Utolsó napjaink együtt :(

2013.07.19.

Arra számítottam, hogy arra a buszpályaudvarra fogunk érkezni, ahonnét pár hete Zolival indultunk Krabiba, de nem igy lett. A déli pályaudvar helyett az északira érkeztünk, ami kb. tízszer nagyobb a másiknál.A hajnali érkezes ellenére milliónyi busz, utas és tuk-tukos hiéna mindenhol. Kis keresgélés után megtaláljuk a helyi buszok terminálját és a mi buszukat a jó öreg Khao San roadra. A 3-as számú busz a nyerő szám. :) A busz vagy 1 órán át araszol a reggeli dugóban mire végre elérjük uticélunkat. Ha én ezt előbb tudom, valószínűleg taxiba szállunk... Bar így megspóroltunk vagy 300 BAT-ot... Khao San road még alszik. Csak néhány másnapos farang (nyugati turista thai nyelven) lézeng az utcán. Az előző szerény hajlékunk után szeretnénk egy kicsit színvonalasabb szálláson eltölteni hátralévő néhány napunkat. A követelmények azért így sem túl magasak. (meleg víz, klíma, puha ágy, tiszta szoba) Kb. fél óra keresgélés után a Sawasdee hotelben találjuk meg a számításainkat. A superior lakosztály 3 éjszakára 2000 BAT, ami magában foglalja a bőséges svédasztalos reggelit is. Lepakolunk szobánkba, letusolunk, majd ágynak dőlünk...

Az ébresztőm délelőtt 10:30-kor ugraszt ki minket az ágyból. Összekaparjuk magunkat és lebattyogunk a szálloda éttermébe ebédelni. Egy szuper kis promotion keretein belül Én egy mennyei Pad thait, míg Évi zöldséges fried ricet eszik. A mai tervünk, hogy meglátogatjuk a világ 14. leglátogatottabb látványosságát, a királyi palotát. A Khao San roadrol csupán 15 perc sétára található palota előtt turista tömeg fogad. Pont, mint januárban... Kicsengetjük az 500 BAT-os fejenkénti beugrót, majd megpróbáljuk átverekedni magunkat a kínai turistákon. A palota és az azt körülvevő kolostorok és csicsás épületek valóban gyönyörűek, de Engem egyáltalán nem hoznak lázba. Kissé csalódott vagyok, amikor 2 órával később már a kijárat előtt állok... Ennyi pénzért sokkal többre számítottam. Chiang Maiba hasonló (Olykor még szebb!) épületek tucatjait látogattam meg teljesen ingyen és még a turisták sem lökdöstek minden irányból...

Visszamegyünk a szállásunkra, ahol újabb pihi után a Khao San road esti piacán nézünk körül. Ma még semmit nem akarunk vásárolni, csak körülszimatolunk, hogy mik is a lehetőségek... Meglepő az árusok arroganciája! Nem igazán engednek alkudni, ha pedig alkudsz és nem vásárolsz az már szinte vért kíván! Volt, hogy azt kiabálták utánam, hogy "Dont come back!" A negatív morál ellenére az áruk minősége és ára nagyon jó! Egy kis alkudozás után ilyesmi árakra lehet számítani: póló, trikó 100 BAT, rövidnadrág 200 BAT, szoknya 200 BAT, karkötők 50 BAT... Estére egy mennyei finom pizzával és egy sörrel ajándékozom meg a bendőm. (185 + 50 BAT) Vacsi után már csak a haza sétára marad erőnk. Hullafáradtan esünk be az ágyunkba és másodpercek alatt mély álomba zuhanok.

2013.07.20.

Reggel 7:30-kor ébredünk. A szálloda reggelije az eddigi legbőségesebb reggelim Ázsiában. Tükörtojás, paradicsom, uborka, vaj, piritós, palacsinta eperlekvárral, ananász, dinnye, narancslé és kávé... Ezen kívül még egy csomó mindenből nem is ettem. :) Évivel rendesen bekajálunk, hogy legyen erőnk az egész napos shoppingolásra a csatucsak hétvégi piacon. (Januárban Gabival mar voltam itt.) A busz közvetlen a piac előtt rak le minket. A rendőrségen beszerezzük a piac térképét és néhány hasznos információt. ("Be carefull with your bag!") Első körben 13:00-ig rójuk a sikátorokat. Ekkor a közeli plázába megyünk ebédelni és picit regenerálódni. Délután aztán vissza a piacra, de már nem sok minden akad a horogra. Abban maradunk, hogy a maradék pénzünket a Khao San roadon fogjuk ott hagyni. :) Évi ügyesen megtalálja a számitását, egy hatalmas dugig tömött szatyorral zárja a napot. Az Én mérlegem 2 db póló (50 BAT/db), 1 elefántos batyu (100 BAT).

