2013.07.26.
Az utolsó éjszakám sem volt igazán pihentető... A délelőttöt a táskám összepakolásával és ágyban pihenéssel töltöm. Délben kicsekk, majd egy utolsó ebéd a szálloda éttermében. A menü vega momo és almasör. Az almasör alkoholmentes és leginkább a német almdudlerre emlékeztet az íze. Ebéd után a főtéren levő templomhoz megyek. Leülök egy padra és szemlélem a tibeti negyed nyüzsgő életét.
A belvárosba csak 3-kor indulok el. Biciklis riksa a metróállomásig, innen pedig a központig. A fémdetektoros és táska átvizsgálós kapunál nincs könnyű dolgom, de sikerül átpréselnem a zsákom.:-) Az egyes állomásoknál közelharc folyik a leszállni és a felszállni kívánó tömeg között. Jajj csak Delhiből jussak már ki! A központban egy plázának nevezett épületben (Inkább tudnám hasonlítani a pandorfi outlethez.) gázpalackokat vásárolok a főzöcskémhez. Az épületbe történő bejutáshoz itt is csomagellenőrzésen kell átesni. A begyűjtött gázpalackokkal hamar kiszúrnak a kék metró fegyveres ellenőrei a detektoroknál. Mint kiderül a gázpalack tiltott jószág a metrón... Marad az autóriksa. Kis alkudozás után 70 rúpiáért visz a buszom indulási helyére. Az állomás igazából 5 egymás mellett parkoló buszból áll. Legalább nem nehéz megtalálni, honnan indul a buszom.:-) Berakom a.motyóm a csomiba, majd az út túloldalán lévő kifőzdében eszek két vega szamószát vacsi gyanánt. A szamósza és a mellékelt szósz mennyei finom! Leülök a tömegbe és az embereket figyelem busz indulásig.
18:30-kor pontosan indulunk útnak. A buszon fele fele arányban található a külföldi és az indiai. ( Egy kb. 10 tagú német csoportnak köszönhetően.) Mellettem egy olasz srác foglal helyet, akivel az.első pihenőnél elegyedek szóba. Ő ma érkezett Indiába és most Lehbe igyekszik, hogy barátaival együtt egy 10 napos trekkingen vegyen részt... Az utak állapota katasztrofális. Delhit a dugók és a mérete miatt kb. 2 óra alatt hagyjuk el... Hiába a viszonylag kényelmes és tágas hely a buszon, egyszerűen nem tudok elaludni. A pihenő után aztán nagy felfedezést teszek. A busz összes ülése foglalt kivéve a leghátsó sor 5 egymás melletti helyét. Nem.sokat teketóriázom. Hátraköltözöm és keresztbe fekve nagyjából zavartalanul alszom másnap reggelig.
2013.07.27.
Reggel szemet gyönyörködtető látványra ébredek. Az ablakon kinézve zubogó hegyi folyót és a felhők fölé magasodó hegyeket látok. A dús és mesébe illően zöld táj az Alpokra emlékeztet. Melegség tölti el szívem! Végre megérkeztem!:-) Hamarosan a buszunk is befut Manaliba de ilyen látvány és kényelem mellett bármeddig tudnék még utazni!
Manali buszpályaudvarán nyüzsgő élet fogad. Mindenféle népek jönnek-mennek körülöttem. Van itt hindu, szikh, buddhista szerzetes, nomád pásztor, turista stb... Az olasz sráccal együtt megyünk fel Old Manali városrészre egy a pályaudvaron beszerzett hotel címére. A szoba 200 rúpia. Van meleg víz, kényelmes ágy és wifi is. A tisztaságról és a higiéniai körülményekről inkább ne ejtsünk szót...:-) Lesz ez ennél még rosszabb is. Így legalább fokozatosan adom lejjebb a szintet. Miután elfoglaltuk szobáinkat reggeli-ebédre daal-t eszem 2 csapatival. ( 70 rúpia)
Körülnézünk Old Manaliban, majd egy könyvesboltban kötök ki, ahol beszerzem a szükséges guidebookot és térképet a trekkingekhez. Az öreg tapasztalt hegyi vezető és azt tanácsolja, hogy hagyjam egyelőre Manalit és menjek Kashmir-Jammu tartományba túrázni. Oda már nem tudnak átjönni a monszun felhők, így biztonságosabbak a többnapos túrázások. Hallgatok az öregre és elhatározom, hogy néhány nap múlva továbbállok. Azt is megtudom, hogy a.Lehbe vezető 500 km-s út 2 napig tart (egy éjszaka Keylongban, szálláson) és most is a legjobb, ha az állami busztársaság buszait használom. Búcsú előtt meg egy kis térképet is rajzol Nekem a holnapra tervezett egy napos trekkingemhez. Az öreg személyében egy végtelenül kedves és.jólelkű embert ismertem meg. A pályaudvaron lecsekkolom a buszokat és a szomszédos kifőzdében megvacsizom. Rizs + 2 csapati + 4 fele vega kaja 70 rúpia. Még mindig nem tudom felfogni, hogy lehet ilyen olcsó a kaja... Felfelé egy parkon keresztül megyek vissza szállásomra. Így elkerülöm a kuruzslókat, drog dealereket és koldusokat. A Bob Marleyes pólómnak hála mindenki drogot akar Nekem.eladni. Szerencsére mindenki ért a szép szóból és a No thanks-re kulturáltan reagálnak. Van itt fű, hasis és lsd is és ahogy nézem a látogatók nagy része előszeretettel használja a szereket. Talán ezt az egy negatívumot tudnám így első nap felhozni. A rengeteg külföldi turista drogtanyát csinált ebből az idilli hegyi városkából. Na mindegy nem ez az első ilyen településem Ázsiában...
Ahogy közeledik az este, úgy zuhan lefelé a hőmérséklet. Éjszakára 15 fokig süllyed. Nem hiszitek, hogy mennyire élvezem ezt! Végre nem a kánikulával kell küzdenem, hanem meleg takaró alá bújhatok.:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése