Hosszú az út Bangkokbol Delhi tibeti negyedébe

2013.07.22.

Éjszakára felhangosítottam telefonom, hogy halljam Pacsirtám jelentkezését. Sikerül is néhány percet beszélnünk. Az úton minden rendben volt és már hazafelé tart az autópályán. Kicsit megnyugtatnak a hírek és hogy hallom a hangját, de meg mindig nagyon hiányzik. Reggel 9 körül kaparom össze magam. Reggeli után pakolászás következik. Sikerül minden cuccomat bezsúfolnom a nagy zsákba és még helyem is marad. Hát igen a kötél a köztesek a festmények és a ruhák sok helyet foglaltak... Délben kicsekkolok, de 13:40-ig még maradok az étteremben és egy búcsú pad thait ebédelek. Közben újból telózom Évivel. A kisbusz 3-ra fut be a reptérre. 9:10-ig még bőven van időm, de mire körbejárom a repteret szerintem be is tudok csekkolni. A négyemeletes reptér minden zegzugát feltérképezem és a maradék BATomat is sikerül elköltenem. Tiger balm, fogkrém, sütik, öngyújtó, pizzaszelet, kávé... Becsekk után kihasználom az egy órás ingyenes wifi szolgáltatást és az ingyenesen használható számítógépeket is. Skype Bölénnyel, Anyával és Évivel is, majd végre eljön az idő a beszállásra. A pici és kissé régimódi gépen alig van fehér ember rajtam kívül. Gondolom Sri Lanka nem egy tipikus turista célpont. A 3 órás út alatt isteni finom hindu vega vacsit eszem és a.fedélzeti számítógépen kicsit közelebbről megismerkedem az.országgal. A bemutató videók nagyon jók. Ha tehetnem, nem is mennék most tovább Indiába. Megjött a kedvem, hogy bejárjam ezt a piciny kis szigetecskét, ahol elefántok, párducok, majmok, delfinek, bálnák és teknősök is élnek. Mindenesetre most már benne van a pakliban, hogy visszatérek még ide.

Az időátállás miatt 22:30-kor landol a gépem. Egy piciny és jóval szerényebb reptéren találom magam. A transit pultnál egy közelebbi csatlakozás felől érdeklődöm, de sajnos nincsen. A reptéri szállodában egy szoba 50 USD egy éjszakára, úgyhogy marad a csövezés. :-) Az egyik kapunál heveredem le keresztbe 3 székre.

2013.07.23

Reggel 7-kor térek magamhoz. Az éjszakát néhány ébredést leszámítva egész jól átaludtam. A szemem alatti táskák persze még a szokásosnál is nagyobbak. Reggelire két szendót eszem kávéval és cigivel lefojtva. (1+1 USD) Kicsit netezem az ingyenes gépeken, majd meglátom a vízum pultnál, hogy 2 napos ingyenes transit vízum igényelhető. Gyorsan be is indul a fantáziám, hogy a délután 2-ig hátralévő 6 órát a reptéren kívül tudnám eltölteni. Sajnos előbb kellett volna erre gondolnom... Mint kiderül minimum 8 órával gép indulás előtt adják csak ki a vízumot. Azon belül a reptéren kéretik várakozni. Hát jó... Blogot írok és felkészülök a Delhibe történő megérkezésemre. 14:25-kor aztán megkezdjük a felszállást. Ahogy eddig mindig, most is az ablak mellé.kaptam jegyet. Ráadásul a vészkijárathoz, így kedvemre nyujtózkodhatok a tágas helyen. Mázlim van!:-) A menü most is szuper és a leszállás előtt életem leggyönyörűbb felhőképződményeit van szerencsém megcsodálni karnyújtásnyi távolságból. A habcsókszerű felhők között, mint hajó a jéghegyek között ingázunk. Mintha egy másik világba csöppentem volna. Minden csendes és nyugodt. Pont ez az amit keresek. Kár, hogy a felhők között nem lehet nyaralni.:-)

Landoláskor egy újabb giganagy reptéren találom magam, de tized annyi emberrel, mint Bangkokban. A kicsekkolás és a csomagátvétel könnyedén megy. Irány a reptéri expressmetró, ami 150 RS-ért a belvárosig visz. A szuper új szerelvényeket detektoros kapuk és csomagvizsgálat után érem el. A tisztaság és a modern környezet egy Nyugat Európai városra emlékeztet. De hol vannak az emberek? Talán azért ilyen tiszta, mert senki nem használja? A fél órás úton többször feljövünk a felszínre így sikerül lopnom néhány pillantást. Most már látom, hová is jöttem. Delhi bizony nem Nyugat Európa, sőt nem is Bangkok. Delhi sokkal rosszabb. A gettó milliomosban látott épülőfélben lévő gettók, kaotikus közlekedés és.szemét mindenütt. A végállomáson átszállok a sárga metróra, amin 12 RS-ért szállít a néhány megállóra levő Tibeti negyed közelébe. Első ízben találkozom az indiai néppel. A szerelvényen egy gombostűt sem lehetne leejteni. Egyetlen fehér emberként igencsak a figyelem középpontjába kerülök. A thaiföldi mosolygós arcokkal szemben itt fürkésző tekintetekkel találkozom,.bárhova is nézek. Nem érzem magam biztonságban. Azt hiszem jobb lesz, ha leveszem a drága karórámat... Az állomásról biciklis riksával megyek a tibeti negyedbe.(20 perc 30 rúpia, azaz 112 Ft ) Félelmetes nyomornegyedeken visz át utam. Fényképeznék, de nem merem elővenni a telefonom. Csak szorítom a táskám és azt hajtogatom magamban, hogy " TE ÚR ISTEN!" A tibeti negyedet meglátva fellélegzem. A fallal körülvett szűk sikátoros, magas épületekkel teli negyed a régi zsidó gettókra emlékeztet. Persze a gettókkal ellentétben itt szabadon élnek az emberek és bármikor elhagyhatják a negyedet. A házakon imazászlók lengedeznek és az utcákon szimpatikus tibeti alakok jönnek-mennek. Megnyugodtam. Biztonságban érzem magam! A szálláson a legolcsóbb szobát kértem, ami 450 rúpia (1.685 Ft) egy éjszakára. Két ágy egy tv, tükör, szék, ventillátor, éjjeli szekrény és  viszonylag tágas tér. A szoba a 4-ik. emeleten van, melynek teraszáról szép kilátás nyílik Delhi fő folyójára és az azt körülvevő nyomorra. Szemet, sár és viskókban élő emberek itt is... A teli hold vörösen izzik a távolban. A szálloda éttermében vega momot vacsizom, ásványvízzel. 60 + 25 rúpia. (320 Ft) A momo egy pici tésztaféleség, amit ízlés szerint megtöltenek, majd.olajban kisütnek, vagy vízben megfőznek. Én a sült verziót választottam. Hát most sem csalódtam az indiai (vagy inkább tibeti?) konyhában. Isteni finom volt a vacsim! Mivel a szálloda wifijére nem sikerül csatlakoznom az utca végén található kávézóba megyek. Egy meleg tejes-sós tibeti löttytől hamar visszafutok a szállásra, de azért arra még jut idő, hogy néhány szót váltsak Évivel és Bölénnyel. Este hulla fáradtan dőlök ágyba és próbálok.elaludni. Az éjszakai minimum 29 fok. Ilyen hőségben ez nem is olyan egyszerű, bar azt hiszem ebből, most Ti is kiveszitek a részetek...