A piacról hazaérve muszáj egy kicsit megpihennünk a szobánkban. Számot vetünk, kinek mit kellene még venni, majd folytatjuk az alkudozást és vásárlást. Most könnyebb a dolgunk. A kínálat kisebb, de arányaiban sokkal inkább turista orientáltabb. Hamar megvesszük a szuveníreket és Évitől meg egy szuper rövidnacit is kapok ajándékba. Egy 7 eleven-ben feltöltöm dohány készletem (drum tobacco, szurok, cigipapírok), majd visszavonulunk a szobánkba.

Ez az utolsó esténk együtt. :( Nem akarok belegondolni, hogy holnap ilyenkor mar nem lesz velem, de egyre gyakrabban megkörnyékeznek ezek az érzések. :( Persze próbálom a lehető legjobban elrejteni őket, hisz tudom, hogy Ő is ugyanezekkel küzd. Az ágyban fekve csak fogom a kezét, simogatom, csókolgatom és mélyen elmerengek a tekintetében. Bár csak örökké tarthatna ez a pillanat...! Szeretlek Pacsirtám!

2013.07.21.

6:40-kor ébreszt minket az óra, mivel 8-ra már jön értünk a reptéri minibusz járat a szálloda elé. (100 BAT/fő és kb 1 óra) Megreggelizünk, elvégezzük az utolsó simításokat Évi bőröndjén ( Néhány cuccom is belekerült, mint pl a mászó kötél és köztesek.), majd várjuk a kisbuszt. Egyre jobban aggódunk, mikor 15 perc késés után sincs semmi nyoma a busznak. Aztán pár perccel később csak-csak felbukkan a reptéri járat.:) A késést egy kis száguldozással kompenzálja sofőrünk, így 9:00-ra már a reptéren vagyunk. Évi becsekkol, (A  batyu 28 kg lett, de nem problémáztak.) majd jönnek a legnehezebb percek. Fogom a kezét és nem akarom elengedni. Nem akarom, hogy elmenj.:( Az utolsó pillanatig húzzuk az időt, de már nem lehet tovább. Egy utolsó ölelés és szorítás, majd elindul felfelé a mozgólépcsőn. Még néhány búcsú pillantás és vége... Hiába keresem tekintetét, nem látom sehol. Óriási űr van bennem. Nem is tudom éreztem-e valaha így... Mintha Évi magával vitte volna a tudatom egyik felét is.

Üres fejjel, kedvtelenül indulok haza a reptérről, a már ismert útvonalon. (ingyenes shuttle busz a transportation centerig -> 551-es minibusszal a Victory monumentig -> 509-es busszal a Khao San roadra. Összesen 53 BAT) Felmegyek a szobámba, ahol továbbra sem találom a helyem. Mindenütt Évit látom és egyfolytában rá gondolok. Elkezdem bepakolászni a táskámat, és kimosok még néhány ruhaneműt. A recepción befizetek egy 24 órás wifi jelszóra.( Meglepő, hogy ilyen szobaár mellé még külön fizetni kellett érte!) Felhívom Anyát, üzenek Évinek és megtervezem, hogy fogok a tibeti negyedbe eljutni. (Andrea, akivel még márciusban találkoztam Laoszban, ajánlott itt egy szállást.) Délután Pad thait ebédelek, majd folytatom az otthoni molyolást. A Khao San roadra csak addig megyek le, amíg elintézem a holnapi buszfuvart a reptérre. Nem érzem jól magam az utcán. Hiányzik mellőlem a Pacsirtám! Este sokáig fent vagyok. Nehezen alszom el. Gondolataimat a Rocky utolsó epizódjával próbálom elterelni, amit az angol nyelvű csatornán játszanak épp... Hajnalban telefon csörömpölésre ébredek. Évi az! Sikeresen hazaért Ő is és a csomagjai is és már hazafelé robog családjával. :)

Képek hamarosan!