ha egy 50 férőhelyes fapados hajón vagytok százan.:-) Ehhez még hozzá jön 8 óra busz a hajóig, majd újabb 6-10 óra busz Laosz egyik legveszélyesebb útvonalán Luang Prabang és Vang Vieng kozott! (Rettenetes útviszonyok, rablások, busz támadások)

Szóval marad a repülő, amit megint csak elvetettünk a drága jegyárak miatt, vagy marad a szárazföldi megközelítés másik irányból, Laosz fővárosán keresztül. Chiang Maibol egy éjszakai busszal elérjük a határt. Reggel átkelünk és már is a fővárosban vagyunk, ahonnét elvileg 4-6 óra busz út Vang Vieng. Elvileg 28-án este indulunk Chiang Maiból és 2-án érkezünk Vang Viengbe. (A fővárosban alszunk egyet.)

Moci híján ma gyalog sétáltam be a faluba. Korán indultam, de sajnos sikerült belecsúsznom a sötétedésbe a netezéssel. Eszembe jut a legutóbbi kutyás incidens... Jaj csak most ússzam meg! Sajnos nem úszom meg! Sőt! A falut elhagyva öt kutya verődik falkába és ugat egyre agresszívebben a két sávos út túlsó feléről. A viszonylag sűrű forgalomnak hála az átjutásuk meghiúsul. Rég voltam így berezelve mint most. Ezennel megfogadom, hogy többet nem jövök gyalog haza a faluból sötétedés után. Este naplóírással zárom a napot.

2013.02.21.

7:30-kor ébresztő, majd bundikenyér party.:-) A délelőtt pontosan úgy telik, ahogy tegnap. Tanulás napozás, banán turmix. 1 órakor összepakolom mászócuccom és kölcsönveszem Jeff önbiztosító mászó kütyüjét. (Ezzel a szerkezettel egyedül is tudok biztonságban mászni, csak legyen a kötél rögzítve a mászni kívánt útba.) A falhoz érve senkit sem találok. Hmmm... Most mi legyen. Idefele jövet egy lentebbi falnál láttam, egy csapat mászót, talán meg tudok kérni valakit, hogy biztosítson, amíg rögzítem a kötelet. Igen, volt ott egy srác aki rám is köszönt! Asszem Ő lesz az én emberem.

Visszamegyek a csapathoz, akik épp ebédszünetet tartanak. Egyedül az a bizonyos srác boulderezik a sziklán. Megvárom a megfelelő pillanatot, majd megszólítom és előállok a kívánságommal. Kérésemre egy Where are you from?-mal válaszol. Hungary. Felelem. - Akkor folytassuk magyarul! Jön a válasz és pacsizunk egyet!:-) Nem hiszek a fülemnek! Magyar ember itt az Isten háta mögött!!! Elönt a boldogság! :-) Hosszasan beszélgetünk. Ki mit csinál itt? Honnan jött? Hova tart? Stb...

Gergő afféle spirituális körutazáson van, aminek sajnos a végén jár. Kb 1,5 hét múlva utazik haza. Kicsit kifaggatom, mégis mit csinált itt, és egy igen jónak tűnő meditációs tanfolyamról mesél. Még az élményeit meséli, amikor fejemben megszületik a gondolat, hogy én el megyek egy ilyen tanfolyamra. Nem lehet véletlen ez a találka, ahogy az sem az, hogy most erről a tanfolyamról beszélgetünk. Gergő persze felbiztosít az útban és a mászóka sem marad el. Nyolc szériát nyomok a 20 méteres útban. Tízig akartam elmenni, de nem akarom teljesen kifacsarni a testem. Visszasietek Gergőékhez, ahol váltunk még pár mondatot, majd úgy búcsúzunk el, hogy ha ideje engedi még visszanéz hozzam egy napra mielőtt hazamegy.

Hullafáradtan és éhesen battyogok haza. Egy lavór levestől és rizstől hamar elmúlik az éhségérzet. :-) Este aztán mocira pattanok és netezni indulok. Nincs wifi... Marad a netkávézó. Épp az utazással kapcsolatos dolgokat böngészem, mikor megjelenik mellettem Jeff. Csapzott és fáradt. Látszik rajta, hogy ez bizony nem egy kéjutazás volt. 400 km robogóval bizony nem az.:-) Na, de a lényeg, hogy egyben visszatért... Elmesélem neki, hogy miket találtam az utazásról, majd együtt fejtegetjük tovább a lehetőségeket... Csekkolom a Gergő féle tanfolyamra jelentkezés lehetőségeit is, de elég elszomorító a helyzet. A legközelebbi szabad hely április 17-én lenne Thaiföldön. Ez sehogy sem jó...:-( Viszont Indiában és Nepálban is van lehetőségem kipróbálni. Talán majd ott összejön... A napomat jógázással és meditációval zárom.

Sziasztok!!!